Napfelkelte van. Egész éjjel a parton ültem és gondolkodtam. Azt hittem van legalább egy ember akiben mindig megbízhatok, de úgy tűnik hibáztam. Hatalmasat tévedtem.
Igazából nem szomorú vagyok, inkább dühös. Bosszút akarok. De nem csak Gregen, amiért megcsalt a bátyja menyasszonyával, hanem mindenkin, aki eddig ártott nekem. A Cégen legfőképp.
- April, hát te mit csinálsz itt? - hallom Greg hangját mögülem. Most legszívesebben reflexből adnék neki egy pofont, de ha véghez akarom vinni a tervem, akkor el kell hitetnem mindenkivel, hogy semmi bajom sincs. Ezért mosolyogva ránézek:
- Csak nem tudtam aludni, ne aggódj.
- Hiányoztál - mondja. - És tudod..
- April, Greg, gyertek reggelizni! - szól ki a feltűnően csinos szakácsnő. Vagy csak túl paranoiás lettem.
***
A nagyon izgi reggeli után bezárkózok a szobámba. El kell jönnöm a szigetről, de előbb kell pár cucc, hogy ne rögtön lopással kelljen kezdeni.
Fogom az egyik vadi zsír női táskát (persze jó márkás a King maffia jóvoltából) és elkezdem telepakolni. De kopognak.
- April, miért zárkóztál be? - kiabál Greg kintről. - Minden rendben?
- Izé, persze, mindjárt jövök ki.
- Oké, lenn vagyok a nappaliban - mondja, majd hallom a lépéseit lefelé a márványlépcsőn.
Halkan kinyitom az ajtót és átsettenkedek Greg szobájába. Valahol itt kell lennie a fegyverének.
Megnézem az éjjeliszekrényben, de csak egy felbontott csomag óvszer van benne. Tipikus. Az íróasztal fiókjában is keresem, de semmi. Ekkor észreveszem a táskáját.
- Megvagy, aranyom - suttogom halkan, majd kiemelem belőle a pisztolyát.
***
Miután könnyedén kiugrottam az emeletről, a kertben osonok tovább a járművek felé. Még nem döntöttem el, hogy repüljek-e vagy menjek inkább hajóval.
Megpillantom a fekete King feliratú helikoptert.
- Megvan, mivel megyünk - mosolyodok el.
Mielőtt felszállnék, ellenőrzöm, hogy minden megvan-e. Ha egyszer elindulok, nem fordulhatok vissza, ezt kimagyarázni nem tudnám.
- April??! - hallom messzebbről.
- Francba... - suttogom Gregre pillantva. Fél percen belül ideér. Gyorsan beindítom a gépet és bekapcsolom a propellert. Greg a földre esik a hirtelen széltől. Amilyen gyorsan csak tudok, felszállok a géppel...
***
Úgy másfél perce repülhetek, de már több kilométerre vagyok a szigettől. Ekkor valaki a vállamra teszi a kezét. Felsikítok ijedtemben,
- Nyugi van - mondja Chris, majd a mellettem levő ülésre csúszik. - Miért megyünk?
- Tessék? - kérdezem zavarodottan.
- Mit veszünk? - fogalmazza meg máshogy a kérdést. Látom a szemében, hogy őszintén beszél; tényleg nem tudja, hogy nem vásárolni mentem.
- Ja, hát, öhm... lisztet meg ilyesmit.
- Lisztet?
- Persze, kell a tésztához - bólogatok.
- April, mi folyik itt? - komorodik el a tekintete. Észrevétlenül automatába kapcsolom a helikoptert, majd megfogom a pisztolyomat. Egy hirtelen mozdulattal a feje felé vágok vele, de úgy 2 centire a homlokától elkapja a csuklóm. - TE LE AKARSZ ÜTNI?
- Chris, én csak...
- Add át a helyed, most azonnal visszamegyünk.
- NEM! - üvöltök felé. Megfogja a másik csuklóm is és elrántja a kormánybottól. - Engedj el, Chris!
Mindkét kezemet lefogja, ezért beleharapok az alkarjába. Elrántja a kezét, én meg fejbe csapom a pisztollyal, de nem elég erősen.Visszaüt, és az üveghez préselődök. Reflexből visszavágok, de már mást nem tehetek. Mindketten kifelé fordítjuk a tekintetünket:
egy hatalmas sziklafal van előttünk. Ütközni fogunk.
