Harminchetedik rész: Régi ismerős

- Úristen, Greg! - pattanok fel, de nem vagyok elég gyors, Greg még az érkezésem előtt ájultan a földre esik. Letérdelek mellé, és óvatosan kihúzom a nyakából a lövedéket. Narancssárga tollak vannak rajta, és nagyon erős lehet, ha Greg szinte rögtön beájult tőle. Eddig még nem láttam ilyet, szóval valami új cucc a feketepiacon.

Hirtelen tíz centire tőlem beleáll egy lövedék a falba. Hasra vágódok, hogy nehezebb legyen eltalálni. Odakúszok a bézsszínű fotel mögé. Valaki vadászik ránk. Meg kell keresnem a többieket, hogy szóljak nekik. Remélem ők még nem kábultak el.

Elszámolok magamban ötig, majd felugrok és kisprintelek a szobából. A folyosó üres, nem hallok hangokat se. A fal mellett haladva osonok, remélve, hogy bárki is az, aki itt lövöldözik, nem talál rám. Egy fordulóhoz érek. Balra vagy jobbra?? Régen mindig a jobbat választottam, remélve, hogy az tényleg a jobb út.

Még mielőtt dönthetnék, egy ajtónyitódást hallok mögülem. Megfordulok, majd mikor összenézek a fekete ruhás, pisztolyos alakkal, reflexből vetődök jobbra.

A földön fekve kezdem érezni, hogy zsibbad a jobb karom. Odapillantok, de csak egy narancssárga, elmosódott foltot látok. Minden összefolyik, szédülni kezdek és én is elájulok.

Egy székhez kötözve ébredek. A fejem zsong, percekig nem tudom kinyitni a szemem, érzékeny a fényre. Biztos a kábító mellékhatása.

Körülnézek. Tom, Wendy, Greg, Chris. Mindenki egytől-egyig itt van, megkötözve, mint a túszok. Wendy és Chris még ájult, a többiek megkötözve ülnek. Greg próbálja szétszakítani a kötelét, de csak a csuklója lesz sebes.

- April, hát te is felébredtél - köszön Tom a száját harapdálva.
- Még mindig a hajón vagyunk? - kérdezek vissza, körülnézve a viszonylag világos szobában. Két ablaka is van, de a plafon közelében, úgyhogy csak az eget látom.
- Igen, a -1.-en vagyunk - válaszol Tom helyett Greg.
- B#szki - nyöszörög Chris hunyorogva. - Mi ez a fény?
- Csak a gyógyszer mellékhatása - nyugtatom meg, majd a most ébredő Wendy felé fordulok. - Hogy vagy?
- Nem valami jól - felel halkan. - Fáj a fejem.
- Ez is mellékhatás - lép egy fekete ruhás, maszkos alak a helyiségbe. - Most pedig mindenki csendben marad és nyugodtan ül. Ha nem akartok nagyobb problémákat.
- Nagyobb problémát annál, hogy megkötözve vagyok a SAJÁT hajómon??! - kérdez vissza csípősen Greg.
- Hidd el, tudok nagyobbat is csinálni ennél - felel az férfi nyugodtan, majd ledobja a fegyverét a falhoz, és odasétál Wendyhez. - Mi a neved, kislány?
- Hagyjál - mondja Wendy undorodva.
- Nem bántalak, ameddig nem tesztek semmi rosszat. Szóval mi a neved?
- Wendy.
- És neki? - áll oda Tom mellé.
- Tom, mellette pedig Chris - felel Wendy. Látom rajta, hogy nagyon tart ettől az embertől.
- Christopher King... - gondolkodik el a fogva tartónk, majd megfordul, és odamegy Greghez. - Te pedig Nicholas King, ugyebár?
- Igen, neked Nick King - mondja Greg félig mosolyogva. Nemrég még én nem tudtam, hogy Nick King a neve, most is meglepődtem először. Már megszoktam a Greget.

Az alak hirtelen rám néz, mire elfordítom a fejemet úgy, hogy a hajam takarja az arcomat. Elindul felém, majd megfogja az állam és maga felé fordítja a fejem.
- Ezt nem hiszem el - mondja csodálkozva, majd elneveti magát. - Nem hittem volna, hogy találkozunk még valaha, Candice.

Kifut az arcomból a vér. Mindenki tekintetét magamon érzem, nem kell rájuk néznem.

- Candice?? - csodálkozik Chris. - Asszem összekevered valakivel, haver.
- Asszem nem tudod a múltját, haver - vág vissza hasonló stílusban a férfi, majd lassan leveszi a maszkját. Egy régi ismerős arca néz vissza rám.
- Devid - mondom suttogva, mire a többiek gyanakodva összenéznek.

Harminchatodik rész: Megmentés

Elfog a pánik. Elkezdem összevissza nyomkodni a gombokat, de a lift csak megy tovább. Valószínűleg odalenn van a kezelőpanel, innen nem tudom megállítani. Hirtelen megpillantom a vészcsengő gombját. Teljes erővel megnyomom, majdnem beletörik a körmöm. Várok pár másodpercet, de nem történik semmi. Nee, Greg meg fog ölni! Fejbe dobtam egy konzervvel, majd elmenekültem. És egyébként is azt hiszi, hogy én lőttem le Rossiet.  Ma tuti meghalok...

A kijelzőre pillantok. Ha a legalsó szinten van Greg, akkor három emelet van vissza. Ha nem, akkor vagy elhaladtam mellette, vagy ebben a pillanatban fog megállni a lift. Imádkozom, hogy ne álljon meg, de a lift a -6.-on lelassít.

Az ajtó lassan kinyílik. Elfordulva állok, de már az árnyékából felismerem Greget. Valami hosszú dolog van a kezében, szerintem egy vasrúd. Előre látom, hogy fájdalmat fog okozni, és valamiért elsírom magam. A térdem összerogyik és a földre esek. Kitör belőlem a zokogás.

Régóta nem sírtam. Sose voltam az a bőgős fajta, de néha ki kell engedni a feszültséget. Mikor rendszeresen bűnözősdit játszottam, simán le tudtam vezetni a stresszt egy kiadós verekedéssel, vagy egy hosszú futással. De mióta a hajón vagyok, egyikre sincs lehetőség, és egyre több a dráma. Eddig Greg mindig gentleman volt velem, (még ha perverz is), de sose bántott. Nem tudom, hogy mit jelentett neki a kapcsolata Rossieval, de mióta úgy hiszi, hogy én lőttem le, sok fájdalmat okozott.

- Te sírsz? - kérdezi döbbent hangon, de mielőtt bármit is tenne, lépteket hallok.
- Greg! Aprilt nem láttad?? - hallom Chris hangját a folyosó végéről. - Mit csinálsz te azzal az acélcsővel?
Greg kiejti a kezéből a csövet, erre Chris elkezd szaladni a folyosón. Mikor ideér, azonnal felmordul:
- Greg, mi a k#rva életet műveltél vele??
- Megölte Rossiet, de most nem tudom, minek sír.
- Mii?? April lelőtte Rossiet?? És ezt honnan szartad?? - kérdez vissza dühösen Chris.
- Ő mondta - válaszol Greg komoran. - Nem szerettem Rossiet, de ne ölje meg.
- Nem ő ölte meg - feleli Chris komoly hangon. - Én voltam az...

..

Egy negyven négyzetméteres lakosztályban ülök. Most épp minden hálám Chrisé, amiért felbukkant akkor ott a folyosón, és megmentett Gregtől. Vagyis nem kellett megmenteni, mert Greg miután megtudta, hogy semmi közöm Rossie lelövéséhez, szinte lesokkolt, és otthagyott bennünket. Chris felrángatott a földszintre, és adott egy lakosztályt, hogy pihenjem ki magam.

Bár nagyon hívogató a franciaágy, mégis a párnázott ablakpárkánynál ülök, és a tengert bámulom. Kopognak.
- Gyere - mondom halkan, mire kinyílik az ajtó, és Greg lép be rajta. A pulzusom az egekbe szökik, és az ájulás határán vagyok egy pillanatig.
- Szia, nyugi, nem bántalak - kezd bele, mikor belép. - Leülhetek valahova?
- Persze - válaszolom, és egy kicsit arrébb húzódóm, hogy mellém férjen. Még egy kicsit félek tőle, és ezt szerintem érzi, mert ő is feszeng.
- Csak bocsánatot akartam kérni tőled - beszél hozzám halkan, rám se nézve. - Nagyon rendes volt tőled, hogy feláldoztad a saját kapcsolatodat azért, hogy ne vesszek össze annyira Chrissel.
Bólintok egyet. Nem tudok mit mondani erre. Leütött, majdnem megvert, aztán idejön bocsánatot kérni. Sajnos ennyi nem elég ahhoz, hogy ne haragudjak már rá.
- Szóval szeretném, ha nem... - kezdi a mondatát, de nem tudja befejezni, mert egy apró, tollas kábítólövedék találja el a nyakát.

Harmincötödik rész: Fogságban

- Mi az? - kérdezem ártatlanul. Greg mély levegőt vesz, majd kifújja. Kirántom a csuklóm a szorításából.
- Nem hittem volna, April - kezdi szokatlanul nyugodtan. - Ennyire nem esett le?? Csak menteni próbáltalak titeket. Nem érzek semmit Rossie iránt. Illetve nem éreztem, mert VALAKI lelőtte.
- Nem én.. - mentegetőzök, de ekkor eszembe jut, hogy Greg mit tenne Chrissel, ha megtudná, hogy ő ölte meg. Engem valószínűleg nem bántana, de ha ők ketten összeverekednek, akkor az biztos nem lesz sérülésmentes menet. Ezért inkább máshogy folytatom: - Vagyis, sajnálom. Azt gondoltam, hogyha elteszem Rossiet láb alól, akkor elfelejtenéd őt. Mert ellene semmi esélyem, de nélküle talán....
 Greg hitetlenkedve felhúzza a szemöldökét.
- Ezt se gondoltam volna rólad. Te is ilyen ribanc lettél. Megérdemelnéd, hogy most én is lelőjelek - emeli fel a pisztolyát. A döbbenettől megszédülök. Az utolsó dolog, amit látok, az a felém közeledő pisztoly.

 Egy hűvös helyen ébredek. A hideg padlót érzem a hátam alatt. Lassan felnyitom a szemem és felülök. A fejem zsong, a látásom is homályos egy kicsit.
Körülnézek. Egy kamraszerűségben vagyok, legalábbis a több polcnyi élelmiszerből ezt a következtetést vonom le. De mit keresek én itt? Hogy kerültem ide?

Hirtelen beugranak a reggel történtek. A lövöldözés, a sebesült barátaim és Rossie... Greg! Greg leüthetett. Képes volt fejbe csapni a pisztolyával. Én elájultam, és valaki idehozott.

Felpattanok. Meg kell keresnem a többieket, Wendyt és Tomot. Remélem nincs semmi bajuk.
Odarohanok az ajtóhoz és teljes erővel lenyomom a kilincset. Zárva. Nem tudok kimenni, pedig muszáj kijutnom valahogy.
- Engedjetek ki innen!! - dörömbölök az ajtón. - Ki akarok menni!!
- KUSSOLJ BE! - kiált vissza valaki az ajtó túloldaláról. Greg az.
- Greg, légyszi nyisd ki az ajtót!!
- Nem nyitom ki, és jobb, ha abbahagyod a könyörgést. Nem fog meghallani senki, mert a jacht legmélyebb részén vagyunk. A többiek legalább öt teljes szinttel felettünk vannak.

Lerogyok a padlóra. Hogy teheti ezt? Bezárt, mint valami foglyot. A legjobb az egészben, hogy semmi közöm Rossie halálához, és most nekem kell szenvednem.

Már csak azért sem fogom azt tenni, amit Greg akar. Egyre nő bennem a düh. Hirtelen felindulásból felállok, megfogok egy random konzervet és az ajtónak hajítom. Hangos csapódással ütődik a fémnek, majd elgurul.
Megfogom a következőt, és ezt is nekidobom. Majd a következőt. És az azutánit is.
- EZT MOST FEJEZD BE!! - ordít kintről Greg.
- MERT HA NEM?? - üvöltöm vissza, és tovább dobálom a konzerveket.

Tíz perc múlva mozgolódást hallok odakintről. Kattan egyet a zár, és kicsapódik az ajtó. Greg fújtatva lép a szobába, majdnem felrobban mérgében. Gondolkodás nélkül felkapok egy újabb konzervet és felé hajítom. Az átszeli a levegőt, majd még mielőtt Greg félreugorhatna, a homloka közepén találja el, pont a sebén. Greg megszédül, és a falnak tántorodik. A lehetőséget kihasználva kirohanok a helyiségből.

Egy hosszú, megvilágítatlan folyosón vagyok. A vízszint alatt lehetünk már. Úgy 10 méterre tőlem, egy ajtó mögött pislákol egy lámpa. Odasprintelek. Egy lift az.
Teljes erőmből ütöm a hívógombot. A lift nem siet lefelé, Greg pedig bármelyik pillanatban kiléphet a szobából. Hangos csengéssel megérkezik a lift, szinte bevetem magam és megnyomom a legfelső gombot. Minél messzebb, annál jobb.

Már a földszinten vagyok, mikor hirtelen megáll a lift, és elkezd lefelé menni.

Harmincnegyedik rész: Sérültek

Nem merek levegőt venni. Nem Rossie felől jött a lövés. Mögülem. Megfordulok és Chrissel nézek össze.
- Szívesen, April, természetesen máskor is megmentelek - mondja.

Nem tudok válaszolni. Csak az előttem elterülő testet nézem. Rossie testét. A golyó a mellkasa bal oldalán ment át. A szívén.

- Chris - kezdem halkan. - Te... te... megölted!
- B#szki - csillan meg a felismerés a szemében, majd elejti a pisztolyt és cinikusan hozzáteszi. - Ne már!
Odamegy Rossie hullájához és úgy fél percig szótlanul nézi.
- Rajta már nem tudt... tudtok segíteni - mondja egy nyöszörgő hang.
- Úristen!! - kiáltok fel és odaszaladok Wendyhez. Épp hogy csak tud beszélni. A hasából ömlik a vér. - Chris, segíts már!
- Engedj! - utasít Chris, majd odaguggol Wendy mellé. Lassan alányúl és felemeli. - Elviszem az orvosi szobába, addig foglalkozz a többiekkel! - mondja, majd Wendyvel a karjában kisiet a helyiségből.

Körülnézek. Rossie hullája. Vele már nem tudok mit kezdeni. Aztán megpillantom az ájult Greget. A homloka szilánkos, az arca vérrel van borítva. Már majdnem odamegyek hozzá, mikor eszembe jut Tom. Rossie őt is megsebesítette. Ilyen szempontból nagyon is örülök, hogy már nem tartozik az élők sorába.

Odafutok Tomhoz. Eszméletlenül fekszik, egy nyílt seb van a vállán. Ő is vérzik, de azért nem annyira, mint Wendy. Odamegyek az asztalhoz és felkapok egy köteg szalvétát. Nagyon hamar át fog ázni, de ideiglenesen megfelelő. Még mielőtt a sebre tennék bármit is, leöntöm egy kis alkohollal. Bőven van belőle itt, az étkezőben, és még fertőtlenít is. Aztán ráhelyezem a szalvétákat és odaszorítom. Kiveszem az övemet, és elszorítom vele a sebet.

Tomon segítettem, amit tudtam, most Greg jön. Undorodok ettől az embertől. Kétszínű és hazug. Ráadásul egy perverz paraszt. Igazságtalan, hogy Tom és Wendy súlyosan megsebesültek, Gregnek meg "csak" a homloka sérült.

Visszamegyek az asztalhoz és fogok még szalvétát. Nem találok több olyan italt, mint amivel Tom sebét tisztítottam ki, ezért a Rossie helyén lévő Jack Daniels-t fogom. Cigaretta is van mellette. Nem tudtam róla, hogy Rossie dohányozni, de tuti az övé, mivel rózsaszín.

Alkoholba mártom a szelvétákat és elkezdem törölgetni Greg arcáról a vért. Ekkor Greg kinyitja a szemét és káromkodik egyet:
- B#zdmeg, mi ez ami ilyen kib#szottul csíp???
- Alkohol - válaszolom komoran.
- Aauuh, a fejem - nyúl Greg a sebéhez, majd mikor az ujjai a vérhez érnek, elkapja a kezét. - Miért vérzek?
- Hát.. ö... valaki - kezdek bele zavartan a történetbe. Nem akarom kimondani Rossie nevét, nehogy Greg megkérdezze, hogy vele mi történt. Nem szeretnék az lenni, aki közli vele a halálhírt. - Szóval fejbe csaptak egy üvegtállal.
- Kicsoda? - kérdezi döbbentem, mire terelni kezdem a témát:
- Tom súlyosan megsérült. Vigyük le a betegszobába vagy hova!

Greg lassan feláll és odasétál Tomhoz. Pár másodpercig méregeti, majd megszólal:
- Ketten nem tudjuk levinni, ha eszméletlen. Vagyis le tudnánk, de te nem bírod el, én meg szédülök, szóval csak még nagyobb kárt tennénk benne, ha például elejtjük.
- Rendben, akkor szóljunk Chrisnek! Elment meggyógyítani Wendyt.
- Te akkor maradj itt Tommal, én megkeresem őket - felel Greg, majd elindul az ajtó felé. Már majdnem fellélegezhettem, hogy nem vette észre Rossi holttestét, de ekkor visszafordul.
- April, egyébként azt akarom... - és nem tudja befejezni a mondatát. Rossiet nézi. - Mi a ...?
Nem szólalok meg. Csak rontanék a helyzeten. Ezért inkább úgy érzem, jobb ötlet kislisszanni az ajtón, amíg Greg sokkos állapotban van.

Épp lépném át a modern küszöböt, mikor Greg megragadja a karom és visszaránt.

Harmincharmadik rész: Vég??

- Héé, nyugi van kislány - lép elém Chris Rossiehoz beszélve. - Tedd le szépen a fegyvert.
- A F#SZT! - ordítja vissza Rossie teli torokból.
- Én a helyedben nem állnék magam előtt - mondom Chrisnek, majd egy kicsit arrébb tolom a karjánál fogva.
- Igaza van, kotródj onnét! - utasítja Rossie, majd üvöltve hozzáteszi: - MOST!

Chris hátrafordul hozzám. Kérdő a tekintete, választ vár. Bólintok egyet. Nem akarom, hogy baja essen amiatt, hogy védeni próbál. Chris lassan ellép előlem, szabad utat biztosítva köztem és Rossie között.

Rossie ekkor mély levegőt vesz. Erősen megmarkolja a fegyverét és elindul felém. Gyorsan és erőteljesen halad. Már csak két méter választ el minket egymástól, mikor Greg Rossiehoz lép és megragadja a kezét.
- Eressz! - mondja neki Rossie dühösen.
- Mondtam már, hogy milyen elbűvölő vagy ma? - kezdi Greg Rossienak, az előző megjegyzést figyelmen kívül hagyva. Mindenki ledöbben. Greg egy tömeggyilkosság elején kezd el udvarolni?? Méghozzá Rossienak???

Nem kapok levegőt pár másodpercig. Most akkor Rossie tetszik neki? De mi volt az a szigeten? Miért csókolt meg? Színjáték lett volna? Vagy most ez a színjáték? Greg valakinek végig hazudott. Vagy nekem vagy Rossienak... Mindenesetre Greg nagyon jól játssza meg magát, nem tudom, ezek után hogy higgyek el neki bármit is.

- Greg, ne fáraszd magad a kis barátnőcskéd megmentésével, mert nem fog összejönni - jelenti ki Rossie.
- Nem azért mondtam. Szerinted érdekel engem ő?? Most komolyan, úgy nézek ki?? - kérdezi Greg komoly hangon. Összeráncolom a szemöldökömet.
- Hát sose tudtam, mi tetszik neked ezen az izén - néz rám Rossie undorodva.
- Nekem aztán semmi - mondja Greg. - De rajtad.. Veled már más a helyzet - kacsint Rossiera, aki ettől elpirul.

Nagyon megszégyenítve érzem magam. Greg végig csak játszott volna velem? Az elejétől fogva? Azért mentett meg folyton, vagy ült be hozzám a kádba, vagy próbálkozott be a folyosón, hogy most pofára ejtsen??

- Most szórakozol velem? - kérdezi Rossie még mindig elpirulva Gregtől.
- Veled? Soha - lép közel Greg Rossiehoz. Érzem, hogy meg akarja csókolni. Greg megsimogatja Rossie arcát, majd megcsókolja.

Teljesen ledermedek. Rossie meg akart ölni mindenkit, erre mit tesz Greg? Itt csókolgatja. A szemem előtt. Kevesebb, mint egy napja a szigeten velem is ezt tette. De úgy tűnik, az nem jelentett semmit se.

Ekkor Tom megmozdul az egyik sarokban. Rossie felé kezd futni, valószínűleg a pisztolyt akarja elvenni tőle. Éppen pár lépésnyire Rossie kinyitja a szemét és észreveszi a felé rohanó Tomot. Egy határozott mozdulattal felemeli a fegyverét és meglövi Tomot.

Tom a földre zuhan. Nem mozdul, egy vértócsa kezd nőni körülötte.
- NEEE!! - kiáltja Wendy és megindul Rossie felé. Rossie Wendy felé tartja a pisztolyát, de ekkor Greg megragadja a kezét, így a golyó célt téveszt.
Greg kicsavarja Rossie kezéből a pisztolyt, mire ő megfogja a mögötte lévő tömör üvegtálat és Greghez csapja. Az üveg apró darabokra törik Greg homlokán. Greg ájultan roskad a földre.

Wendyben felszalad a pumpa. Még hevesebben közeledik Rossie felé, mire az felkap egy konyhakést.
- Vigyázz! - kiáltom Wendynek, de már késő. Wendy nem vette észre a  felé közeledő húsvágókést, ezért Rossie a hasába állítja. Wendy a hasához kap, és kihúzza a kést. Hirtelen vér kezd el kispriccelni a sebből. Wendy kiskora óta nem bírja a vért, emiatt meg is szédül és egy vázára roskad.

Rossie nem vacakol sokat, lehajol és megragadja a fegyverét, amit még Greg ejtett oda az ájulása közben. Felém fordul és ismét a ravaszon van az ujja.

Másodperceim sincsenek hátra. Le fog lőni. Meg fog ölni. Meg fogok halni.

Egy hangos lövés szeli át a levegőt.

Harminckettedik rész: Reggeli

Nem sokat aludtam tegnap éjszaka. Szinte végig csak forgolódtam és töprengtem. Ez meg is látszhat rajtam, mert Wendy reggeli közben így szól:
- Minden rendben, April? Olyan nyúzottnak tűnsz...
- Persze, csak nem túl sokat aludtam az éjszaka - válaszolom neki egy ásítás közben.
- Az éjszakáról jut eszembe - kezd bele Rossie. - Hol voltál Greg? Vártalak....
Ez volt az a pillanat, mikor majdnem kiköptem a palacsintámat.
- Ilyen nyílt utalást már régen hallottunk, Rossie. Köszönjük szépen - mondja ironikusan Chris.
- Jaj, maradjál már - dobja át Rossie a tökéletesen besütött haját a válla felett. - Szóval Greg??
- Valakivel beszélgettem, jó? - válaszol morcosan Greg. Úgy tűnik ő se aludhatott sokat.
- Vele? - mutat rám Rossie.
- Neve is van - szól közbe Chris, majd halkan hozzáteszi: - Ribanc...
- TESSÉK?? - áll fel Rossie. Közbe majdnem fellöki az asztalt, Tom narancsdzsúsza ki is borul. - MIT MONDTÁL???
- Mondjam ki hangosan is? - vág vissza Chris teljes nyugalommal, ami Wendyt csak még jobban felidegesíti. - Azt mondtam, hogy. Egy. Nagy. Ribanc. Vagy!
- Ajjaj, itt veszekedés szagot érzek - mondja vigyorogva Tom, aki látszólag nagyon élvezi a drámát.
- TE CSAK KUSSOLJ BE, PIZZAPOFI!! - ordítja Rossie, majd kicsörtet az étkezőből.

Körülnézek. Chris elégedetten mosolyog, Wendy inkább rémültnek látszik. Tom még mindig vigyorog, szerintem ő ilyen dráma-fan lehet. Lassan fordítom a fejem Greg felé. Az arcáról semmilyen érzelmet nem lehet kiolvasni. Ekkor apró nevetőráncokat pillantok meg a szeme körül. A szája is elkezd fölfelé görbülni és kitör belőle a nevetés.
- Ez k#rvanagy volt - pacsizik Chrissel az asztal felett még mindig nevetve.
- Belökhetem az ósönbe? - teszi fel a költői kérdést Chris.
- Hova? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel.
- Óceán angolul. Ósön - oktat ki Tom.
- Akkor segíthetek? - kérdezem Christől, aki csak bólogatni tud a nevetéstől.
- Olyan gonoszak vagytok - mondja Wendy csendesen.
- Nem mondhatod, hogy nem vicces - feleli Greg még mindig röhögve.
- Na jó, talán egy picit - adja meg magát Wendy kuncogva, majd körülnéz: - Bevettétek!! IMÁDTAM!
Majd ő is röhögőgörcsöt kap. Úgy tíz percig mindenki megállás nélkül nevet. A jókedvünknek egy kattanás vet véget.

Mindenki a hang felé pillant. Rossie áll az ajtóban. Kezében egy stukker, amit épp ránk szegez.
- Senki ne mozduljon! MEGÉRTETTÉTEK??? - üvölti a pisztollyal kalimpálva.
Összenézek Wendyvel. Ő is annyira le van döbbenve, mint én.
- Ezentúl én vagyok a főnök. Aki nem engedelmeskedik, azt lelövöm - mondja Rossie komoly hangon, majd rám szegezi a fegyverét és az ujját a ravaszra teszi. - Veled kezdem.

Harmincegyedik rész: Sziget

Fogyóban van a levegőm. Megígértem Gregnek, hogy nem jövök fel a víz alól. Ha csak a számat tenném ki a a vízből, akkor betarthatnám az ígéretem. De muszáj látnom, hogy mi történik.

Lassan felbukok a víz alól. Veszek egy nagy levegőt és visszamerülök, hogy csak a szemem és a homlokom lógjon ki. Hátha így nem vesznek észre.

A parton nagy kavarodás van. Túl sok az ember, én meg túl messze vagyok. Közelebb kell mennem.
Amennyire csak tudok, a part felé úszok. Húsz méternél nem merek közelebb menni, nehogy meglássanak. Viszont innen már jól látok mindent. Egy csomó szakadt, narancssárga ruhás ember van a parton. Látszik, hogy nem sokszor fürdenek szappannal. Miért vannak itt? Talán a szigeten élnek?

Hirtelen megpillantom Greget. Egy kigyúrt csávó lefogja a két kezét, amíg egy barna, zsíros hajú nő megkötözi. Fegyvert nem látok senkinél se, viszont így is túlérőben vannak.

Egy öregember elindul a fák felé, a többiek követik. Greg a csoport végén megy, a pasi még mindig lefogja, bár már meg van kötve a keze. Mielőtt belép a dzsungelbe, hátrapillant. A tekintetünk összetalálkozik, de ekkor a kigyúrt lök Gregen egyet, aki emiatt elesik. A pasi dühösen felrántja Greget a földről és eltűnnek a fák között.

Felpattanok és kifutok a vízből. Kinn a parton fúj a szél, a ruháim meg át vannak ázva, így szó szerint vacogok. A dzsungel felé kezdek futni, nem akarom Greget szem elől veszíteni, de ekkor valami zúgást hallok a hátam mögül. Megfordulok és a jachtot látom közeledni. A fedélzeten ott áll valaki és integet. A víz felé futok és ordibálni kezdek:
- Segítség! Gyertek! Gyorsan! Greget elvitték!

A fedélzeten álló ember bemegy a kabinba. Valószínűleg nem hallotta meg, amit kiáltoztam.

Ekkor valami bozótzörgést hallok a hátam mögül. Valakik jönnek. Biztos meghallották a kiabálásomat és visszajönnek értem. Most szúrtam el mindent...

A víz felé kezdek rohanni. Ha elég gyors vagyok, talán belemerülhetek a vízbe, mielőtt észrevennének.

Már térdig a vízben vagyok, mikor valaki rám ordít:
- Azonnal állj meg, vagy meghal a barátod!
Megtorpanok. Az ösztönöm azt súgja, hogy harcoljak, ne adjam meg magam, viszont most Greg fontosabb, mint a becsületem. Lassan megfordulok és szembe találom magam egy magas, teletetovált férfival. Mögötte ott áll a kigyúrt csávó, egy kést tart Greg nyakához.
- Add a kezed! - utasít komor hangon a tetovált, majd megragadja a kezem, és egy gyors mozdulattal kicsavarja. A nem várt fájdalomtól összecsuklik a térdem, és a vízbe rogyok. Ismét megragadja a kezem, de most nem okoz több fájdalmat, csak elkezd a part felé cibálni. Felállhatnék, hogy könnyebben kijuthassunk, de nem akarom gyorsítani az eseményeket, ki tudja mit akarnak velünk művelni.

A part előtt pár méterrel akkorát ránt rajtam, hogy akaratlanul is lábra állok. Kinn megint dideregni kezdek, mire a fogva-tartóm rám üvölt:
- NE REMEGJÉL MÁR, B#ZDMEG!!
- Többször ilyet nem mondhatsz neki! SOHA! - ordítja vissza valaki a hátam mögül. Egy kattanást hallok, majd egy hangos dördülést, és a tetovált holtan hullik a földre. Meghalt. Az a valaki lelőtte.

Félve megfordulok. Nem akarom, hogy engem is lelőjön. Mikor meglátom, hogy ki az, meghökkenek. Chris.

- Engedd el, vagy te is meghalsz! - fordul Chris Greg fogvatartója felé. Az lassan felemeli a kezét és hátralép egyet. Greg idejön hozzám és Chrishez. - Nyomás vissza a fák közé! MOST! - üvölti Chris a többi ismeretlennek a pisztolyával hadonászva, mire egy páran futni kezdenek. Fél perc múlva már senki sincs a parton rajtunk kívül.

- Hogy kerültél ide? - kérdezem még mindig döbbenten Christől.
- Jöttem megmenteni titeket - villantja meg a százwattos mosolyát, és egy késsel elvágja a csuklónkon lévő köteleket.
- De mivel? - egyszerűsíti le a kérdésemet Greg.
- Szörfdeszkával - válaszol Chris és egy fekete, King feliratú deszkára mutat. - De már itt a dagály, mindjárt visszamegyek és idejövök értetek a jachttal.
- De ez itt marad - mondja Greg és elveszi Christől a pisztolyt.

..:..

Fél óra múlva végre a fedélzetre tehetem a lábam. Nagyon fáradt vagyok, teljesen átázott mindenem és még mindig vacogok.
- Gyere, adok száraz ruhákat - ajánlja fel kedvesen mosolyogva Wendy, de Tom közbelép:
- Majd én segítek neki, ti nyugodtan menjetek aludni.
Tom átkarolja a vállamat és elindulunk a többiekkel a folyosón. Mikor már mindenki bement a szobájába rajtunk kívül, felém fordul.
- April, tudod, azt hiszem rájöttem valamire. És jobb ha ezt te is tudod. Szóval, szerintem... hogy is fejezzem ki magam... tehát Chris mondta nekem, vagyis inkább utalt rá... szóval nem biztos, de én biztos vagyok benne...
- Tom, nyögd már ki!
- Szóval Chris szerelmes beléd - mondja és bemegy a szobájába, engem egyedül hagyva a folyosón.

Le vagyok fagyva. Mozdulni se bírok. Chris?? Szerelmes lenne?? BELÉM??? Ez hogy lehetséges?
Sose voltam még ennyire összezavarodva. Már a saját érzéseimen se tudok kiigazodni, nem hogy másokén. Nem akarom megbántani Christ, de úgy érzem, mintha éreznék valamit.... Greg iránt...

HÍREK

Sziasztok! 

Sajnos ma még nem olvashatjátok a legújabb részt, mindjárt meg is indoklom, hogy miért. 

Úgy gondoltam, jó lenne valami rendszerességet vinni a blogba, ezért elhatároztam, hogy
az új részek "megjelenése" (mint valami könyvkiadónál:D ) konkrét időhöz lesz kötve.

Ez azt jelenti, hogy heti két rész lesz:

egy SZERDÁN, a másik pedig VASÁRNAP.

Tehát minden szerda és vasárnap este fogok új részt feltenni, szóval ne
akadjatok ki, ha ötkor még nincs fenn új. :)

A mostani héten a szerdait sajnos nem tudtam betartani, de a vasárnapit
már be fogom. C: Addig is egy kis ízelítő:

"Sose voltam még ennyire összezavarodva. Már a saját érzéseimen
se tudok kiigazodni, nem hogy még másokén. Nem akarom megbántani
####t, de úgy érzem, mintha éreznék valamit #### iránt...."

Harmincadik rész: Veszélyben

Már besötétedett. Greg tüzet gyújtott, hogy ne fázzunk este, bár még mindig harminc fok van, úgyhogy teljesen felesleges. Legfeljebb a világítás miatt jó.

- April, valamit meg kéne beszélnünk - kezdi Greg. Eddig kis köröket rajzoltam az ujjammal a homokba, most felnézek rá. A tűz másik oldalán ül, a szemében tükröződnek a lángok.
- Mondhatod - felelem egyhangúan és folytatom a rajzolgatást.
- Tudod, Chrissel már egy ideje tudtuk, hogy A Cég vadászik rám, és hogy valószínűleg még a tábor ideje alatt meg fognak támadni. De mikor rájöttem, hogy te is hozzájuk tartozol - itt egy rövid szünetet tart. - Az... az olyan volt, mint egy pofon az élettől. Te elfutottál, viszont én nem hagyhattam ott Wendyt a táborban, ezért visszamentem és akkor ott volt Rossie, és tudod...
- Most már mindegy - mondom, rá se nézve.
- De mivel végül én is otthagytam az osztályt, vissza már nincs értelme menni, mert csak magyarázkodás lenne és valószínűleg ki is rúgnának, úgyhogy úgy döntöttünk Chrissel, hogy nem fejezem be a sulit.
- Mit fogsz csinálni? - kérdezek közbe, talán túl nagy érdeklődéssel.
- Főállású maffiavezér leszek - mondja vigyorogva. - Tudod a King vállalat nagyon sokat keres, viszont nem vagyunk sokan. Vagyis eddig hárman: Chris, Wendy és én. Néha Tom is besegít, de ő eddig egy akcióban se vett részt. Wendyt meg féltjük bevonni ezekbe, mert ő annyira nem erős és amúgy se szeretnénk belekeverni az "alvilági életbe". Szóval arra gondoltam, hogy esetleg te szívesen csatlakoznál hozzánk...
- Én?? A King-maffiában? De én eddig ellenetek voltam, és most azt kéred, hogy álljak át hozzátok? - kérdezem döbbenten.
- Nem te voltál ellenünk, hanem A Cég. Te csak egy bábu voltál A Cég számára. És egyébként is most épp meg akarnak ölni.

Nem válaszolok. Nem tudok mit mondani. Nem lenne hülyeség átállni hozzájuk, hisz A Cég úgyse fogad vissza, és ezek után már vissza se akarok menni. De ha elfogadom Greg ajánlatát, akkor szinte az egész életemet velük kell majd töltsem. El kell majd viselnem Greg összes csinibaba barátnőjét, sőt talán Rossie is huzamosabb ideig ott lesz vele. Az viszont igaz, hogy eddig is ugyanezt csináltam, mármint részt vettem akciókon, sőt az egész életem ezekből állt. Csakhogy akkor nem a saját célomra csináltam, hanem amiatt, mert A Cég embere voltam. Nem volt választásom. Most én dönthetek.

Viszont, ha nemet mondok, akkor mit fogok csinálni? Hova mennék? Nincs otthonom se. Nincs hol aludnom, nincs pénzem. Nem tudnék új életet kezdeni, vagyis hát csak nagyon nehezen. Ismét lopnom kéne, ugyanúgy az utcán lennék egy darabig, mint A Cég előtti időkben.

- Adok időt, hogy átgondold, Cassie - mondja Greg halvány mosollyal az arcán. Nem szoktam meg, hogy bárki is Cassienek hívjon, szóval ez egy kicsit furcsa még. - És hamarosan itt az idő az alváshoz. Ha szeretnéd, őrködök én először, addig aludhatsz - ajánlja fel.
- Nem, szeretnék előbb én őrködni. Addig is van időm gondolkodni - válaszolom.
- Ahogy óhajtod - feleli és eloltja a tüzet. Lefekszik a homokba és lehunyja a szemét.

Nem telik el egy óránál több, mikor halvány fényt látok a fák között. Mintha tűz lenne. De nem erdőtűz, hanem fáklyák tüze. Amilyen gyorsan és halkan csak tudok, odamászok Greghez és megrázom a vállát:
- Greg, ébredj! Vannak itt valakik rajtunk kívül.
Greg lassan kinyitja a szemét és felül.
- Tessék? Mi történt? - kérdezi álmosan.
- Vannak itt valakik rajtunk kívül - ismétlem meg és a erdő felé mutatok. - El kell bújnunk!

Greg felpattan és körülnéz a parton. Sehol egy bokor vagy domb, ahova elbújhatnánk.
- Menjünk a tengerbe, ott kevésbé vagyunk feltűnőek! - suttogja, majd megfogja a kezem és a víz felé kezd futni. Rákulcsolom a kezem az övére és én is futásnak eredek.

Nem lassítunk le még akkor se, mikor a vízbe érünk. A tenger szinte jeges, reszketni kezdek. Már a vállamig ér a víz, ezért megállok. Greg is megáll. Mindketten a part felé fordulunk. Egyre erősebb a fáklyák fénye.
- Közelednek - súgom Gregnek. Greg bólint és az ajkába harap. Bár még mindig este van, nagyon jók a látási viszonyok. Vagy csak megszokta a szemem a sötétséget..

- Fázol? - kérdezi Greg. Eddig nem is vettem észre, hogy ennyire szorítom a kezét és hogy az egész testem reszket. - Gyere - mondja Greg és odahúz magához és átölel. A teste melege egy kicsit csillapítja a fázásomat.

-OTT!! - üvölti hirtelen valaki a partról felénk mutatva. Észrevettek. Lebuktunk.
- KI A PARTRA! MOST! - kiálltja egy másik valaki. Úgy húszan lehetnek, mindenki kezében fáklya.

Felnézek Gregre. Még mindig öleljük egymást. Greg a szemembe néz, majd közelebb hajol és megcsókol. A döbbenettől mozdulni se bírok.

- April, merülj le és ne gyere ki a vízből! Kérlek, tedd meg ezt nekem! - mondja könyörgő hangon és óvatosan a víz alá nyom. Elengedi a kezem és elindul a part felé.