II/19. Akció indul

Az előző rész tartalmából:
"Gregből csak ömlik a szó, igazából nem is nekünk, inkább magának magyaráz. Ares kétségbeesetten néz rám. Megvonom a vállam.
- Számítottam rá, hogy ez lesz - sóhajtok, majd egy határozott ütéssel leütöm Greget."

- Ez miafaszom volt? - néz rám Chris.

- Nincs időnk a nyavalygására - jelentem ki. - Inkább cselekednünk kéne. 

- Nagyon sokan vannak - ül le egy sziklára Ares.

- Akkor nem közelharc kéne.

- Nem éppen - értek egyet Chrisszel. - Van egy ötletem...

Az ötletem elég egyszerű: a szigeten ha jól tudom két csapat tartózkodik. Az egyiket simán legyűrjük, lehet hogy ők képzettek meg elszántak, na de a tapasztalat, az az ami számít, és ebben nekünk van a több. A másik csapatot odacsaljuk és hirtelen támadunk rájuk. Utána már csak a hajót kell elintézni.

- Beválhat - mondja Chris - Legalábbis egy próbát megér.

Elindulunk kelet felé, rajtaütésszerűen kell támadnunk a csapatot. A sziget keleti oldalán van egy domb, onnan jobb belátásunk lehet. Úgy 10 perce bolyonghatunk a kertben (nem is olyan egyszerű tájékozódni, mint amilyennek tűnik), mikor egyszer Ares megszólal:

- Tudom hol vannak a kamerák.

Chrisszel összenézünk.

- Most verjük meg, vagy majd a kameráknál? - kérdezi Aresra utalva.

- Elég lesz ott is - vigyorog Ares. - Erre.

***

Ha egyszer lesz egy szigetem, az egészet körbe fogom kamerázni. A felvételeket nézve olyan érzésem van, mintha uralnám a világot. Mindent látunk, amit akarunk, azt hallunk is, egyszerűen felemelő érzés.

- Jó, akkor egy három fős csapat van a konyhában, és a négyfős pedig a gépeknél. Melyik legyen?

- Konyha. - bökjük ki egyszerre Chrisszel.

- Valakinek itt kéne maradnia fülnek és szemnek.

- Tessék?

- Tudod - magyaráz Chris olyan tipikus chrisesen. - Aki itt van a kameráknál és mondja, hogy ki merre figyeljen és honnan várja az ütést.

- Oké, de az nem te leszel Chris, mert beszélni nem tudsz - jelentem ki aranyosan. Khmm aranyosan...

- Ares, maradsz te?

- Kizárt - rázza meg a fejét Ares. - Szeretnék végre valami fizikai munkát csinálni. Ami nem pakolás vagy favágás. 

Chrisre nézek. Reméltem, hogy Ares szívesen marad, sokkal egyszerűbb lett volna minden. Amúgy sem tudom, mennyire tud harcolni, nem akarok sérülteket... a mi oldalunkon.

- April, hidd el, jó harcos. Ügynök volt - mondja Chris. Látta a szememben a kétséget.

- Rendben, menjetek - próbálok mosolyogni, de nem bízok ebben az akcióban így.

***

Az elején nincs sok dolgom, a fiúk simán elbánnak A Cégesekkel. Úgy 2-3 perc után kell először szólnom Chrisnek hogy "mögötted". Legtöbbször olyan gyorsan történnek az események, hogy megszólalni se bírok. 

Hirtelen elsötétül az egyik képernyő. Majd egy másik is. Szép lassan az összes fekete lesz. Az adrenalinszintem az egekbe szökik. Nem látom a fiúkat. Kevésbé figyelnek, mivel én vagyok az őrszem. De nem tudják, hogy "megvakultam". Még a kommunikátor is meghalt.

Jobbra tekintek, és meglátom Greget. Egy pendrive van a kezében. 

- Ezt azért, amiért leütöttél ribanc - mondja nekem, majd a pendrive-ot a földre hajítja, rálép, és ezer darabbá zúzza.

Hupsz

Sziasztok!

Az utóbbi 10 napban külföldön tartozkodtam, ahol nem voltam számítógép közelben, ezért elmaradt pár rész. 

Jövő héttől viszont visszatérek és hozom a részeket:)

Addig is szép hetet<3

II/18. Visszatérés

Sziasztok!

Elég szoros volt a szavazás, mégis icipicivel többen azt szerettétek volna, hogy gyakrabban legyenek részek, ezért így is lesz :*

Kihívás lesz a suli mellett, de megpróbálom a heti három részt, amik meghatározatlan időben lesznek, ezért kukkantsatok fel néha-néha.

 Úgy érzem eleget vártatok erre a részre is, szóval kezdjük!

Ja és April visszatért, ismét az ő szemszögéből olvashattok!

Az előző rész tartalmából:

"- Egy gombnyomásomba kerül, és elindul a sziget felé a megsemmisítő yacht.
- Mit akarnak tőlünk?
- Maybel gyilkosát, Aprilt és Nicket egy helyen. Ha ők hárman, átadják magukat nekünk, a sziget és a rajta levők megmenekülnek. Addig úgy se menekülhettek."

Tudom, hogy keresnek a többiek, de jelenleg nem térhetek csak úgy vissza. Legalábbis egy terv nélkül semmiképp se.

Jártam a sziget "repterén", legalábbis azon a helyen, ahol a gépek felszállnak. A radarok egy idegen hajót észlelnek a közelben, és egy idegen gépet a szigeten. Fogadni mernék, hogy A Cég az. Nem lehet véletlen Maybel halála és a behatolók ilyen egyidejű felbukkanása.

Viszont hülye voltam Maybellel. Nem szabadott volna otthagyni a pisztolyt, hogy majd Chris megtalálja - már ha ő találta meg, és nem tették el bizonyítéknak - mert így most ÉN vagyok fegyvertelen. Ami nem előnyös. Nagyon-nagyon nem az.

Hangokat hallok. Ketten bejöttek a minihangárba. Az egyik Feli, a másikat nem látom. Veszekednek látszólag. Lebukok, és csak hallgatom őket.

- Nem mehetünk el. Lelőnek.

- Nem maradok itt! Kizárt! Ezek elmebetegek.

- Babám, nem mész el. - Ares hangja az, tehát Chris az. 

- Ne babázzál nekem. Nem kell elhinnem, hogy elvileg Chris vagy. Mondhatnak bármit, látok amit látok, és te kurvára nem vagy ő - Felicity tipikus kiosztós-kiakadása.

- Most vészhelyzet van, A Cég le akarja bombázni a szigetünket, muszáj, kötelező hinned nekem.

- Szóval azt mondod, hogy testet cseréltél ezzel a csávóval? És April meg él? Sőt mi több, lelőtte magát? Aha, persze...

Megvárom, hogy a veszekedésük kicsit eldurvuljon, aztán kisprintelek. Nem hiszem, hogy észre vettek volna, szóval nyugodtan lehetek. Már amennyire A Cégtől nyugodtan lehet lenni.

A nagy ház felé indulok, Greget kell megtalálnom. Valahogy meggyőzőm az igazságról, aztán kitalálunk valami tervet.

Még mielőtt a "főútra" érnék, megállok, hogy füleljek kicsit. Elég széles út, és nincs kedvem egy gyors nyílt terepi harcra. Azt meghagynám a fegyvereseknek. 

Hirtelen valami hozzáér a nyakamhoz. Hideg és kemény. Egy pisztoly. Felteszem a kezem, és megadást színlelve megfordulok. Van egy mozdulat, amit még régebben tanultam a King fivérektől; pontosan az ebből a pózból való támadást. Mivel az ellenség nem számít rá, szinte biztos nyereség, sőt még plusz fegyver is.

Hirtelen megpördülök és kicsapom a támadóm kezéből a fegyvert, majd a térdemmel ágyékon rúgom, és egy erős ütést mérek a bal füle fölé. Nem látom az arcát, csak azt, hogy összeesik. Nyúlnék a fegyverért, mikor egy újabbat fog rám.

- Elég a trükkökből. Az előzőt hol tanultad - kérdezi, miközben sem a pisztolyt, sem a szemét nem veszi le rólam. Én sajnos nem tudok megállapítani sok mindent belőle; maszk van rajta.

- A hely tulaja tanította - préselem ki a választ a számon. Feláll, és leveszi a maszkját. 

- Én tanítottam volna? Ki vagy te? 

Hirtelen meg se tudok szólalni. Olyan rég vártam ezt a találkozást, de valahogy nem így terveztem.

- April vagyok - nézek mélyen a szemébe. - És az ál-csajod gyilkosa egyben.
- Tudom, ki vagy - mondja Greg. - A Cég embere.
- Csak voltam. Ahogy te is. De most itt vannak és el akarják pusztítani a szigetet.
- Ezért kéne végre cselekednünk - lép be a szobába Ares. - Chris Felivel van, nekem meg Greget kéne meggyőznöm - magyarázza rögtön a tervüket.
- Megelőztelek - nevetek, majd elkapom a fegyvert, amit felém dob.
- Előtte meg elég sok problémát okoztál, April - néz rám, majd Greg felé fordul. - Jó lesz neked a sajátod is, vagy kell egy másik pisztoly?
- Nem megyek veletek, kizárt. Chris, nem tudom mit csináltak veled, de állj le. April meghalt, ő meg a csajod. És A Cég embere, de nem úgy, mint mi. Tényleg nekik dolgozik, kém. Ami a másik, meg...
Gregből csak ömlik a szó, igazából nem is nekünk, inkább magának magyaráz. Ares kétségbeesetten néz rám. Megvonom a vállam.
- Számítottam rá, hogy ez lesz - sóhajtok, majd egy határozott ütéssel leütöm Greget.