Kérdések és Válaszok

Sziasztok!

Most nem fogok hosszú bevezetőt írni, az úgy se érdekel senkit:D Inkább bejelentem, hogy a következő rész még a héten fenn lesz, az titok, hogy még idén-e vagy majd csak jövőre. (Hihi ez rímelt)

Ugorjunk is fejest a kérdésekbe:

• Oldallal és történettel kapcsolatos kérdések:

Greg és April össze jönnek még valamikor?
Semmi nagyon konkrétat nem akarok elárulni, de tudom, hogy számotokra ők az álompár, és ezt figyelembe is fogom venni. Egyszóval valószínűleg igen, de az majd kiderül, hogy boldog szerelmesek vagy a tragikus pár lesznek-e..

Chris szerelmes még Felicitybe?
Gondoljatok bele Chris helyzetébe: valahol felébredtek egy idegen testben, senkit sem ismertek, aztán nagy nehezen megtaláljátok a testeteket, amiben egy olyan ember él, aki semmit se tud magáról,  az egykori menyasszonyotok (Feli) meg azt hiszi, most mással jártok. Ezen kívül két ember kivételével senki se hisz el nektek semmit, mivel azt se tudják, hogy ki vagy. Szerintem Chrisnek most a legkisebb gondja a szerelem.

Várhatóan hány részt fogsz még írni? (remélem sokat :D)
Egyszer biztos megunom az írást, vagy csak nem lesz elég időm rendszeresen részeket feltenni, de addig is sok ötletem van még. Legalább egy harmincat még össze fogok hozni, de nagyon remélem, hogy több lesz:)

Maybel csak A Cég miatt akar össze házasodni Greggel?

Maybel elsődleges oka A Cég, de mivel egy olyan ember testében van, aki még ha csak egy nagyonpicit is, de szerette Greget, nem lenne csoda, ha ő is beleszeretne. 

Amúgy meg, ki ne akarna összeházasodni Greggel? :D

Hány évadot tervezel?

A második évadban legalább 20-25 rész lesz, ezen kívül lesz egy harmadik évad is, negyediken még nem gondolkodtam. Valószínűleg szavazás lesz róla:)

Ki a kedvenc szereplőd és miért?

Ezen sem gondolkodtam még el nagyon, ha választanom kéne egy valakit, mindenképp fiú lenne:3 Eddig a két "főfiú" Chris és Greg volt, most tervezek még egyet, gondolom sejtitek, ki az ;)

• Velem kapcsolatos kérdések:

Hány éves vagy? 
2015 szeptemberében fogom betölteni a tizenhatot, vagyis most még csak 15 éves vagyok. Hány évesnek gondoltatok?:)

Mióta írsz?

Egy időben noteszokba kezdtem el történeteket írni, de hamar meguntam, 4-5 oldalnál sose jutottam tovább. Ez a blog az első komolyabb írásom, már ha lehet komolynak nevezni:D Az első részt 2013 december 16-án írtam. Vagyis már több mint egy éves a blog:,) és nem ünnepeltük meg:(

Mi inspirál az írásra?

Ez lehet furán fog hangzani, de leginkább a kommentek. Amikor látom, hogy tetszett nektek a rész:) Olyankor legszívesebben aznap feltenném a következőt C:

Ki a példaképed?

Ha a blogolásra gondolsz, akkor nagyon senki. Nem akarok senkit se utánozni, és a példaképekhez pont hogy hasonlítani akarunk. Én inkább egyedi szeretnék lenni:)

Kinézetben meg egy amerikai youtube sztár: lilisimply. Egyszerűen olyan nőiesen és kifinomultan öltözködik, hogy legszívesebben elásnám magam:D Az alakjáról és a hajáról meg ne is beszéljünk...

Melyik az a dal, amitől azonnal szomorú leszel?

Sose hallgatok szomorú dalokat, még akkor se, ha depis kedvem van. Inkább berakok valami vidámat, hogy jó kedvem legyen.

Melyik az a dal, amitől azonnal boldog leszel?

Hát mivel kb csak ilyen számom van, belinkelek párat:3

Halott Pénz - Ugyanúgy hallasz nem hiszem, hogy nagy indoklás kéne, miért van benne a top 4-ben

Baby Bash - Suga Suga videóklip pls:,DDD

LMFAO - Yes nem vagyok a rappek híve, de ezt már elég régóta imádom:3

Punnany Massif - Mosoly legjobb dalszöveg <3

Mi a kedvenc filmed?

Ezen sokat gondolkodtam, aztán rájöttem, hogy én inkább sorozatos vagyok, mint filmes. Ezek közül is  a kettő legjobb a Zöld Íjász és a Pretty Little Liars (a magyar címét hagyjuk, förtelem). De ha nagyon muszáj egy filmet választanom, akkor az A Beavatott lenne. Érdemes megnézni:)

Melyik a kedvenc blogod?

Ide csak nem írhatom, hogy a sajátomon kívül nem olvasok mostanában, ezért ez a kedvencem:DD Szóval nincs kedvenc blogom, de ha nektek van (akár a sajátotok, akár másé) és rendszeresen vannak részek, nyugodtan kommenteljétek;)

Ha választanod kellene egy új keresztnevet, mi lenne az?

Eleve azért lett April a főszereplő neve, mert imádom ezt a nevet, viszont az én vezetéknevemmel nevetséges lenne:D 

  

Miből vagy a legjobb a suliban?

Kövezzetek meg, de matekból:D 

Amiből viszont szörnyű vagyok, az az irodalom. Ez most kicsit ironikusan jön ki, hiszen én is "író" vagyok, de utálom azt a tantárgyat:S

Melyik a kedvenc könyved?

A kedvenc regényem az Éhezők Viadala (az első kötet). Tavaly nyáron olvastam, és letehetetlen *-*

A nem regények közül meg a Polaroidok. Nem azért, mert felkapott tiniidézeteskönyv lett, hanem mert órákig elvagyok vele, értelmet keresek, a számok szerint összeolvasom, és volt, hogy találtam benne olyan mondanivalót vagy történetet, amit azok 100% hogy nem, akik csak végigfutottak az oldalakon.

• Értelmetlen kérdések:

Tudnak a levelek táncolni?
Természetesen tudnak.

Látod?

Lesznek perverz macskák a sztoriban?
Greg nem volt elég perverz, még macskákat is akartok??! Hát ez felháborító...

Nem lesz véletlenül egy Pétercigány nevű ember?

A következő új karakternek már csak azért is ezt a nevet fogom adni:D

II/13. MÁSODIK ÉVAD TIZENHARMADIK RÉSZ: Chris színre lép + Kérdezz-Felelek

Nagyon Boldog Karácsonyt Mindenkinek! ❤️

Direkt a mai napon szerettem volna feltenni a részt, ezzel is Kellemes Ünnepeket kívánva Nektek!

Az epizód után lesz egy kis "meglepetés", már ha lehet annak nevezni:D 

Addig is jó olvasást!

- Miért akarod bántani őt? - kérdezem a férfit.
- Elvette ami az enyém volt.
- Azt se tudom ki vagy, álljál már le - akad ki Ares.
- Én se tudom ki vagy, de az a test az enyém  - felel a férfi, és szorosabban markolja a kést.
- Chris? - lépek közelebb. A férfi óvatosan hátra fordul és a szemembe néz. - Segítened kell nekünk.
- Miért bíznék bennetek?
- Mert az én testemet is ellopták.
- Akkor te... - kezd bele a mondatába, de én fejezem be:
- April vagyok.

***

- Szóval nem emlékszel semmire, az előző életedből? - kérdezi az igazi Chris Arest.
- Nem, a nevemet is April adta. Volt egy egyezségünk, de barátság lett belőle. Ha én segítek neki megtalálni Greget és a többieket, segít visszatalálni a régi életemhez.
- Ja, csak ez nem olyan egyszerű, mióta itt van Maybel - teszem hozzá.
- Az ki? - kérdezi Chris.
- Aprilnek olyan Maybel, mint neked én. Ő van most a testében - magyarázza Ares.
- Tudjuk, hogy most hol van?
- Valahol Greggel smárol - mondja Ares. Szúrósan nézek rá. - Jó, bocsi.
- Mi van? A te életedet éli? - döbben le Chris. - Mégis hogy képzeli?
- Nem saját akaratból csinálja - mosolyodok el gúnyosan. - A Cégnek dolgozik.

***

- April, muszáj figyelmeztetnünk Greget! Nem mehet hozzá A Céghez - idegeskedik Chris. A konyhapulton ülök és egy pontot bámulok a levegőben. Nem válaszolok neki. - Ilyenkor mi van? - néz Aresre, aki unottan lapozgat egy tavalyi magazint.
- Gondolkodik, hagyjad - válaszol.
- Figyelj, talán ha mindhárman elmondjuk neki az igazat, hisz nekünk - folytatja Chris.
- Chris, elég! - szól rá Ares.
- Igaza van - mondom halkan. - Sajnálom Chris, de nem hinne nekünk.
- De már csak pár nap van az esküvőig, csinálnunk kell valamit!
- Fogunk is - nézek a fiúkra. - Van egy tervem.

Az ötletem nem túl bonyolult, csak sokat kell színészkednünk. Felicity első dolga lenne engem kidobni a házából, főleg mióta zsarolni kezdtem. Pontosan emiatt fogom eljátszani, hogy Chris testének, vagyis Aresnak a barátnője vagyok. Nem mer majd ártani nekem, mert "Chris" azonnal megutálná. Az igazi Chris pedig a bátyjám és Ares barátja lesz, vagyis őt is szívesen fogják látni. Mindent meg kell tennünk annak az érdekében, hogy Maybel lebukjon és Greg higgyen nekünk. Ég meg is fogunk tenni.

***

- Hova készülsz? - néz be a nemrég kinevezett "szobámba" Chris. Egy fekete ruha van rajtam, amiben elég kényelmetlenül érzem magam.

- Nagyon hivalkodó? - kérdezem, miközben valami cipő után nézek.
- Nem, de a terv nem az volt, hogy meggyőzzük Greget? Így max elcsábítani tudod - vigyorog rám.
- Nagyon vicces vagy - nézek rá. - Vacsorára hívtak. Ott majd elmondom, hogy te ki vagy, mármint a terv szerint, meg bejelentjük Aressal, hogy "járunk" - mutatok macskakörmöt a kezemmel.
- Ott lesz Maybel is?
- Igen, külön ő kérte, hogy én is legyek ott.
- Nem hülye akkor a csaj - jelenti ki Chris. - Meg akarja ismerni az ellenséget.
- A másik ellenséghez meg hozzá is megy - nevetek gúnyosan.

***

- Nagyon csendben vagy - mondom Aresnak az étkezőhöz vezető úton. - Chris jelenléte zavar?
- Nem, csak elgondolkodtam.
- Nem fog bántani. Az első reakciója meg végül is érthető volt.
- Nem az a baj - áll meg hirtelen. - April? - néz a szemembe mélyen.
- Mi az?
- Szerinted az ő teste az enyém? Lehetséges, hogy megtudjam a régi életem?
- Nem tudom biztosan, de valószínű, hogy a te régi tested, főleg ha azt vesszük, hogy testet cseréltünk és nem csak random testekbe műtötték át az agyunkat. A második kérdésed meg, hát nem tudom, mindent meg fogunk tenni.
- És miért van az, hogy mindenki emlékszik az előző életére, csak én nem?
- Már itt is vagytok? - szólal meg hirtelen valaki mögöttünk. Ares azonnal elhallgat, és a padlót kezdi el bámulni.
- Igen, hamarabb jöttünk kicsit - mosolygok rá Felicityre.
- Nagyszerű. Én arra gondoltam, hogy amíg nem kezdődik a vacsi, Chrissel elmennék beszélgetni. Még nem mesélt semmit az utazásáról, és az üzeneteimre se válaszoltál egy ideje - mondja nekem, majd Chrisnek.
- Itt is beszélhetünk - ajánlom fel.
- Csak kettesben gondoltam - vonja fel a szemöldökét Felicity.
- Felesleges - lép egyet előre Ares. - Úgy is elmondanám neki amiről beszélnénk, mivel már egy pár vagyunk - mondja, majd megcsókol.

Remélem tetszett a mai rész, de most jöjjön a meglepetés:3
Gondoltam csinálok egy olyan részt, ami kivételesen nem történet lenne, hanem a Ti kérdéseitekre válaszolnék. Ez lehet az oldallal, a történettel, a szereplőkkel kapcsolatos, vagy akár az íróval (velem hihi) avagy hétköznapi dolgokkal (random kérdések).

Jó lenne minimum 10-20 kérdés, de minél több annál jobb:)

Az összeset megválaszolnám, és persze egy ember akármennyi kérdést írhat, nem szabok határokat.

Ezt a kérdéses bejegyzést a következő rész előtt fogom feltölteni, tehát ha gyorsan meglesznek a kérdések, hamarabb lesz új rész;)

Jó írogatást:*

MÁSODIK ÉVAD TIZENKETTEDIK RÉSZ: Vacsorameghívás

Sziasztok! 

Ismét sikerült jókedvre derítenetek: 55%-otok több mint háromszor látogatja az oldalt hetente. Ez kissé meglepett, mert igazából csak poénból írtam oda azt a lehetőséget:D

Még egy fontos dolog, aztán nem húzom az időt: nem árulom el, hogy a karácsonyi időszakban mikor lesz új rész! Nézzetek fel néha-néha, hátha megleplek titeket;)

- Maybel már majdnem több éve A Cégnek dolgozik?

- Mégis mi vagy ki ez A Cég? - kérdezi Ares, de nem válaszolok.

- Ez nem lehet véletlen, hogy Greget "szerződtették", a barátnője testét meg kicserélték egy másik ügynökével...

- April! Mégis mi a faszomról beszélsz? - akad ki. - Milyen cég meg ügynökök meg barátnők, mi ez az egész?

- Hát... - nem tudok mit mondani. Ha megtudja, hogy egy ügynök voltam, aki lopott, csalt és ölt egész életében, aztán a támogatói ellen fordult, az nem lenne előnyös számomra. Viszont muszáj segítenie, amit persze a kellő információ nélkül nem tud. El kell döntenem, hogy egyedül csinálom ezt végig, vagy megbízok benne.

- Később elmondom - mosolygok rá, majd kicsörtetek a szobából.

***

- Felicity itt van? - kérdezem egy munkástól, aki épp székeket pakol. Rám néz, majd szó nélkül folytatja a munkát. 

- Hahóó - mondom neki újból, majd meglátom, hogy fülhallgató van a fülében. Közelebb lépek, és kirántom.

- Hééé - néz rám idegesen. - Mi van?

- Kérdeztem valamit.

- Pont hallottam - fordít hátat, de megragadom a vállát.

- Ne beszéljen velem így! Hol van Felicity? 

Nem válaszol, csak a konyha felé int a fejével.

- Mit akarsz már megint? - köszönt "kedvesen" Feli. 

- Lenne pár kérdésem - mosolygok rá, de nem viszonozza, úgyhogy beszélek tovább. - Hol dolgozik most Greg?

- Te a követője vagy, vagy mi a szar? 

Kérdőn nézek rá.

- Jól van. A Cég nevű szervezetnél van. Miért?

- Mi a beosztása?

- Valami osztagvezető vagy mi - válaszolja. - Én is kérdeztem ám valamit.

- Itt én kérdezek - nézek a szemébe, majd megfordulok és arrébb sétálok.

A Cég csak azért vehette fel Greget, hogy ne legyen a terhükre. Tudták, hogy sose fog leállni, amíg él, viszont túl értékes ahhoz, hogy csak úgy végezzenek vele. Viszont Greg se hülye, és A Cég se. A Cég tudja, hogy nem bízhatnak maximálisan Gregben, mint a saját emberükben, ezért egy ügynökét ráállítja, méghozzá a legaljasabb módon.

Mindenképp ki kell iktatni Maybelt. Nem csak amiatt, mert ellopta az életem, hanem a saját biztonságunk érdekében is. 

***

- Hé - szól oda valaki hátulról. Megfordulok, és Greget látom közeledni.

- Hát te? - kérdezem. Nem bírom levenni róla a szememet.

- Hamarosan vacsora, és Cassy valamiért azt akarja, hogy te is csatlakozz hozzánk.

- Cassy? Ő akarja? - az állam valahol egy másik helyiségben van. 

- Aha, nem vágom miért - mondja azzal a megszokott stílusával. - Szóval jössz?

- Miért olyan fontos ez?

- Nem tudom, de már csak pár nap van az esküvőnkig, szóval a kedvére kell tennem - egy halvány mosoly szalad át a száján, ami miatt meg tudnám fojtani.

- Értem. Még meglátom - válaszolok. Bólint, majd elmegy.

Végig rajta tartom a szemem, amíg átmegy a szobán. Mielőtt még kilép az teraszra, hátrapillant rám, és összeráncolja a szemöldökét. Biztos látszhat az arcomon, amit épp gondolok, miközben bámulom.

Hirtelen megrezzen a zsebem. Előveszem a mobilomat, amit eddig úgy kétszer használhattam, és egy üzenetet pillantok meg a képernyőn. Ares küldte és csak annyi áll benne, hogy: SOS.

Felpattanok, és sprintelek Chris házáig. Feltépem az ajtót, és futok tovább.

- Ares! Hol vagy? - kiáltom, de egy másodpercre se állok meg.

- April - hallom a hangját a nappaliból. Berohanok, és egy férfit pillantok meg hátulról, aki egy pisztolyt fog Ares homlokához.

- Mi folyik itt? - döbbenek le. 

- Ki vagy? - kérdezi a férfi, de nem fordul meg. - Nem olyan a hangod, mint Aprilé.

- Ismerted Aprilt?

- Nem csak ismertem, több is volt köztünk - válaszol. Azonnal leesik, ki ő.

MÁSODIK ÉVAD TIZENEGYEDIK RÉSZ: "Ki fogom használni"

A "testem" szeme elkerekedik, ahogy meglát.
- Nem ismerem - jelenti ki gyorsan. - Te, Greg? - fordul felé, majd még mielőtt válaszolna, megcsókolja.
Félrepillantok. Undor járja végig a testem. Bárki is ez, direkt csinálja velem. Azt akarja, hogy szarul érezzem magam.

- Nem, nekem se ismerős - préseli ki Greg a szájából a választ két csók között.
- Akkor volt egy egyezségünk - pillant rám Felicity. - Én betartottam, most te jössz.
- Mit kéne tennie? - áll fel Ares a fotelból.
- Elmennie innen. Chris, nem tudom ki ő, de teljesen hülyének néz minket. Most a legkisebb gondom is nagyobb nála, főleg hogy én szervezem az esküvőt. Csak feltart minket.

Ares-ra pillantok. Valami jó kifogással elő kell rukkolnia, mert nekem már semmit sem hinnének el.
- Elmegy - jelenti ki. Tátott szájjal nézek rá. - De nem most - fejezi be a mondatot. Egy szikla esik le a szívemről.
- Chris, miért jó ez neked, ha.. - kezd bele a kifogásába Felicity, de Ares közbevág:
- Van egy házam most már nekem is, addig ott lesz. Nem fog zavarni senkit. Megígérem - idesétál hozzám és megfogja a kezem. - Látod? Már megyünk is.

***

Chris háza pont ugyanolyan, mint a másik kettő. Drága, tágas, de otthonos. Még jól is tudnám érezni magam itt, de valahogy nem megy.

A konyhapulton ülök. Ares velem szemben áll, és bámul. Várja, hogy beszéljek, de nem szólalok meg.

- Oké, ha nem beszélsz, akkor majd én. Csak bólints, hogy jól mondom-e. Szóval, a testemnek, vagyis Chrisnek a testvére ez a Greg...

Bólintok egyet.

- Tudod ki ez a Cassy?
- Gőzöm sincs.
- De a test az...
- Az az én testem.

Percekig némán vagyunk. Ő gondolkodik, én csak ülök, és nézek ki a fejemből. Nem így képzeltem el ezt a találkozást.

- Repülőgép-baleseted volt? - töri meg a csendet Ares.
- Igen, ahogy a testednek is.
- És miért repültetek? Vagy hova tartottatok?
- El akartam jönni a szigetről, mert... - hirtelen elhallgatok.
- Mi az? - ráncolja a homlokát Ares. Nem válaszolok, csak leugrok a pultról, és elkezdek sprintelni kifelé.

***

- FELICITY! FELICITY! - ordibálom, mikor meglátom a kert végében. Mindenki felém fordul egy pillanatra, de tudomást sem veszek róluk. Még mindig rohanok, és egészen addig meg sem állok, amíg el nem érem Felicity-t. - Shaj-ná-lom, de beszél-nünk khell - lihegek.
Dühösen néz rám, de nem szól semmit.
- Jól van, akkor majd én kez-dem. Mi lett a babátokkal?
- Öt perc pihenő emberek - hessegeti el a munkásokat maga körül, majd újból rám néz. - Tessék? - kérdezi idegesen. - Miről beszélsz?!
- Lefeküdtél Greggel, mikor Chris volt a jegyesed. És volt egy pozitív terhességi teszted.
- Erről te honnan tudsz?
- Nem fontos - nem fogom tovább győzködni, ha úgy se hiszi el. - De mi lett vele?
- Arról neked nem kell tudnod - fordul el, de elkapom a karját.
- Ugye nem akarod, hogy megsúgjam Chrisnek?
- Ne merjed.
- Mert különben mi lesz? - játszadozom vele.
- Mit akarsz?
- Az igazságot. Ha te elmondasz mindent, nem szólok senkinek se.
- Legyen - válaszol flegmán. - Elvetettem, mielőtt bárki megtudta volna.
- Szóval senki nem tud róla, csak te és April?
- Meg te - néz rám undorral. - Tényleg, honnan is tudod?
- És Chrissel még jegyesek vagytok? - hagyom figyelmen kívül a kérdését.
- Nem. Szakítottunk. Írt egy levelet, hogy nyaralni megy, és nyugodtan lépjek tovább, mert ő is így fog tenni. A hívásaimra se válaszolt... miattad? A barátnője vagy?

Szó nélkül megfordulok, és ott hagyom.

Sokat tudok itt mindenkiről, és ezt ki fogom használni. De kelleni fog Ares segítsége is..

***

- Tehát, amíg te távol voltál, kutakodtam kicsit - mondja Ares, miközben valamit gépel. Nem értem, ami a képernyőn van, számomra csak random betűk egymás mellett.
- Mondjad csak - ülök le mellé egy székre.
- Mi van ha ezzel a Maybel lánnyal testet cseréltetek?
- Szóval ő smárol most Greggel?
- Simán lehet. Utánanéztem, de semmi érdekeset nem adott ki az adatbázis. Annyi, hogy modellkedett, meg színjátszóversenyeket nyert, meg valami cuccos tagja volt, de semmi érdekes.
- Milyen cuccos tagja? - kérdezek vissza.
- Nem ír róla semmit, csak azt, hogy idézem: 2012-ben csatlakozott A Céghez.

MÁSODIK ÉVAD TIZEDIK RÉSZ: Újra a szigeten

- Az lehetetlen - rázom a fejem. Greg nem házasodhat velem, ha én itt vagyok. - Hol találtad ezt?
- Öhm, az adatbázisban. Be van jelentve már az esküvő.
A kezembe temetem az arcom.
- De miért ne mehetne hozzá ehhez a Cassyhez? Látszik, hogy szeretted, és gondolom ő is téged, de ha azt hitte, meghaltál, simán továbbléphetett...
- Nem, mert... szóval azért... amiatt, hogy... - dadogok.
- Miért nem? Csak mondd el - fogja meg a vállam.
- Azért, mert Cassy én vagyok.

- Mi az, hogy te vagy? - kérdezi komolyan. - Azt mondtad, hogy April az igazi neved.
- Ez egy hosszú történet. A lényeg, hogy Cassy Lewis voltam születésemkor, de nevet kellett változtatnom. Így lettem April.
- Aha.. De várj, mi? Hogy mehet hozzád Gregory?
- Csak Greg - javítom ki. Megvonom a vállam.

Csak egymást nézzük gondolkodva percekig. Felfoghatatlan. Erre nem tudom, mi lehet a magyarázat.

- Van egy ötletem - szakítja meg a csendet. Az ölébe kapja a gépét, és pötyögni kezd. - Szóval, csak úgy járhatunk ennek a végére, ha odamegyünk - mondja, de a szemét nem veszi le a képernyőről. - Feltöröm a fájlt, és megnézem, hol lesz az esküvő. Mindjárt meg is van... Öhm... tessék - fordítja felém a gépet.

- Egy sziget, ami a King család tulajdonában van - magyarázza. - És találd ki, hol van!

- A Csendes-óceánon - mosolyodok el.

- Ott bizony. Megtaláltuk.

***

- Már nem lehet visszamondani a szobát, ezért itt kell aludnunk. Amúgy is eltart egy darabig, mire megjön a hajó - jelenti ki Ares.

- Milyen hajó? - ráncolom a homlokomat.

- Amivel oda megyünk holnap. Csak nem gondoltad, hogy egy géppel fogok leszállni egy idegen szigetre? Meg amúgy is feltűnő lenne..

- Igaz - sóhajtok. - Akkor mégis csak itt kell aludnunk? 

- Igen - mosolyodik el huncutan. - Hidd el, jó móka lesz.

***

Ares beállított egy ébresztőt, de felesleges volt. Épphogy csak felkelt a nap, én is felébredtem. 

- Miért kelsz fel? - kérdezi Ares. - Aludj még.

- Nem bírok. Kimegyek, hogy ne zavarjalak.

- Ne menj! Inkább felkelek én is - azzal ledobja magáról a takarót. Még időben elfordulok, mielőtt ismét kínos helyzetbe kerülünk.

- A hajó elvileg már pár órája a kikötőben áll, úgyhogy ha gondolod, indulhatunk.

- Jó, menjünk - kapom fel az egyetlen értékemet, a telefonomat. A táskámat még Chris, azaz Ares házában elrejtettem. Ha meglátná a pisztolyokat, azonnal gyanakodni kezdene.

***

- Most kicsit kelet felé - kiáltom Aresnak egy iránytűvel és GPS-szel a kezemben. Nem tudom, hány órája lehetünk a nyílt vízen, de rossz ötlet volt rám hagyni az irányítást.

- Biztos? - kérdez vissza, majd megtekeri a hajókormányt.

- Nem - mondom, majd megfordítom a készüléket. -  Lehet, hogy nyugatra.

- Nem, jó irányba megyünk.

- Honnan tudod? - kérdezem. Az iránytűt is megfordítom. Ajjaj.

- Gyere, nézd meg! - kiáltja vissza.

Felszaladok a kabinból. és megállok Ares mellett. Közvetlenül előttünk van a sziget.

- Most már értem - vigyorgok rá, miközben egyre közeledünk. - De várjunk! Eddig nem tűnt fel, hogy itt vagyunk?

- Dehogynem, már 10 perce láttam merre kell menni. De jó volt hallgatni a szenvedésed - feleli, majd kinevet.

***

A villától nem messze kötünk ki. A sziget még mindig gyönyörű.

- Ne a főbejáratnál menjünk, nem lenne jó, ha rögtön észrevennének - javasolja Ares. Bólintok.

- Van egy hátsó bejárat, csak ahhoz kicsit kerülnünk kell.

- Nembaj - válaszol, majd elindulunk egy ösvényen.

Ares megy elől, bár én jobban ismerem a helyet. Mondjuk nem sokat voltam itt, de azért valamennyire emlékszem.

- Valakik jönnek - torpan meg előttem. - Mi legyen?

- Nem tudom, bújjunk el, vagy..? 

- Chris? - szakít félbe egy hang elölről. Jason. Felicity unokatestvére, akivel egy buszon ismerkedtem meg. Hirtelen elöntenek az emlékek. Főleg az maradt meg, mikor Jason bemutatkozott.

 "- Bocs, tényleg, rögtön ezzel kellett volna kezdenem. Szóval elölről az egészet. Szia, te dögös csajszi a buszon, a nevem Jason Hill, mizujs?''

Ares csak áll, és nagy szemekkel néz rá. Hát persze, gőze sincs, hogy ki ő.

Előrelépek, és megfogom Ares kezét.

- Szia Jason, én Maybel vagyok - mosolygok rá. Ares kérdőn tekint rám, de csak mosolygok.

- Hát szia - köszön vissza Jason, de nem nagyon törődik velem. Ares felé fordul. - Chris, gyere be, Greg biztos örülni fog.

A neve hallatán megduplázódik a vérnyomásom. 

- Felicity is itt van? - kérdem.

- Öhm, persze, szerintem a másik házban van.

- Másik házban? - csodálkozom. Csak egy ház volt a szigeten. - Milyen másik házban? Van másik is?

- Igen, nemrég lett kész. Ha visszafordulsz, rögtön az első elágazás jobbra.

- Rendben, akkor én beszelek Felicityvel, aztán jövök hozzád - mondom Aresnek, majd elindulok vissza.

***

Nagyon megváltozott ez a hely azóta, hogy eljöttem aznap. Nem tudom miért, de valahogy furcsa hangulata van.

Hangokat hallok. Mintha emberek lennének. Elhaladok egy terasz előtt, amit épp a dolgozók díszítenek. Szokatlan itt ez a sok ember.

- Szia, segíthetek? - kopogtatja meg valaki a vállamat. Megfordulok, és Felicityvel találom szemben magam.

- Jézusom, de örülök neked! Épp téged kereslek!

- Engem? - néz rám kérdőn. - Ma nem adok autogramot, ne haragudj.

- Jaj, nem, én nem rajongó vagyok - magyarázom. - Figyelj, lehet őrültségnek fog hangzani, de hinned kell nekem. Én vagyok az, April.

Először csak néz rám, majd felnevet. 

- Az lehetetlen. 

- Tudom, hogy annak hangzik, de higgy nekem - győzködöm. - A baleset után átoperálták az agyam ebbe a testbe, Chris testébe meg Aresét. 

- Ki a faszom az az Ares? És te ki vagy?

- April vagyok, higgy nekem. Nem tudom, mit hogy tudtok, de elmondom, hogy volt igazából. Szóval azon az estén...

- Hallgass - szól közbe. - Inkább elmondom én, hogy volt "igazából". A baleset után Chris nyaralni ment, "te", vagyis April, aki igazából Cassy, pedig hazajött.

- Hazajött? Hazajöttem?

- Igen, most is ott teázgatsz a szerelmeddel a nappaliban. 

- Na jó, ezt nem értem.

- Ahj, istenem - fogja meg a fejét. - Megmutatom, de utána elmész, és nem zaklatsz minket! Megértetted?

Bólintok. Megfordul és elindul a járdán a ház felé. Követem. Közben egy pincér tálcájáról lekapok egy pohár pezsgőt.

Belépünk a teraszajtón. A következő látvány fogad: Ares velünk szemben ül egy fotelben, meggyötört arca van. Vele szemben, vagyis nekünk háttal, egy kanapén két ember ül: egy fiú és egy lány.

- Chris, végre hazajöttél - köszönti Felicity Arest. - Greg, Cassy, van egy hívatlan vendégünk.

Greg hátrafordul, és ridegen végigmér. Megremeg a kezem. A lány is hátrafordul. 

Mikor megpillantom az arcát, akaratlanul is elejtem a poharat. A szilánkok hangosan szállnak szerte a földön. 

Igaza volt.

Felicity nem hazudott.

A lány a kanapén én vagyok.

April.

Az az én testem.

MÁSODIK ÉVAD KILENCEDIK RÉSZ: Ares-szel

Sziasztok!

Egy ajándék résszel érkezek ma, egy kedves olvasóm kedvéért. 

Ne felejtsetek el szavazni, valamint kommentelni.:)

Remélem tetszeni fog ♡

- Tessék?! Mi az, hogy nem ismersz Aprilt?
- Jól hallottad. Nem ismerem, bárki is az.
- Úristen, Chris, mit tettek veled?
- Ne kezdd te is, kérlek - mondja, majd leül. Kérdőn nézek rá. - Nem tudom ki vagyok - kezd bele - csak annyit, hogy nem Chris. Mintha, nem is tudom... törölték volna az életemet. Egy előző életemet.
- Ezt elmondtad valakinek?
- Nem mertem.

***

Chris kanapéján fekszem. Felajánlotta, hogy maradhatok nála, miután elmondtam, hogy én is más testbe kerültem. Teljesen őszinte voltam vele, kivéve a gyilkosságokat. Azt nem említettem.

- Kérsz valamit? - kérdezi egy pohár narancslével a kezében.
- Nem köszi. Már ez is nagy segítség. És... biztos nem emlékszel semmire? A nevedre vagy valamire?
Csak a fejét rázza.
- Jó, szóval a tested neve Chris. de a "lelkedé" nem az. Mi lenne, ha kitalálnánk valami nevet neked?
- Szóval, mint neked a Maybel és az April? Nekem meg a Chris és a... az... Legyen nekem is valami A betűs.
- Jó, mondok egy mitológiai nevet. Öhmm... mit szólsz az Areshoz?
- Ares... valami isten volt, ugye?
- Nem tudom, nem jártam suliba - vigyorgok.
- Ahhoz képest elég okos vagy - mosolyog.
- Tapasztalt, fogalmazzunk úgy. Na akkor benne vagy, Ares?
- A tervedben? Hogy keressük meg a barátaidat, majd az én életemet?
- Pontosan. Mondd csak, van kocsid?
- Repülőm van - kacsint.

***

- Szóval régen ez a Greg szerelmed egy szigeten lakott - mondja, miközben a szekrényéből válogat.
- Nem a szerelmem! De igen...
- Valami őslakos-féleség?
- Ööö... nem éppen. A tested öccse. Szóval milliárdos - nevetek. Őslakos... még csak az kéne.
- És ha meg is találjuk őt, honnan fogja tudni, hogy te vagy az? - kérdezi. Közben még pár ruhát dob a bőröndjébe.
- Hát a te tested, vagyis a bátyjáé megvan, majd te meggyőződ, én meg eleve tudok olyan személyes dolgokat, amikről muszáj elhinnie, hogy én vagyok.
- Hát jól van - becsukja a bőröndöt. - Az Csendes-óceánon van a szigete?
Bólintok.
-  Akkor közben meg kell pihennünk valahol. Majd kiveszünk egy hotelt.
- De nekem nincs pénzem a...
- Figyelj, ha ellopnál egy-két millát a számlámról, fel se tűnne, úgyhogy hallgass - mosolyog. - Na de indulhatunk? Összepakoltál?
- Nem volt mit - nevetek. - De persze.

***

Csak 3 órát repültünk, de így is kész vagyok. Fáradt, éhes, és pisilnem kell.

- Van egy hotel 2 percre, a körforgalom után.
- Jó, annál többet úgyse bírnék ki - nevetek, de gyorsan abba is hagyom. Jajj, a hólyagom. - Amúgy itt lehet, ööö parkolni? Vagy mit szoktak egy luxusgéppel?
- Ez egy kibaszott reptér, nehogy már ne lehessen - vonja meg a vállát Ares, majd leint egy taxit.

- Ezzel a géppel jöttek, uram? - hüledezik a sofőr.
- Talán gond? - vonja fel a szemöldökét szexisen. Mégiscsak Chris teste.
- Neeem, dehogy, szálljanak be - nyel a sofőr. Azt hiszi sztárok vagyunk. Ami igaz is. Chris az.

***

A szálloda lenyűgöző, egyszerűen nincs szó a pompára.
- Megfelel? - kérdezi Ares, a fürdőből jövet. Miközben leveszi a pólóját.

- Ööö, hát izé, persze, nagyon jó - mosolygok rá. Alig bírom levenni a szemem a testéről, amit látszólag nagyon is élvez.

- Helyes. Na mi a teljes neve ennek a "nemszerelmednek"?

- Gregory Nickolas King - mondom, leginkább a hasizmának.

Előkap egy MacBook-ot a táskájából, és ledől mellém az ágyra. Megnyit valami ismeretlen programot, majd gépelni kezd.

- Mit csinálsz? - kérdem tőle.

- Információt keresek a személyről. 

- És miért mellettem? Mármint az ágyamon?

- Látsz más ágyat? - kérdi huncutan.

- Nem. MI? WAT? Itt fogsz aludni? Mellettem? - nyelek egyet.

- Nem, rajtad - mondja cinikusan. - Igen, mert az automata nem engedett több pénzt kivenni a számlámról Múltkor levittem a keretet biztonsági okokból. És csak erre tellett annyiból.

Nem mondok semmit, csak a gyémánt csillárt bámulom. Nem engedte, persze. Nem örülök, hogy közös ágyunk van. Nem akarok olyan kapcsolatba kerülni Chrissel, sem a testével...

Egy hangos pittyenés zökkent ki a gondolataimból.

- Mi a faszom volt ez? 

- Nem kell megijedni, csak a keresés végét jelzi. 

Kérdőn nézek rá.

- Igen, találtam valamit - válaszolja meg a fel sem tett kérdésemet. A szeme a képernyőt pásztázza, a homlokát ráncolja. - De nem fogsz örülni.

- Mi az?

- Ismersz akármilyen Cassy Lewist?

Megszédülök. Mi lehet az a hír, amiben benne van Greg, és az elméleti babakori nevem?

- Igen, miért?

- Hát mert ez a Greg egy hét múlva házasodik vele.

MÁSODIK ÉVAD NYOLCADIK RÉSZ: Euforikus gyilkos

Sziasztok! 

Sajnálom, de egészségügyi okok miatt kissé késett ez az epizód.

Viszont ami jó hír, hogy a szavazás lezárult: az abszolút nyertes a barna hajú Greg.

Új szavazást is indítottam, kérlek vegyetek részt :)

Addig is jó szórakozást a mai részhez! 

Lelassítok, majd teljesen leállok. Nincs értelme menekülni, inkább a B tervhez folyamodok.

Kiszállok a kocsiból, és mosolyogva az érkező zsaruk felé fordulok. Az egyik kiszáll a járműből, a másik, a nő, benn vár. 

- Valami gond van, biztosúr? - kérdem ártatlanul.

- Van - válaszol mogorván. - A megengedett sebesség kétszeresével ment.

- Csak eltekinthetünk ettől most az egyszer - mondom csábosan, miközben közelebb megyek hozzá.

- Hölgyem, álljon le! - parancsolja, mire sóhajtok.

- Ön döntött - majd előkapom a pisztolyt a hátsó zsebemből, és lelövöm.

Az autóban ülő nő felsikít. Még csak tanuló lehet, ezért úgy határozok, megkímélem.

Viszont egy határozott mozdulattal kilövöm a kocsija kerekeit, majd a szélvédőt is.

***

Már majdnem odaértem az úticélomhoz, mikor meghallom a híreket. Feltekerem a hangerőt.

" AZ EUFORIKUS GYILKOS ISMÉT LECSAPOTT. A VÁROSBÓL KIFELÉ MENEKÜLVE EGY RENDŐRREL VÉGZETT, EGY MÁSIKAT MEGSEBESÍTETT. HA LÁTJÁK, AZONNAL HÍVJÁK A NEMZETKÖZI VÉSZHÍVÓT."

Euforikus gyilkos... Tehát elneveztek. Ez aranyos. Általában az őrült bűnözőket szokás elnevezni, nem az átvert ügynököket. 

***

Időközben beértem a városba. A központban van a modelliroda, ott megtalálhatom Chris aktáját, és azt is, hogy hol van most. 

Csak egy a gond: hajnali kettő van. Nem valószínű, hogy bárki is van benn.

Tehát be kell törnöm.

***

Fél órán belül az iroda elé érek. Be van riasztózva az egész épület, a folyosókat kivéve. A legközelebbi rendőrség pár kilométerre van, tehát körülbelül 5 percem van bejutni, megkeresni az aktát, majd lelépni, mielőtt kiérnének.

***

Tíz perccel később az aktával a kezemben ülök egy fa ágán. A rendőrök körbevették az épületet, ezért el kellett bújnom a közelben. Sokan vannak, biztos azt hiszik, ismét bankrablás, mint előző alkalommal is. 

A telefonommal rávilágítok a lapra. Minden rajta van: név... életkor... szerződéskötés... lakhely. Ez az.

A papír szerint a Fővárosban lakik. Oda szinte óránként járnak vonatok. Nyert ügyem van!

***

6 óráig tartott az út a Fővárosig, de ideértem. Még maradt pénzem, mégis gyalog megyek Chris apartmanja felé. Nem akarok feltűnést kelteni, ha már úgy is köröznek.

Délre érek a házhoz, ami a Kingékhez méltóan egy luxusvilla. Felesleges becsöngetni, egy "idegennek" úgyse fog ajtót nyitni.

Óvatosan felmászok az erkélyre és berúgom az ajtót. Szerencsére nem csap akkora zajt, mint gondoltam, így észrevétlenül megyek tovább.

Egy lépcső előtt megállok és fülelek. Lentről zajok jönnek. 

Lemegyek a lépcsőn, és befordulok egy helyiségbe. Luxuskonyha. 

Chris háttal áll nekem, a pultnál támaszkodva.

- Ne ijedj meg, nem bántalak - mondom halkan, mire megpördül, és hozzám dob egy serpenyőt.

- Ki vagy és hogy jöttél be? - mondja egy kést szorongatva.

- Figyelj, lehet, hogy hihetetlen, vagy nem fogod elhinni, de én vagyok az. April.

- Milyen April? Nem ismerek semmilyen Aprilt.

MÁSODIK ÉVAD HETEDIK RÉSZ: Zsaruk

Meg kell találnom Christ. Meg kell találnom.
Csak ez jár a fejemben. De először is, mi legyen Michivel? Vagyis már csak a holttestével..

A golyó egyenesen a szívébe ment. Nem szenvedett, azonnal meghalt. A testét elrejteni felesleges, úgyis megtalálják, és akkor csak tele lesz a DNS-emmel.

Itt hagyom.

Már csak az a kérdés, én hogy jutok ki? A negyedikről még se ugorhatok ki, a főbejáraton meg felesleges próbálkozni, azonnal feltartóztatnának.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve megindulok a melléklépcsőn lefelé. A földszinten nem tudok távozni, és magasról ki se lehet ugrani, De a első emelet annyira nincsen magasan...

Gyorsan leérek az elsőre. Látszólag az összes ajtó zárva van, és nincs sok időm, ezért az első ajtót berúgom. Hangosan kicsapódik, feszülten fülelek, hátha valaki megindul a zaj irányába, de néma csend van. Belépek a lakásba, és tátva marad a szám.

A szoba tele van pénzzel, tablettákkal, droggal, óvszerrel és cigivel. Néhány vodkás üveg is hever a padlón.

Egy néger pasas fekszik az üvegasztalon, mellette a földön egy vörös nő. Látszólag be vannak tépve, és most az "alvás-fázisban" tartanak.

Meglátok egy GUCCI táskát a földön. Nem vagyok tolvaj, de végül is Maybel sem. Ez már nem az én életem, úgyhogy kockáztassunk.

Felkapom a táskát, és elkezdem megpakolni pénzzel, na meg egy kis fűvel. Abból könnyű pénzt csinálni és még kábítónak is jó.

Mikor már nem fér be több, odasétálok az ablakhoz, kinyitom, és a lehető legnyugodtabban kiülök a párkányra majd elrugaszkodok.

Simán landolok az utcán, de az agyam csak úgy kattog.

Muszáj megtalálnom Christ. Az ügynöksége a The Modell Wall volt, csak egy irodájukat kell megtalálnom, ott megtudhatom, hol van épp.

***

Végre találok egy internetkávézót. Bemegyek, rendelek egy csésze kávét, majd leülök az egyik géphez.

Még mielőtt kihoznák a rendelésemet, megtudom, hogy a szomszédos városban van egy modellügynökségük.

Felállok, és a bejárat felé veszem az irányt.

- Hölgyem, a teája! - kiált utánam a pincérnő.
- D*gja fel magának - mondom halkan. - Amúgy is kávét rendeltem...

***

Az egyetlen rossz dolog, hogy egy másik városban van az iroda az az, hogy most egy autót is kell lopnom.

Nincs kedvem vesztegetni az időt, mert már sötétedik. Az első autóhoz odamegyek, és a pisztolyommal betöröm az ablakát. Kinyitom az ajtót, és beülök. A Cég megtanított olyan dolgokra, mint például egy kocsit kulcs nélkül elindítani, szóval perceken belül elindulhatok.

***

Úgy félúton járhatok, mikor szirénázásra leszek figyelmes. A visszapillantóba tekintek, és felmegy a vérnyomásom.

MÁSODIK ÉVAD HATODIK RÉSZ: Egy karrier kezdete

Emelt fővel megyek az utcán, nem nézek senkire. Nem tudom, hogy bárki is, aki eddig elment mellettem észre vette-e a két pisztolyt, amit lazán a testem mellett tartok. De igazából nem is érdekel.

Ha felidegesít valaki, legfeljebb őt is lelövöm.

Az út szélén megpillantok egy taxit. Rámosolygok a sofőrre, majd beszállok.

- Helló - köszön kedvesen. - Hova vihetem?
Felemelem az egyik fegyveremet, és úgy tartom, hogy jól látható lehessen a visszapillantóban.
- Csak menjen amerre mondom - parancsolom neki. Nyel egyet, gázt ad, és elindulunk.

***

Ugyanannak az épületnek a bejárata előtt állok, mint ahol először voltam Maybel.

Már egészen hozzászoktam az új testhez, de ha lehetne választani, szerintem visszakérném a régit. Bár Maybel szebb, mint én voltam, mégse élném le benne az életemet. Így nem térhetek vissza száz százalékosan az előző életemhez.
Márpedig ez a célom.
Visszatérni.

***

Kecsesen belépek a 19-es számú luxusházba. Michit biztosan megtalálom itt.

- Elnézést, segíthetek?  - kérdezi a vörös portásnő. Lenézően odapillantok, majd válaszolok:
- Csak egy barátomhoz jöttem.

Megyek tovább az előcsarnokban, majd beszállok a liftbe. A hatodikon kiszállok, és bekopogok egy mahagóni ajtón.

- Ki az? - szól ki Michi.
- Maybel.
- Nyitva van, gyere be.

Kinyitom az ajtót, majd meglátom Michit. Háttal áll, egy könyvespolcnál válogat. Ráfogom a pisztolyomat, majd köhintek párat.

- Robitussin - mondja viccelődve.
Nem válaszolok.
 - Mi van, nem értetted? A robitussint, akkor szokták, mondani, mikor.. mi a halál?
- Na végre megfordultál - mondom, miközben mély levegőt veszek. - Tudom, mi az amúgy, de nem emiatt jöttem.
- Maybel, bármi is van, beszéljük meg egy Latte mellett, mit szólsz?
- LESZAROM A LATTÉDAT! HAZUDTÁL, TE MOCSOK! - üvöltöm a képébe.
- Tessék? - kérdez vissza.
- CHRISRŐL!
- Mi van vele? Ki az a Chris?
Felnevetek.
- Hogy ki az a Chris? - gúnyolódok. - Akivel idejöttem. Aki "elvileg" meghalt, és csak engem lehetett megmenteni.
- És? Mi van vele? Most miért vagy ideges?
Előveszem az Iphone 6-omat, és megnyitom a képet.

- Én... én tényleg nem tudok semmit róla - kezd el dadogni.

- Figyelj, most vagy beszélsz, vagy meghalsz, legfeljebb megtudom mástól - fogom rá még mindig a pisztolyt.

- Rendben, rendben. Szóval... Chris nem halt meg, még él is virul, de csak a teste. Az agyában egy apró károsodás keletkezett, és egy újfajta műtétet próbáltak ki rajta az orvosok, de... de nem sikerült. Ezért mondtam, hogy meghalt. Nem akartam magyarázkodni neked egy sokk után.

- És a teste?

- Valószínűleg az lett vele, mint Maybel testével. Az agyhalál után egy másik, sértetlen agyat helyeztek bele.

- Szóval csak a teste Chris?

- Igen.

- Köszönöm, hogy elmondtad - kezdem lassan leengedni a fegyvert. - De nem hiszek neked - és szíven lövöm.

MÁSODIK ÉVAD ÖTÖDIK RÉSZ: Hírek

Sziasztok! 

A nemrég lezárult közvélemény-kutatáson kiderült, hogy igen, szeretnétek ha nem a képzeletetekre lenne bízva a szereplők külseje, ezért lassanként jönni fognak a képek a főbb emberekről. Emiatt fel is tettem egy új kérdést, szóval szavazzatok!

És most nem kések, jó szórakozást az új részhez! ❤

Hallom, amint a zsaruk betörik az ajtót, és egyre közelednek a házban. Őszintén szólva nem hat meg. Lassan feltápászkodok, és a konyhapulthoz állok úgy, hogy háttal legyek azoknak, akik belépnek a helyiségbe.

- Itt a hulla - mondja valaki mögülem. - Ön, ott a bútornál! Azonnal forduljon meg!

Mély levegőt veszek,megmarkolom a pisztolyokat, amiket eddig direkt úgy tartottam, hogy ne legyenek láthatóak, és megpördülök. Közben mindkét fegyvert elsütöm.

A jobb kéz felőli rendőrt mellkason találom, azonnal meghal. Viszont a másik kezemmel nem tudok annyira jól célozni, ezért csak a karjába megy a golyó. Felordít, élesíti a pisztolyát, ám én gyorsabb vagyok. Homlokon találom, és a földre esik.

A két fegyvert az övtartómba csúsztatom, és kisétálok a lakásból.

***

A test emlékeiből megtudhattam, hogy van egy kis lakása a város központi részében, az egyik harmincnyolc emeletes felhőkarcolóban. Még nem tudom, hányadik emeleten, és azt sem, hogy hogyan deríthetném ki. De az biztos, hogy a rendes lakásába nem megyek vissza, miután három embert meggyilkoltam.

***

Perceken belül 17 óra lesz, kezdődnek az Ötórás Hírek. Bemegyek az egyik forgalmasabb kávézóba, rendelek valamit, és leülök a helyiség végébe.

Ez itt olyan hagyomány szerűség lett, hogy a Híreket nem hagyják ki az emberek. Mindenki szeretne tájékozottabb lenni, hogy mégis mi történik a városkájában.

Bár én nem a szokások miatt jöttem, hanem egy bizonyos hír miatt. Természetesen az én hírem miatt. Bár csak fél órája történt kíváncsi vagyok, hogy benne van-e.
- Lécci ne, lécci ne - mormolom összeszorított fogakkal, ám nem jön be. Elsőként játszák be természetesen.

"Ismeretlen személy ellen adtak ki országos körözést. A tettes Mr. Richcock, a város híres kémiatanára házában lőtt le a lakost, valamint két rendőr is életét vesztette a helyszínen. A szomszédok a lövésre lettek figyelmesek, ezért hívták a rendőrséget, de már ők se tudtak mit tenni. Vigyázzanak, a tettes közöttünk járhat, és hidegvérrel gyilkol."

***

Azonnal eljöttem, miután bemondták a rendőrök és a tanár úr halálát. Most a Napraforgó utcában állok, egy emeletes házzal szemben. Valamelyik lakás ebben az enyém, illetve a testem tulajdona. Odamegyek a kaputelefonhoz, és egy hatalmas kő esik le a szívemről. Ujjlenyomat-leolvasós.

Ráteszem az ujjam, mire kiírja: Maybel Field, hetedik emelet 4. ajtó.

Bingó! Nem lifttel megyek, nehogy összetalálkozzak valami ismeretlen ismerőssel, és beszélgetnem kelljen. Ezért felrohanok gyorsan a hetedikre, egy kis testmozgás úgyse árt.

Hamar kifulladok. Ez a test nem olyan izmos, mint az enyém volt, edzenem kéne...

***

A lakásban elrejtem a pisztolyokat, lefürdök, majd bekapcsolom a TV-t, hogy ne legyen néma minden. Ez is Maybel szokása volt szerintem, mert nekem régen, még mikor A Cégnek dolgoztam, TV-m se volt. Ijesztő, hogy pár dolog megmaradt a testben.

Kapcsolgatom a TV-t, mikor egyszer csak nem bírok továbbkapcsolni. Nem a távirányítóval van a baj. Én fagytam le, méghozzá egy reklámnál. Egy márka férfikollekcióját reklámozza, de nem akárki szerepel benne.

- Mi a picsa?? - suttogom magam elé, Chris arcát nézve a képernyőn. Ez nem a baleset előtt készült, mert azokból az összeset mutatta.

Nem halt meg. Él. Csak ez jár a fejemben. Könnyek hullanak a szememből. Előkapom Maybel telefonját és lefényképezem a képernyőt, majd beállítom háttérnek.

Ez fog nekem reményt adni. Én is visszatérhetek az előző életemhez, neki is sikerült. Bár a teste az eredeti ahogy látom, hinni fognak nekem remélem, még ha másnak is látszom. Tudom.

***

Boldogan sétálgatok a lakásban, mikor beugrik egy beszélgetés.

"- Chris?
- Pontosan.
- De ugye nem...
- Sajnálom, őt nem lehetett megmenteni. Még annyira se, mint téged."

Michi. Ezt Michi mondta. Hazudott nekem. Megbíztam benne, erre a szemembe hazudott Chrisről.

Ezért megfizet.

Felkapom a két pisztolyt a konyhaszekrény tetejéről, és elindulok kifelé.

MÁSODIK ÉVAD NEGYEDIK RÉSZ: Emlékek, satöbbi...

Már vagy ötödjére "nézem" végig Maybel megmaradt emlékeit egy gép segítségével, de még mindig nem tudtam megbarátkozni velük. Egyszerűen ez nem én vagyok.

Ő tipikusan az a lány volt, akit kedveltek, de még nem jöttem rá, miért. Igazából kedves annyira nem volt, bár az igaz, hogy szép, eltökélt és ravasz viszont annál inkább. Királynőként kezelték a suliban, a tanároknak is simán visszaszólt, de úgy, hogy utána az oktató érezte magát rosszul.

Ez még nem is volt annyira gond, a jégkirálynőt simán elő tudom adni. Viszont a nagyobb bökkenő a magánéletében volt: a pasik.

Mert több fiúja is volt egyszerre: először is volt 17 évesen egy férje, Cato, akivel néha együtt élt. Volt egy szeretője is, egy külföldi csávó, de az mostanában nem sok vizet fog zavarni, mert világ körüli útra ment. A harmadik fiú...illetve férfi pedig a kémia tanár.

De ez nem a "love story", amire mindenki számítana. Ez egy zsarolós sztori. A tanár úr, Mr. Richcock, egy perverz szatír, és kifigyelte Maybelt, aki persze ügynök (csak ezért mentették meg a testét szerintem, nem ám emberi együttérzésből, neeem, csak a haszon miatt). Szóval ez a Mr. rájött erre, és megfenyegette Maybelt, hogy elmondja mindenkinek, hacsak nem ad neki valamit. És hát ilyenkor jött képbe a szexualitás...

És a legszarabb: Maybelnek tiltólistán van a gyilkolás. Ezért vagy eltűri ezt, vagy megmondja a "munkahelyének", hogy lebukott, azt meg persze érthető módon nem akarja...

***

Az Iphone 6 ébresztője zökkent ki a gondolataimból. Ideje készülődni a suliba: 11 perc múlva tanítás.

Természetesen ennyi idő nem elég, hogy odaérjek, de ez így a jó: Maybel MINDIG késett az iskolából. És persze, a tanárok nem szóltak neki emiatt. Még csak elnézést se kért soha.

***

Ami előnyös dolog az agyátültetésben: általában a testbe már be vannak idegződve az eredeti személy tettei, ezért kevesebbet kell gondolkodnom azon, hogyan legyél maybelesebb.

Például a lakásban rögtön kiismertem magam, de az iskolában sincs ez másként. A lábam automatikusan megy a terem felé, a megfelelő pillanatban meg érzem, mit kéne mondanom.

Belépek a terembe, és köszönés nélkül a helyem felé megyek. A tanárnő csak rám pillant, majd szemrebbenés nélkül folytatja az oktatást.

Minden óra így zajlott. Alig beszéltem valakivel, legfeljebb akkor, ha hozzám szólt, de akkor is inkább csak lekoptattam.

- Milyen óra lesz a következő? - kérdezem a mellettem álló fiút, bár halvány lila dunsztom sincs, hogy hívják.
- Kémia - válaszol csillogó szemmel.

Felmegy bennem az adrenalin. Megérzem a közeledő bajt.

Csöngetés után pár perccel már mindenki a teremben van. A tanárúr önelégült fejjel végignéz az osztályon, majd megáll a tekintete rajtam.

- Ma kísérletezni fogunk. Maybel, segítenél kihozni a felszerelést a szertárból?
- Természetesen - mormolom a bajszom alatt, és lassan felállok.
- Kicsit gyorsabban ha lehet - kacsint rám. Mindjárt elhányom magam.

Belépek a szertárba, ő meg bezárja az ajtót.

- Na, szívem, egy gyors menet?
- Mi a f*szom? Szó se lehet róla, maga perverz köcsög!
- Mit mertél rám mondani? - kérdezi, de még mielőtt megtudnám, mi lenne a következő lépése, kivágom a szertár ajtaját, és átviharzok a termen.

A helyemre érve csak felkapom a táskámat, s már megyek is tovább.

- Megállj! - kiállt utánam Mr. Richcock. - Hova mész?
- Mondtam már, hogy nem érzem jól magam - hazudom, és kifutok a teremből.

Nem állok meg egész a parkolóig; bepattanok a kocsiba, és elindulok hazafelé.

***

Rájöttem, hogy igazából annyira mindegy. Ez nem az én életem, én már meghaltam. Akik miatt érdemes lenne élnem, azokat soha nem látom többé. Szóval minek is tenném azt, amit mondanak? Amit Michi "parancsol"?

***

Otthon (pff mintha az én házam lenne) előkeresem a fegyvertáskát, amit csak vészhelyzet esetén használhatnék igazából. Kiveszek belőle nem is egy, hanem két hangtompítós pisztolyt, majd teletöltöm a tárat.

Meg kell ölnöm a tanárt.

Perceken belül vége lesz a tanításnak, és akkor haza kell mennie. Ott fogom várni.
Át se öltözök. Csak egy cél hajt: az ölés. Még sose éreztem ilyen vérszomjat.

***

Mr. Richcock lakásába gyerekjáték betörni: a hülye fejével nyitva hagyta az ablakot.

Kényelmesen helyet foglalok a konyhában. Bármelyik pillanatban megérkezhet, én pedig csak erre várok.

Tíz perc múlva kattanást hallok és nyílik a bejárati ajtó. Valaki becsoszog, majd elkezd pakolászni.
Eléggé unalmas ez a várakozás, ezért diszkréten lerúgok egy poharat a pultról. Azonnal neszelést hallok, valaki a konyha felé tart.

- Helló - üdvözlöm csábosan.
- Óó, hát te vagy az? Már azt hittem szó nélkül hagyjuk a történteket - kezd bele.
- Én olyat sose tennék.
- Persze, hogy nem. Szeretnéd bepótolni a mait?
- Az egész évit letudhatjuk ma, mit szól? - játszadozok vele, amit szemmel láthatóan élvez.
- Benne vagyok - kacsint rám, mire előhúzom a pisztolyokat, és egyszerre meghúzva mindkét ravaszt két golyót eresztek belé.

A teste élettelenül hullik a földre. Elmosolyodok, ám ekkor szirénák zajára leszek figyelmes: rendőrök. A ház előtt.

Semmi időm vagy kedvem elmenekülni. Inkább leülök egy lépcsőfokra, és két fegyverrel a kezemben a hullát bámulom.

Elmaradás

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy a múlt heti rész elmaradt, ezért a mostani extrahosszú lesz.

Még ma, de legkésőbb holnap fel is töltöm.

Addig is jó szünetet és szép hétvégét nektek❤️

MÁSODIK ÉVAD HARMADIK RÉSZ: Maybel

Riadtan nyitom ki a szemem. Csak homályosság van, és valami nagyon csípi a szemeim. Mély levegőt vennék, de a tüdőm telemegy vízzel. Egy víztartályban vagyok.

Hevesen kapálózni kezdek, de le van zárva a teteje is. Forgolódok, de mindhiába. Már fogytán a maradék levegőm. Pánikolni kezdek. Valami üveg fal lehet előttem, mintha egy óriási befőttes üvegben lennék. Ököllel kezdem el ütni a falat, de nem vagyok elég erős. Nem adom fel, a lábammal neki támaszkodok a mögöttem elhelyezkedő üvegnek, és óriásit rúgok meg ütök, mintha ez lenne az utolsó esélyem. Valamilyen csoda folytán az üveg megpattan, egy hajszálrepedés keletkezik a falon. Egy utolsót öklözök, mire a börtönöm fala kitörik, és a csomó folyadékkal együtt én is "kifolyok" a szabadba.

***

Sokszor voltam már extrán másnapos, de ilyen fejfájással nem sokszor ébredtem. 

Csövek lógnak ki a végtagjaimból, minden néma, a gépek csipogásán kívül nem hallok hangokat.

Meg akarom érinteni a homlokomat, de amint felemelem a kezem, megakad a szemem a körmömön. Feltűnően szép és hosszú. Nem tudom, mennyi idő esett ki, de legalább egy hónap, hacsak nem ragasztottak műkörmöket.

- Úgy látom felébredt - szólal meg egy orvos az ágyam mellől.

Felsikítok. 

- Ön meg hogy a picsába került ide?? - szalad ki a számon, de azonnal visszavonnám. Nem mond semmit, csak a mappájába jegyzetel.

- Mi a neved? - kérdezi.

- April. Whole. April Whole.

- Korod?

- 18 leszek. Azt hiszem.

- Egész jó. Mit tudsz, vagy emlékszel valamire? - tesz fel újabb kérdéseket.

- Csak annyira, hogy nekirepülök egy sziklának a barátommal. Tényleg, mi van vele?

- Nagyszerű, csak pihengessen tovább - indul el kifelé, a kérdésemet figyelmen kívül hagyva.

- Héé, várjon már egy kicsit! Hol van Chris?? - kiáltok utána, de csak becsapja az ajtót.

***

Végre a lábamra állhatok. Legalább 4 órát feküdtem szinte teljesen mozdulatlanul, amíg végre ki nem jöhettem onnan.

Most egy másik szobában vagyok, de ismét egyedül... Lehet, meg kéne szoknom.

- Szia - nyit be a szobába egy ananászmintás inges pasi. - Szóval te lennél April.

- Aha, te pedig..?

- Michi. Sok mindenben fogok neked segíteni - tördeli az ujjait - de először is...

- Chris?

- Pontosan - válaszol lesütött szemmel. Gombóc van a torkomban. Sok embert vesztettem már el, ismerem ezt a nézést.
- De ugye nem...
- Sajnálom, őt nem lehetett megmenteni. Még annyira se, mint téged.

Elfordulok. Bármennyire is kedves volt eddig ez a Michi, nem akarom, hogy sírni lásson.

- Ha szeretnéd, magadra hagylak egy csöppet - ajánlja fel, majd elindul az ajtó felé.
- Vá-várjon - kiáltom neki szipogva. Megtörlöm a szemem a pulcsim ujjával, aztán megfordulok. - Miért mondtad azt, hogy "még annyira se, mint téged"?
- Nem tudom, készen állsz-e erre ilyenre - makog.
- Bármi is az, jobb előbb túl lennem rajta - felelem. Bólint, majd int, hogy kövessem.

Egy liftben haladunk lefelé. Nyel egyet. Mondani akar valamit.
- Igen?! - kérdezem, hátha előbb el kezd beszélni. Eddig sose volt gondom a némasággal, de most valahogy zavar a csend.

Kiszállunk a liftből Hirtelen kézen fog és egy festményhez vezet.
- Szóval a barátodon nem tudtunk segíteni, és rajtad is csak nehezen. Most egy kutatóintézetben vagyunk, valahol az őserdő mélyén. Még csak nagyon kevésszer alkalmaztuk ezt az eljárást, egyike vagy az első húsz embernek a világon. Lesznek mellékhatások, és az életed gyökerestül meg fog változni. De ez az egyetlen lehetőség.
- Most miről beszélsz és mindennek mi köze van ehhez a képhez??! - fakadok ki.
- Nem a képhez van köze, hanem ahhoz, ami mögöttünk van.
Elengedi a kezem, én pedig megfordulok. Egy dohányzóasztallal találom magam szemben, felette egy tükör van. Belepillantok, fordulnék is vissza, ám ekkor megakad a tekintetem. A tükörképemen. Valaki más tükörképén.

Megszédülök, Michi kap el. Leültet a földre, aztán ő is mellém ül.
- Mit csináltatok velem? - kérdezem a fejemet fogva. Nem bírom tovább, elsírom magam.

- Christ azért nem lehetett megmenteni, mert nála azonnal beállt az agyhalál, neked viszont "csak a tested halt meg".
- És most valaki más..
- Igen, valaki más testében vagy. Átültettük az agyad.
- És a.. neki az agya? - mutatok az arcomra.
- A neve Maybel. A balesete után agyhalott volt, te meg testileg voltál az, így tökéletes páros voltatok a műtéthez.
- De a barátaim mit fognak szólni? Hogy egy másik lány testében jövök haza?
- Semmit. Nem tudják meg a műtétet. Azt hiszik majd, hogy meghaltál.
- Tessék?! - kérdezem elcsukló hangon.
- Jól hallottad. Soha többé nem lehetsz April. Ezentúl Maybel életét kell élned. 

KÖZLENDŐ: új rész, rendszeresség stb.

Sziasztok! 

Ne aggódjatok visszatértem:)
24 órán belül lesz fenn új rész, addig is egy fontos közlemény:
ezentúl minden hétvégén rakok fel új részt, hogy ne legyen ekkor szünet,
mint amekkora most volt.

Addig is szép estét/napot nektek! :*

MÁSODIK ÉVAD MÁSODIK RÉSZ: Szökés a szigetről

Ha nem olvastad az első évadot, rövid összefoglalót találsz itt: ELSŐ ÉVAD ÖSSZEFOGLALÓJA

Napfelkelte van. Egész éjjel a parton ültem és gondolkodtam. Azt hittem van legalább egy ember akiben mindig megbízhatok, de úgy tűnik hibáztam. Hatalmasat tévedtem.

Igazából nem szomorú vagyok, inkább dühös. Bosszút akarok. De nem csak Gregen, amiért megcsalt a bátyja menyasszonyával, hanem mindenkin, aki eddig ártott nekem. A Cégen legfőképp.

- April, hát te mit csinálsz itt? - hallom Greg hangját mögülem. Most legszívesebben reflexből adnék neki egy pofont, de ha véghez akarom vinni a tervem, akkor el kell hitetnem mindenkivel, hogy semmi bajom sincs. Ezért mosolyogva ránézek:
- Csak nem tudtam aludni, ne aggódj.
- Hiányoztál - mondja. - És tudod..
- April, Greg, gyertek reggelizni! - szól ki a feltűnően csinos szakácsnő. Vagy csak túl paranoiás lettem.

***
A nagyon izgi reggeli után bezárkózok a szobámba. El kell jönnöm a szigetről, de előbb kell pár cucc, hogy ne rögtön lopással kelljen kezdeni.

Fogom az egyik vadi zsír női táskát (persze jó márkás a King maffia jóvoltából) és elkezdem telepakolni. De kopognak.

- April, miért zárkóztál be? - kiabál Greg kintről. - Minden rendben?
- Izé, persze, mindjárt jövök ki.
- Oké, lenn vagyok a nappaliban - mondja, majd hallom a lépéseit lefelé a márványlépcsőn.

Halkan kinyitom az ajtót és átsettenkedek Greg szobájába. Valahol itt kell lennie a fegyverének.
Megnézem az éjjeliszekrényben, de csak egy felbontott csomag óvszer van benne. Tipikus. Az íróasztal fiókjában is keresem, de semmi. Ekkor észreveszem a táskáját.
- Megvagy, aranyom - suttogom halkan, majd kiemelem belőle a pisztolyát.

***
Miután könnyedén kiugrottam az emeletről, a kertben osonok tovább a járművek felé. Még nem döntöttem el, hogy repüljek-e vagy menjek inkább hajóval.

Megpillantom a fekete King feliratú helikoptert.
- Megvan, mivel megyünk - mosolyodok el.

Mielőtt felszállnék, ellenőrzöm, hogy minden megvan-e. Ha egyszer elindulok, nem fordulhatok vissza, ezt kimagyarázni nem tudnám.

- April??! - hallom messzebbről.
- Francba... - suttogom Gregre pillantva. Fél percen belül ideér. Gyorsan beindítom a gépet és bekapcsolom a propellert. Greg a földre esik a hirtelen széltől. Amilyen gyorsan csak tudok, felszállok a géppel...

***
Úgy másfél perce repülhetek, de már több kilométerre vagyok a szigettől. Ekkor valaki a vállamra teszi a kezét. Felsikítok ijedtemben,
- Nyugi van - mondja Chris, majd a mellettem levő ülésre csúszik. - Miért megyünk?
- Tessék? - kérdezem zavarodottan.
- Mit veszünk? - fogalmazza meg máshogy a kérdést. Látom a szemében, hogy őszintén beszél; tényleg nem tudja, hogy nem vásárolni mentem.
- Ja, hát, öhm... lisztet meg ilyesmit.
- Lisztet?
- Persze, kell a tésztához - bólogatok.
- April, mi folyik itt? - komorodik el a tekintete. Észrevétlenül automatába kapcsolom a helikoptert, majd megfogom a pisztolyomat. Egy hirtelen mozdulattal a feje felé vágok vele, de úgy 2 centire a homlokától elkapja a csuklóm. - TE LE AKARSZ ÜTNI?
- Chris, én csak...
- Add át a helyed, most azonnal visszamegyünk.
- NEM! - üvöltök felé. Megfogja a másik csuklóm is és elrántja a kormánybottól. - Engedj el, Chris!

Mindkét kezemet lefogja, ezért beleharapok az alkarjába. Elrántja a kezét, én meg fejbe csapom a pisztollyal, de nem elég erősen.Visszaüt, és az üveghez préselődök. Reflexből visszavágok, de már mást nem tehetek. Mindketten kifelé fordítjuk a tekintetünket:
egy hatalmas sziklafal van előttünk. Ütközni fogunk.

MÁSODIK ÉVAD ELSŐ RÉSZ: Családi zűrök

Némán reggelizek az asztalnál. Pár órája ébredhettem, de csak most volt erőm elhagyni a szobát. Halvány lila gőzöm sincs, a csók után vagy közben mi történt, egy biztos: én túléltem. Egy kötés van a csípőmön, de nem volt elég lélekjelenlétem megnézni.

- Apriiil! Úristen, de örülök, hogy jól vagy! - szalad be Felicity a konyhába. - Hogy érzed magad?

- Elmegy. 

- Emlékszel valamire? - érdeklődik, miközben az ujján lévő kristálygyűrűt piszkálja. 

- A végére nem - válaszolok gyorsan. - Ez az, aminek látszik?

- Igen, végre összeházasodunk - ujjong. - Jaj, téged is fel kéne venni a vendégek listájára. Lenne egy szép barackszín ruhám a számodra. Ó, annyira tökéletes lesz és juj van az a ...

- Várj egy kicsit, egyáltalán ki a férjed? Már ha ismerem.

- Persze, hogy ismered. Sőt, nagyon jól. Lehet, hogy ezért megöl, mert én mondtam el neked, de úú... annyira szeretjük egymást, nincs ezen mit titko..

- Feli! - vágok a szavába. - Mondd már!

- Chris a vőlegényem!

***

Néma csendben ülök a nappaliban. Annyira lesokkolt Felicity és Chris esküvője, hogy Greg felől se érdeklődtem.  

Nem az van, hogy féltékeny lennék vagy Christ szeretném... de erre én se számítottam.

Ekkor megszólal a telefon. Felicity valahova eltűnt, ezért odamegyek és felveszem.

- Igen?

- April! El se hiszem, hogy hallhatom a hangod. Minden rendben?

Egy pillanatra nem tudok mit mondani. - Greg, persze, jól vagyok. Te hol vagy?

- A gépen, épp feléd tartok, ne mozdulj - mondja nevetve. 

- Rendben. Majd szólj, ha itt vagy - felelem búcsúzkodva.

- Te leszel az első - mosolyog a telefonba, majd lerakja.

***

Úgy három-négy óra telhetett el, mikor nagy zajt hallatszik az udvarról. Egy gép landolt.

-April merre van? - hallom Greg kérdését az előcsarnokból.
- Biztos valamerre a házban - felel Felicity.
- Greg? - lépek ki az ajtó takarásából. Greg némán idejön hozzám, elmosolyodik, és köszönés helyett inkább lesmárol.

***
Mindenki alszik, már elmúlt éjfél, de nem bírok aludni. Lemegyek óvatosan a nappaliba, hátha tudok csendben tévézni. De valaki már van lenn.

- Feli, mi a baj? - sietek oda a kanapén síró Felicityhez. Nem válaszol. - Na, ki vele, biztos tudok segíteni.
- Vége az életemnek. Mindennek. A karrieremnek... - mondja szipogva.
- Miért? Mi történt?
Az asztal felé biccent. Megfordulok és egy terhességi tesztet pillantok meg.

- Te terhes vagy - jelentem ki. Bólint egyet. - Mégis mi a baj ezzel? Chris nagyon boldog lesz.
Feli csak lesüti a szemét.
- Mi az?
- Tudod te - suttogja.
- Nem Chris az ap..
- Pssssszt! - pisszeg le. - Bármikor lejöhet valaki!
- Oké, bocsi. De nem ő?
- Nem.
- Akkor ki? - kérdezem szinte hangtalanul. Egy könnycsepp gördül ki a szeméből.
- April, ne haragudj, tényleg, én nem gondoltunk bele, hogy neked ez hogy fog esni, és egyébként is mi Greggel csak barátok vagyunk....
- Greggel? - egy gombóc van a torkomban, alig bírom kinyögni a szavakat.
- Tényleg nagyon sajnálom, kérlek, kérlek szépen ne legyél mérges, mi csak...

Némán felállok és kimegyek az ajtón. Nem akarok tovább itt lenni.

ELSŐ ÉVAD ÖSSZEFOGLALÓ

Sziasztok! 

Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a szavazataitok alapján folytatódik April és (persze őt mindenki automatikusan odatenné, ezért én is megteszem -> ) Greg története.
Ez most még csak egy kis összefoglaló lesz, hogy az új olvasóknak ne kelljen feltétlenül mind a hatvan részt az első évadból végigolvasniuk. 

Jó szórakozást, és a jövő héten érkezik a második évad:)

Az első évad tartalmából:

April egy kicsit sem átlagos lány: lop, csal, akár embereket is öl. A Cég embere, ahol az a feladata, hogy egy Nick King nevű maffiózóval végezzen, miközben teljesen hétköznapi lánynak adja ki magát az utamai gimnáziumban. Itt megismeri a vonzó, ámbár perverz Greget, és a milliomos bátyját, Christ, akikkel nagyon jó kapcsolatba kerül. Ekkor kiderül, hogy Greg (teljes nevén Gregory Nickolas King) igazából Nick King, de April nem képes megölni, ami miatt A Cég árulója lesz. Ezután Chris, Greg és két jó barátjuk, Tom, valamint Wendy azon vannak, hogy A Cég ne kaphassa el őket. Rájönnek, hogy April igazi neve Cassy White, és A Cég egész életében átverte. Megismerkednek Briannal, egy újabb helyes pasival, és a híres unokanővérével Felicityvel, akinek a kutyája többet keres havonta, mint egy átlag ember évente. A Cégnek sikerül elfognia Aprilt, és csak akkor hajlandó elengedni, ha Greg feladja magát.
Greg ezt meg is teszi, April pedig gyászba borul, amin Brian szerelme enyhít. April rájön, hogy ez nem a neki való élet, és megszökik Yerk városába, ahol munkát vállal egy borbélyháznál ismét csalóként. Gregről kiderül, hogy él és A Cég parancsnoka lett. Rá is talál Aprilre, és azonnal megszökteti a szigetére, csak arra nem gondol, hogy A Cég nem bízik meg benne és követi. Az igazgató választás elé állítja Greget: vagy átadja a lányt, vagy mindketten meghalnak...
"- Engedd a lányt, vagy lövök - élesíti a fegyverét a férfi.
- Akkor tegye - felel Greg, majd megcsókol.
Lövések dördülnek."         /idézet az évadzáró rész végéből/

Hatvanadik, ÉVADZÁRÓ rész

Hirtelen lehervad a mosoly a számról. Idegesen a recepciósra pillantok, de ő épp a következő vendéghez fordul. Greg zavartan nyel egyet, majd megszólal:

- Akkor öhm... menjünk az emeletre.

- Pe-persze - dadogom, majd néma csendben követem.

A liftben egy pár nem zavartatja magát, vadul csókolóznak. Greggel összenézünk, de valahogy nem az a régi Greg néz vissza rám. A mostaninak hideg a tekintete, és semmitmondó az arckifejezése. Valami megváltozott.

Végre megállunk a másodikon. Gyorsan kievickélünk a liftből, majd Greg előremegy a "mai szobánk" felé. Mindig a vendégnél van a kulcs, hogy azt higgye, az ő kezében van az irányítás. Persze nálam is van egy, és úgy hét pótkulcs is van. Na mindegy...

Greg kinyitja az ajtót, és udvariasan előreenged. 

Megállok a szoba közepén, de nem fordulok vele szembe. Nem tudom, mit mondhatnék.

Hallom, hogy felém tart. Mikor ideér, megfogja a vállam, és a fülembe suttogja:

- Vannak kamerák?

- Vannak.

- Hol nincsenek? - kérdezi a hajamba hajolva.

- Nem tudok ilyen helyről.

- Akkor színészkednünk kell - mondja, majd elém lép és lesmárol. 

Kábé három perc telhetett el. A liftben tartunk lefelé. Még mindig csókolózunk, bár már nem tudom eldönteni, hogy színészkedés-e vagy sem. 

Megérkezünk a földszintre. Greg még pár másodpercig csókol, majd megragadja a kezem és sietve elindul a kijárat felé. 

- Nem hagyhatják el az épületet - kiált utánunk a portás.

- Mindjárt jövünk, csak kinn hagytam valamit - válaszol Greg sietve. Hátrafordulok és a személyzetisre rákacsintok. Elég megbízhatónak tartanak itt, remélem a bizalmuk ezt az alkalmat is kibírja. A recepciós bólint egyet, majd egy férfihez kezd beszélni.

Kilépünk a csípős hidegbe. A ruhámat (már ha lehet annak nevezni ezeket a semmittakaró göncöket) nem az esti időjárásra tervezték. 

- Sietnünk kell - kezd el futni Greg a pakolóban. 

- Külső kamerák is vannak.

- Bazdmeg. Akkor kábé fél percünk van. Itt a kocsim - mutat egy ismerős fekete sportkocsira.

Greg gázt ad, majd nagy csikordulva elhagyjuk a parkolót. 

- Hova viszel?

- Nem maradhatsz itt, nem engedem, hogy kurvát játssz. Te ennél több vagy, te is tudod.

- Nem fekszek le senkivel - vágok vissza sértetten. 

- Jól tudom, mi a munkád - pillant rám vezetés közben.

- De hova megyünk? - váltok inkább témát.

- Még nem tudom. Tudod, ez egy bonyolult helyzet.

- Hogy érted? - kérdezem félve. Hallom a hangján, hogy tényleg gond van.

- Odaviszlek az egyik lakásomba. A kesztyűtartóban van a kulcs, meg egy pendrive, azt nézd meg majd ott. 

Épphogy kiveszem a dolgokat, megáll a kocsi.

- Legfelső emelet, 25. ajtó. Fuss! - utasít Greg. Kipattanok az autóból, és berohanok a házba.

A kanapén fekszek, alig kapok levegőt. Felrohantam a hetedik emeletre, magassarkúban, úgy másfél perc alatt. Ekkor egy pittyenés hallatszik a másik szobából. Feltápászkodok, és kinyitom az ajtót. Egy laptop villog a helyiségben.

Öt perc múlva is még várom, hogy betöltsön a kép. 

Mivel ennyi volt a pendrive-on. Egyetlen egy kép.

Hirtelen kiélesedik a kép. Egy lap van lefotózva. Nagyon ismerős, még nekem is volt ilyenem. Ez egy tipikus A Cég-űrlap egy dolgozóról. Ekkor meglátom a nevet és kis híján felsikítok.

Név: Gregory Nickolas King

Beosztás: első számú (FŐ) ügynök / parancsnok

Könnyek csordulnak ki a szememből. Hogy lehet ez? Gregből A Cég fő parancsnoka, egy ügynök lett. Átállt volna az ellenség pártjára.

Ekkor eszembe jut: minden ügynöknek van egy feladata, nekem is volt. A lap legaljára pillantok.

Feladat: elkapni és végezni Cassy White-tal.

***

- Szerinted? Tuti elég messze van? - hangokra ébredek. Már nem is emlékszem, mikor feküdtem le aludni. Csak arra, hogy sírtam. A Cég miatt. Greg miatt. A kombinációjuk miatt.

- Remélem. - közelednek a hangok. Az egyik tuti Greg, a másik meg...

- Szia, rég nem láttalak - Chris. Odamegyek és megölelem. 

- Nem érünk rá erre, emberek - szól közbe Greg ridegen. - Sietnünk kell.

- Hova sietünk?

- A szigetünkre - válaszol Chris. 

- Van egy szigetetek? - hüledezek. - Ti vettetek egy szigetet? De... de nekem van munkám.

- Szerinted a tegnap esti után van munkád? És amúgy is, tudod mi a véleményem a munkádról - indul el Greg kifelé az ajtón. - Inkább siessünk.

Egy Jaguarban ülök Chrissel hátul, Greg vezet. Mondanom sem kell, úgy körülbelül 190-nel megyünk a városban.

Odahajolok Chrishez. 

-Te is? - súgom a fülébe.

- Mi én is? - kérdez vissza. - Ja, az. Öhm, nem. Csak ő.

Kicsit megnyugszom. Még ha Greg meg is akarna ölni, a bátyja megvédhet. Ő nem A Cégnek dolgozik.

***

Gőzöm sincs, hány órát utaztam egy repülőben, de már megutáltam. Nemrég landoltunk a szigeten. Egész szép, gondolom csak pár ezer millióba kerülhetett...

- Figyi, van még itt egy pár ember, majd megismered őket. Én holnapután megyek vissza khmm... dolgozni. Ha valami van, szólj - mondja Greg, miközben a házhoz kísér. - Válassz egy szobát, és pihenj le!

- Azért ne olyan hevesen! - szól közbe egy mély hang a hátunk mögül. Egyszerre nézünk hátra.

- A k.rva életbe... - suttogja Greg. - Öhm, Lana - néz rám hihetően - ő itt a főnököm. Master, ő itt Lana, az unokahúgom.

A férfi elneveti magát. - Nick, tudom, hogy ki ő. Több ezer képem van róla, szóval ne próbálj meg átverni. Olvastam a közös múltatokat is, ezért állítottak téged erre az ügyre. Tudtam, hogy meg fogod keresni, hogy megvédd. Ezért elég régóta követünk műholdon. Tegnapelőtt kivettél egy hét szabadságot, valahogy éreztem, hogy ő is benne van a dologban. Most pedig, add át a lányt, vagy különben mindketten meghaltok - húz elő egy hatalmas pisztolyt a szmokingjából.

- Sajnálom, hogy bajba kevertelek - nézek Greg szemébe, majd elindulok a férfi felé.

- Nem! - ránt vissza Greg maga mellé. 

- Engedd, hagy mentsen meg most ő téged. Úgyis tartozik neked eggyel.

- Greg, semmi értelme az életemnek így - szorítom meg a kezét. - Hagy menjek.

- Számomra meg nélküled nincs értelme - húz magához közelebb.

- Engedd a lányt, vagy lövök - élesíti a fegyverét a férfi.

- Akkor tegye - felel Greg, majd megcsókol.

Lövések dördülnek.

Köszi, hogy elolvastátok az utolsó részt is az évadból. Remélem tetszett. :*

A szavazás végéig nem lesz új rész valószínűleg, akkor fog eldőlni az oldal sorsa, ezért kérlek szavazzatok.

Az első évadot két jó barátnőmért írtam, köszönöm nekik a támogatást. <3

TP