Hetedik rész: Harc

Gyorsan befordulok egy szobába. Megfogok egy vázát és az ajtó mellé állok.
- Valamelyik szobában van! Kapjátok el! - hallom a hangokat odakintről. Lépteket hallok. Jön valamelyikük.

Kinyílik az ajtó és a fiú rám néz. De még mielőtt bármit is tehetne, fejbe vágom a vázával, ami azonnal összetörik. A srác ájultan esik a földre. Egyet elintéztem, jöjjön a többi négy.
- Hank, minden rendben? Elkaptad? - jön be egy másik fiú a szobába. Egy pillanatig mozdulatlanul állunk, farkasszemet nézünk egymással, majd a zsebéhez nyúl és előhúzza a pisztolyát. Automatikusan lehajolok, a golyó a fejem fölött megy el. Felállok és az ablak felé futok. A következő lövés majdnem súrolja a karomat és átrepül az üvegen. Megfordulok, így a fiú közvetlenül előttem áll. A pisztolyt az arcomba nyomja.
- Kérlek, ne bánts! Megteszek bármit, amit szeretnél, de ne lőj le! - kezdem a színjátékot. A kezemet lassan felemelem, mintha meg akarnám adni magam. Hirtelen előrenyúlok és megragadom a fiú kezét. Egy határozott rántással átlököm az ablakon. Az üveg nagy csörömpöléssel kitörik. A srác nem esik nagyot, mert a földszinten vagyunk, de egy darabig vele se kell foglalkoznom.

Úgy érzem, ideje elhagyni ezt a szobát, mielőtt még nagyobb kárt okoznék. Elindulok a folyosó irányába. Útközben majdnem elesek abban a gyerekben, akit a vázával ütöttem le. Csak most veszem észre, hogy vérzik a feje. Remélem nincs komoly baja.

A folyosóra kilépve megpillantom Greget, amint egy másik fiúval verekszik. Látszólag Greg áll nyerésre, úgyhogy hagyom őket.

Megfordulok. A lépcsőn épp az a fiú jön lefelé, aki, mikor lejöttem a lépcsőn, verte Greget.
Összenézünk. Gyorsan befutok a mellettem lévő nyitott ajtón a fürdőbe. Szinte feltépem a fürdőszobaszekrényt, valami fegyvert keresve. Megpillantok a tökéletes fegyvert: ultraerős hajlakk. Felkapom és megpördülök. Pont jókor, ugyanis a fiú ebben a pillanatban lép a fürdőbe. Az arcába fújom a sprayt. A srác elkezd ordítani, majd térdre rogy és a befogott szemmel fekszik a földön.

Újból kimegyek a folyosóra, ahol Greg még mindig verekszik. Az ellenfele háta mögé lopakodok és hátulról behúzok neki egyet. Greg elölről ad neki egy ütést, amitől elájul.
- Már csak egy van - mondom Gregnek, miközben a térdemre támaszkodva kifújom magam.
- Egy?! Az azt jelenti, hogy elintéztél hármat? - kérdez vissza döbbenten.
- Aha, de majd azután trécselünk, miután az utolsót is elintéztük. Te nézd meg az emeleteken, enyém a földszint. Ordíts, ha megtalálod - mondom neki és benyitok az első szobába.

Egy kamraszerűség, tele konzervekkel és dobozos pizzákkal. Látszólag üres, úgyhogy megyek tovább. Jön a következő helyiség, a konyha. Épp indulnék itt is alaposan körülnézni, mikor Greg ordítását hallom. A nevemet kiáltja.

Felkapok egy kést a konyhapultról és felszaladok a lépcsőn. Az emeletre felérve a következő látvány fogad: a fiú nekem háttal áll, az erkélyen, szemben vele, a korlátnál, ott áll Greg és épp dulakodnak. A fiú egy kigyúrt állat, szóval most épp nem Greg áll nyerésre.

A fiú megragadja Greget és az utca felé löki. Ha nem teszek valamit, Greg pillanatokon belül kiesik. És innen elég nagyot esne, úgy 5-6 métert, a betonra.

Már nincs időm arra, hogy odaszaladjak és segítsek Gregnek. Ezért megmarkolom a kést és a fiú felé hajítom. A Cégnél késdobálást is tanítanak a kezdőknek. Abban az időben , mikor tanultam, jó voltam késdobálásból, remélem most sem jöttem ki a gyakorlatból.

Lassított felvételként repül a kés a fiú felé. Greg a nevemet kiáltja, a srác megfordul és a mellkasába áll a kés. Azonnal megfogja és kirántja magából, mire kispriccel belőle a vér. A fiú térdre esik, majd lefekszik a földre.

- Oh, shit! - mondja Greg és lehajol a fiú mellé. Én is odamegyek hozzájuk.
- Meghalt? - kérdezem tőle halkan.
- Meg - válaszolja Greg a srác csuklóját szorongatva.
- És most mi lesz? Úgy értem, csak nem maradhat egy hulla a házadban?
- Eltakarítjuk. De lent kezdjük, az élőkkel. A halottak várhatnak - válaszolja, miközben feláll és elindul lefelé a lépcsőn.

Odalent az összes fiú ájult. Greggel betuszkoljuk őket a kocsiba, majd Greg elhajt velük. Elvileg kiteszi őket valahol az út szélén. Így én egyedül maradok a házban. Meg persze a halott pasi az emeleten. Greg rám bízta, hogy ássam el a ház melletti erdőben.

Hatodik rész: Hívatlan vendégek

Greg odaoson a függönyhöz. Óvatosan kinéz, majd hirtelen elhajol.
- Baszki - szitkozódik suttogva.
- Mi a baj? Kik azok? - kérdem tőle én is halkan beszélve.
- A haverjaim. Akik tegnap délután elraboltak - válaszolja. - De most el kéne bújnod.
- Miért is? - kérdezem összezavarodva. - Én nem félek tőlük!
- Pedig kéne - feleli Greg, majd a könyökömnél fogva kivezet a szobából. - Menj fel az emeletre és ne gyere le! Érted? Bármi történik, maradj ott!
- Greg? Most meg mi van? Miért kell bujkálnom? - kérdezem. Hirtelen hangos ordítozás hallatszik kintről:
- Greg! Engedj be minket! Greg! Tudjuk, hogy benn vagytok! Mi csak a csajt akarjuk!
- Figyelj, April! Csak menj fel oda és ne gyere le! Érted? - kérdezi mélyen a szemembe nézve.
- Rendben - válaszolom halkan és már futok is felfelé a márványlépcsőn. Egy pillanatra megállok és visszanézek: Greg is elindult, de ő a lefelé vezető lépcsőn. Be fogja engedni őket!

Felérek az emeletre. Ezen a szinten jó pár ajtó van. Benyitok az egyiken: egy mosószoba modern gépekkel. A következőbe is benyitok: egy csilli-villi  fürdőszoba. A fürdőkád nagyobb, mint az én ágyam.
Indulok tovább a folyosón, mikor meghallom, hogy kinyílik a bejárati ajtó. A házban vannak az elrablóim. Gyorsan beiszkolok a soron következő szobába.
Ráfordítom a kulcsot és megfordulok. Egy mélyvörös szobában állok. Minden bizonnyal ez a 'főhálószoba', vagyis Greg hálószobája. A falakon poszterek számítógépes játékokról, autókról, félmeztelen csajokról. Az egyik falnál meglátok egy szekrény rengeteg fiókkal. Tudom, hogy nem illik más házában kutakodni, de én most megteszem. Mindig is kíváncsi voltam, hogy mit tart egy fiú a szobájában. Kihúzom a legfelső fiókot: képregények, fiús mangák és újságok. Kihúzom a másodikat: pókerszett, rulett, egy komplett kaszinó. Most jöjjön a harmadik: egy felbontatlan cigis doboz és egy zacskó. Tele fehér porral. Drog.

Mindig is rossz véleménnyel voltam a tudatmódosító szerekről. Túl sok fogy belőlük. Még mielőtt elkezdtem szállítani ezeket, nem is sejtettem, hogy ennyi van a világon. Életem során már legalább fél tonna drogot adtam át a megrendelőknek. Voltak óriási  cégek is, de sima, hétköznapi emberek is.

Gyorsan visszazárom a fiókot, és megnézem a következőt. Vagyis inkább csak megnéznem, mert be van zárva. Ezen az egyen van kulcslyuk. Sebaj, kihúzom az alatta lévőt. Egy pillanatra lefagyok, mert a fiók tele van. Telis-tele. Óvszerekkel.

Van itt ismert márka, ismeretlen külföldi, névre szóló (?) és különleges óvszer is. Ez a kék csomagolású elvileg foszforeszkál a sötétben, ez a piros serceg, mint a robbanós cukorka (??), ez a másik pedig zenél (???).

Gyorsan bevágom a fiókot. Túl sokat láttam. Meg vagyok rontva.

Egy kiáltást hallok lentről. Valakit megütöttek. Még egy ordítás. Mintha Greg hangja lenne. 

Óvatosan kinyitom az ajtót és lábujjhegyen odamegyek a lépcsőhöz. Lenézek, de nem látok senkit a lépcső közelében. 

- Úgyse kapjátok el! - hallom lentről az újabb kiáltást. Ez biztos, hogy Greg hangja! Egy csattanást hallok és egy kisebb nyögést. Olyan, mint mikor vernek valakit.

Hirtelen összeáll a kép: Greget megverik azért, mert nem mondja el, hogy hol vagyok. Most miattam szenved.

Gondolkodás nélkül lesprintelek a lépcsőn. Mivel mezítláb vagyok, ez nem jár nagy zajjal. A földszintről jönnek a hangok. 

Futok a folyosón, a hangok irányába. Egy nyitott helységből jönnek a hangok, a nappaliból. Befordulok. Egy csapat fiút látok, mind bőrgatyában és bőrdzsekiben vannak, úgy öten lehetnek. Középen ott térdel Greg, két srác lefogja, egy másik üti. 

- Hé, hagyjátok őt! - kiáltom oda nekik. - Engem akartok, nem igaz? - kérdezem, majd sprintelni kezdek.

Ötödik rész: A megmentő

Lebegek a vízben. Nem érzek, nem hallok már semmit se. Lehunyom a szemem. Valaki hirtelen átkarol. De már nem tudom meg, hogy barát-e vagy ellenség. Elájulok.

Álmomban egy szebb helyen járok. Van családom és barátaim. Egy kellemes szobában vagyok, egy piros fotelben olvasok. De ekkor egy kiáltás megzavarja a nyugalmamat. Nem az igazi nevemet kiabálja. Vagyis hát nem tudom. Lehet, hogy eredetileg is April voltam, bár ezt már nem fogom megtudni. A nevelőcsalád, ahol hét éves koromig éltem, a Barbara nevet használta. Barbie. Még hogy én Barbie? Minden vagyok, csak barbi nem. A kiabálás nem marad abba, sőt erősödik. Mintha valaki az arcomba kiáltaná:

- April! April! Ébredj!

De hiszen én nem is alszok. Felállnék, de nem tudok. Hirtelen köhögőrohamom lesz. Percekig csak köhögök. Nem tudom abbahagyni.

De végre abbamarad. Eltűnik a kedves kis álmom, helyébe feketeség lép. Sajnos ezt se láthatom sokáig, mert teljesen elveszítem az irányítást. Már nem vagyok magamnál. Mintha valaki leütött volna.

Hosszú ideig voltam ájult, úgy érzem. Nagy nehezen kinyitom a szemem. Egy nagy, kristályokkal kirakott csillárt pillantok meg. Hol lehetek?

Felülök. Csak a bugyim és a melltartóm van rajtam. Valaki levetkőztetett. 

A testem tele van a  kisebb-nagyobb vágásokkal. Biztos akkor szereztem őket, mikor átestem az üvegen. 

Felállok. Egy ultramodern szobában vagyok. Eddig a franciaágyon feküdtem. Az ajtó, szemben, résnyire nyitva van. Ki kell jutnom innen, mert lehet, hogy azok a fiúk hoztak ide, azért, hogy most megkínozhassanak.

Elindulok az ajtó felé. Még csak a szoba közepén járok, mikor valami elkezd csipogni. Egy kis szerkezet az, ami az egyik polcon van. Mozgásérzékelő. A szarba! 

Mozdulatlanul állok a szoba közepén. Lépteket hallok az ajtón kívülről. Jön valaki.

Lassan nyílik ki az ajtó.  Egy fullcapes, bőrnadrágos fiú lép be. Ledobja a sapkáját egy székre.

- Szia. Látom felébredtél - mondja komoran, majd végigmér és perverzen elmosolyodik. Hát persze, csak alsónemű van rajtam.

- Greg? - kérdezem meghökkenve, mikor felismerem. - Te mit keresel itt?

- Itt lakom? - kérdez vissza gúnyosan.

- Akkor én mit keresek itt? - kérdezem, inkább magamtól és leülök egy közeli székre. Greg megkerüli az asztalt és ő is leül egy székre, pont szemben velem.

- Hát tudod - kezdi lassan - épp ott fulladoztál a medencémben, és én úgy gondoltam, jó móka lenne kimenteni. Amúgy le kellett ereszteni az összes vizet, mert belevéreztél.

- Állj! Én a te medencédben haltam meg majdnem? - kérdezem dühösen.

- Igen. Ja és egy ablakot is kitörtél. Örülj, hogy nem fizettetem ki a házamban okozott károkat.

- Mit kerestem én a te házadban? Várj! A fiú. Hú basszus! - mondom, miközben visszagondolok a történtekre.

- Carl-ra gondolsz? - kérdezi komoran. - Igen, ő meghalt. Nem tudom, hogy miért, de te lelőtted. Vagy nem így volt?

- Meg akart fojtani... - kezdem.

- Ezért inkább lelőtted? - kérdi feldúltan. - Mondjuk megérdemelte az a pszichopata állat! 

Ajjaj, gyorsan témát kéne váltani, mielőtt Greg nagyon bepipul.

- Mennyi az idő? - kérdezem, remélve, hogy nem voltam nagyon feltűnő.

- Kilenc óra huszon... Mindjárt fél tíz - válaszolja az IPhone-ját megnézve.

- Este? - kérdezek vissza.

- Dehogyis! Reggel - válaszol furcsán nézve.

- Reggel? Vagyis már majdnem egy órája elkezdődött a tanítás? - kérdezem egy kicsit beparázva. Már rögtön a második nap elkések. És az átvétel. Lekéstem a tegnap esti átvételt. 

- Persze, hogy elkezdődött - szakítja félbe a gondolataimat Greg. - Ma kihagyjuk a sulit.

- Kihagyjuk? Oké, hogy te kihagyod, de én új diák vagyok. Nem engedhetek meg magamnak csak úgy egy nap lógást! - mondom szinte kiabálva. - Amúgy is, mit csinálnánk?

- Ó, van egy pár ötletem - feleli azzal a perverz vigyorával. - Elölről szereted vagy hátulról?

- Jézusom! 

- Mi az? Várj, tudom! Te a 69-et szereted? - kérdi perverzen, miközben feláll. Én is felállok, és hátrálok egyet, mikor elindul felém.

- Nyugi van! - mondja félig nevetve. - Nem foglak megerőszakolni. Amúgy, ha fel szeretnél öltözni, de egyáltalán nem muszáj, sőt! - mondja, ismét perverz képpel. - Szóval, akkor az emeleten találsz ruhákat. 

- A saját ruháim? - kérdezem reménykedve.

- Nem. Azok véresek és össze vannak vagdosva. De mondom, az emeleten vannak ruhák. Még senki nem viselte őket. Ha nagyon akarod, meg is tarthatsz egy párat... - mondja, de félbeszakítja a csengő.

Negyedik rész: A vég?

Ez a rész egy kicsit rövidebb lesz, de hamar hozom a kövit! 

Addig is boldog karácsonyt és boldog pillanatokkal teli ünnepeket! 

De itt a négyes rész:

Pedig valahogy muszáj bejutnom az ajtón, ha nem akarom, hogy utolérjenek és saját kezükkel fojtsanak meg vagy élve kibelezzenek. Ezért hátrálok egy kicsit, majd teljes erőmmel nekirontok az ajtónak, ami nagy szerencsémre kicsapódik. Egy újabb folyosón találom magam. De ez már egy sokkal modernebb folyosó. Pont olyan, mint az egyik ötcsillagos szállodában, Narting Cityben. De nincs időm ezen agyalni, mert újra meghallom őket. Bármelyik pillanatban befordulhatnak a folyosón és akkor tényleg végem.

Gondolkodás nélkül elkezdek sprintelni. Már látom a folyosó végét, a menekülésemet. De ekkor elfolynak előttem a fények és szemben találom magam a hideg és kemény padlóval. Sikerült elesnem. Ez komoly időveszteséget jelent. De miért is estem el? Hátrapillantok: egy cső áll ki a földből. Kurva jó.

Hirtelen egy fekete ruhás fiú fordul be a folyosón, kezében a vascső. Rám néz, a szeme szikrázik a dühtől. Felpattanok és rohanok tovább. Hallom, hogy ő is fut mögöttem. Mindjárt elérem a folyosó legvégét, az elágazást. Balra fordulok.

Ez a legnagyobb hiba, amit ma elkövettem. A gyilkosság után. Ez most tényleg zsákutca. Nincs egy ajtó se, csak egy nagy üvegablak. Sötétített, nem látom mi van mögötte. De még így is biztosabb a megmenekülés, mint a vasrudas sráccal szemben. Teljes erővel nekirugaszkodom és nekiugrok az üvegnek.

Szilánkok fúródnak a testembe, én pedig csak zuhanok lefelé. Szinte lassított felvételben látok, mint a filmekben az emberek haláluk előtt.
Félek. Nem sokszor féltem életemben, de most félek. Nagyon félek. A szívem mintha a fülemben dobogna. Ütemre esek lefelé. Csak abban reménykedek, hogy gyors halálom lesz. Mert ezt egyedül nem élhetem túl.
Végül egy hangos csobbanást hallok. A saját csobbanásomat. Kinyitom a szemem, de nem látok semmit a vízben, csak vért. A saját véremet.

Harmadik rész: Elrabolva

Egy hideg, nyirkos szobában ébredek. Zsong a fejem és szédülök. Nagy nehezen felülök és körbenézek: egy apró helységben vagyok, aminek csak egy ajtaja van, nincs ablak, se bútorok. Valószínűleg egy pince vagy padlás lehet.
Lépteket hallok, ezért odaosonok az ajtóhoz. Gyorsan kell letámadnom, hogy ne számítson rám. Lehet hogy gyengébb vagyok, de a meglepetés ereje velem lesz.
Hirtelen kinyílik az ajtó, én meg rávetem magam valakire. Mindketten kiesünk a folyosóra, de legalább én vagyok felül. Ki is használom  a helyzetet: behúzok neki egyet. Majd még egyet. Gyorsan felpattanok.
Miközben az arcát fájlalja, időm van alaposan szemügyre venni: ugyanolyan menő cuccban van, mint a többi srác. A különbség csak az, hogy a zsebében van egy pisztoly. Nem nehéz kiszúrni, mert félig kilóg.

Hirtelen egy hangot hallok a folyosó végéről. Reflexből leguggolok és kikapom a fiú zsebéből  a pisztolyt. De a srác megragadja a lábamat, ezért elesek. A fegyver leesik mellém.
A folyosó végére pillantok: egy másik fiú áll ott, pisztollyal a kezében. Rám fogja a fegyverét, az ujja már a ravaszon. Lövésre készen áll és az arckifejezéséből ítélve, mindjárt meg is fogja tenni.
Ezért amilyen gyorsan csak tudok, odakapok a mellettem lévő pisztolyért és a fiú felé lövök. A srác ordítva hátraesik. A lábát találtam el.

Ekkor jött el a pillanat: a mellettem ülő fiú megelégeli a dolgot. Idegbeteg módjára nekem esik, teljes erejével meglök, én hátraesek és beverem a fejem a kemény csempébe. A srác a pillanatot kihasználva rám ül és elkezd fojtogatni. Megpróbálok ellenállni, ellökni magamtól. Ő természetesen sokkal erősebb, így nem sokat tehetek.
Ekkor szemem sarkából megpillantom a fegyvert, amivel lábon lőttem az előző fiút: ott hever a padlón. Biztos akkor ejtettem el, mikor a fojtogatóm nekem támadt. Az utolsó energiámat is felhasználva odakapok a pisztolyért és megcélzom a fiút.
Meghúzom a ravaszt. A srác hátraesik, így én kiszabadulok.

Egy darabig csak köhögni tudok. Homályosan látok. Percek telnek el, mire kitisztul a látásom. Rápillantok a folyosó falára: tiszta vér az egész. Odamászok a fojtogatómhoz, hogy megnézzem, mi történt vele. Nyitott szemmel fekszik, a szája nyitva. Egy bemeneti seb van a homlokán. Ott találtam el. Valószínűleg átlőttem az agyát, így azonnal meghalt. Meghalt.
Megöltem őt. Remegni kezdek. Ugyanez volt, mikor először öltem embert. De az már hat éve volt. Ha jól számolom, ő a negyedik ember, akit közvetlenül én öltem meg.

Az agyamban cikáznak a képek, az emlékeim: egy halott férfi a vízben, akit én löktem a folyóba. Egy égő Porsche: én robbantottam fel, még 2009-ben, Narting Cityben. Az akkori polgármester ült benne. Aztán egy füstölő holttest. Nekem támadt egy férfi két éve, én meg nekilöktem a villanypóznának. És most ez a fiú, egy lyukkal a homlokán.

Nem tudom róla levenni a szemem. Biztos van családja. Vagyis már csak volt. Az életével együtt ezt is elvettem tőle.

Hirtelen dobbanásokat hallok a folyosó végéről. Valakik futnak. Ha meglátják, hogy lelőttem a barátjukat, akkor én sem fogok innen élve kijutni. Felpattanok és elkezdek sprintelni az ellenkező irányba. Befordulok.
Zsákutca. Csak egy ajtó van a folyosó legvégén. Istenem add, hogy nyitva legyen. Odarohanok az ajtóhoz, teljes erőmmel rántok egyet a kilincsen. De az ajtó zárva.

Második rész: Az első nap

Egy rendőrautó szirénájára ébredek. Mennyi lehet az idő? Rápillantok az órára: 7.37. Még lenne időm aludni, de úgysem bírnék. Ha egyszer felébredek, nem lehet lelőni (ezt egy csöves haverom mondta még három éve, Narting Cityben) Így inkább felöltözök és elvégzem a mindennapi reggeli teendőimet.
Nyolc körül lépek ki a házból, mert szerencsére csak félkor kezdődik a suli.
Ha akarnék se tudnék eltévedni, mert egy egész csordányi diák megy ugyanabba az irányba. Így hát követem őket.
Útközben leálltam nézelődni a parknál, így az utolsó pillanatban esek be az osztályban. Már mindenki a helyén ül, a tanár pedig felírta a táblára azt hogy: Teendők.
- Ó, gyere be drágám, ne csak ácsorogj ott - kezdi nyájasan a tanár, mikor észrevesz. - Te lennél akkor a másik új diák, April, ugye kedvesem?
- Ööö, igen, kedves tanárnő - próbálok hasonló stílusban válaszolni, de nem hangozhatott túl jól, amit az első padsorban ülő lány vihogásáról állapítok meg. Szuper...
- Kérlek mesélj magadról valamit, kedves! Mi a kedvenc színed, miből fogsz érettségizni, mit sportolsz, mit csinálsz szabadidődben... - kezdi sorolni a nő, én meg csak ledermedve állok. Mi ez valami kihallgatás?
- Én tudom, mit csinál! - mondja tök lazán valaki. - Drogot vesz.
Az egész osztály felröhög, én pedig odakapom a fejem: bőrdzseki, "trendi" cuccok, valahonnan ismerős. Megvan, tegnap este...
- De humoros vagy - mondom neki gunyorosan, mire elmosolyodik.
- Mi van VIP, nem jött be a poén? Ugye nem késted le a karateórádat? - kérdi, mikor elhaladok mellette a helyem felé.
- Nagyon vicces - válaszolom és leülök az egyetlen szabad helyre, az osztály leghátuljába.

- Tehát senki se felejtse el, hogy hétfőn, jövő héten, Kapholba megyünk kirándulni - fejezi be az órát az osztályfőnök és kicammog a teremből. Mindenki mozgolódni kezd, így én is felállok, hogy kicsit körbenézzek a folyosón. Éppen mennék ki a teremből, mikor egy alak lép elém.
- Ácsi, ácsi! Hová olyan sietősen? - kérdi, mire felpillantok rá.
- Már megint te? - kérdem unottan a tegnap esti sráctól. - Igazán békén hagyhatnál.
- Szia, Greg - lép oda hozzá egy másik fiú. - Kivel beszélgetsz? - kérdi rám célozva.
- Most már csak veled - felelem és elmegyek mellettük. Illetve csak mennék, mert Greg, ahogy megtudtam, újból elém lép.
- Szeretnél valamit? - kérdem tőle felindultan, miközben felnézek rá, mert körülbelül másfél fejjel magasabb nálam.
- Ó, igen - feleli perverz vigyorral a képén.
- Undorító állat - mondom, mire elmosolyodik.
- A legtöbb lány legszívesebben rám vetné magát, te meg undorítónak találsz? - kérdi még mindig mosolyogva.
- Mert a legtöbb lány egy ribanc - felelem lazán és kilépek a folyosóra.
- Hallottad, hogy mit mondott? - kérdezi egy sipítozó hang a teremből. Nem igazán érdekelnek az osztálytársaim érzései, így nyugodtan sétálok tovább.

A folyosó tele van diákokkal. Mindenki a nyárról vagy a továbbtanulásról fecseg. Még jó, hogy nekem ezzel nincs gondom: én nem fogok se egyetemre, se fősulira járni. Tökéletesen megvagyok a munkámmal tanulás nélkül is.
A gondolataimból a csengő zökkent ki. Gyorsan visszamegyek a teremhez és végigülök még egy unalmas osztályfőnöki órát. Néha azt veszem észre, hogy egy-egy lány undorodva méreget: nem tehettem jó benyomást azzal a mondattal.
Az óra végét jelző csengetés sajnos nekünk nem szól, ugyanis a tanárnő két órát is megtart egyben, de így hamarabb hazamehetünk. Mikor végre befejezi a beszélést, és kijelenti, hogy mehetünk haza, én vagyok az első, aki kilép a teremből. A tervem gyorsan elillanni, még mielőtt Gregék ismét rám szállnak.

Sajnos a tervem nem vált be, mert az iskola előtt megállít egy másik fiú. Ugyanolyan szerelésben van, mint  a többi "menő csávó", így valószínűleg egy 'bandába' tartoznak.
- Szia kislány, emlékszel rám? - kérdi vigyorogva.
- Miért, kéne? - kérdezek vissza. Erre felhúzza a bőrdzseki ujját, mire egy frissebb seb válik láthatóvá.
- Ezt tegnap csináltad nekem, mikor ellöktél - mondja dühösen a mélyebb karcolásokra mutatva.
- Ajjaj - válaszolom halkan és futni kezdek. A lakásommal ellentétes irányba sprintelek. Még csak az kéne, hogy megtudják, hogy hol lakom. Szerencsétlenségemre a fiú sem bizonyul túl lassúnak, így a B tervhez kellett folyamodnom. Hirtelen bekanyarodok egy sikátornak tűnő mellékutcába. Egy kuka mellé guggolok, hogy ne lásson meg azonnal. Mikor elhalad mellettem, felugrok és teljes erőmből nekilököm a falnak, majd taszítok rajta egyet, amitől elesik. Így nyertem egy kis időt; el is kezdek rohanni kifelé az utcácskából, de ekkor egy csapat ugyanolyan öltözködésű fiú jelenik meg előttem. Az egyiknél egy vasrúd is van. Épp fordulnék meg, mikor egy kéz lefog hátulról és egy kloroform szagú kendőt nyom az orromba...

Első rész: Új élet

Sose gondoltam bele, mi lenne, ha egyszer lebuknék. De mindegy is a lehetetlenen gondolkodni, hiszen már profi lettem. Tizenegy év az utcán nem kevés. Ezalatt jó pár dolgot megtanultam. Sőt még munkát is szereztem. Szeretem a munkám, mert illik a személyiségemhez. Bár nem mindig jó bűnözőnek lenni. Főleg mikor körözött személy vagy a rendőrségen. Októberben tele volt velem plakátolva egész Narting City. Vagyis inkább egy elcsépelt fantomképpel. Kábé háromszor akkora volt a szám és feleakkora az orrom. Senki se ismert volna fel, de A Cég jobbnak látta, ha elköltözöm. Ezért is költöztem Utemába.

- Most komolyan April lesz a nevem? - tűnődöm magamban a hamis irataimat nézve. - April Vole. Születtem 1996. március 17-én, Caligulában. Kár, hogy azt sem tudom, hol van. Na, mindegy.
Ránézek a naptárra. Augusztus 31. Holnap suli. Nem sokat jártam suliba, ha jól számolom, össz-vissz hat évet. Röhej. De most már nem számít, csak ne bukjak meg.
Felszaladok a lépcsőn, egyenesen a hálóba. Kicsapom a szekrény ajtaját, ledobom magamról a pólót és a nadrágot és felveszem a bőrszerkómát: egyben hosszúnadrág és a hősszúujjú felső. Egy perverzebb pornóba is beleillenék, de úgyse fog meglátni senki. Megtöltöm a pisztolyom és a tokba csúsztatom. Remélem, nem lesz rá szükség.
- Kezdődhet az este - mondom halkan és kimászok az ablakon. Egy ugrással a szomszéd erkélyen termek. Óvatosan felmászok a lapos tetőre, ahonnan az egész várost beláthatom. Erre az évre már csak egy nagy feladatom van, de az Kaphol-ban, ahova osztály-kirándulni megyünk. Itt, Utamában, csak kisebb ügyeim vannak, az is főleg futárkodás. De először is A Cég dílerét kell megtalálnom. És igen, drogot kell szállítanom.

A díler elvileg az Utama Night Club-ban dolgozik. Ez a fiatalok szórakozóhelye. A számomra legkönnyebb közlekedési módszert választom: a tetőket. Szerencsére a szűk utcák miatt szorosan vannak a házak a városban, így nem kell nagyon megerőltetnek magamat.
Tíz perc se telt el, máris megérkeztem a klubhoz. Nagyon durván hangos itt a zene, nem tudom, hogy mit élveznek ezen az emberek. Azonnal kiszúrom a dílert: beszartam-gatya, kapucni, fullcap és hátizsák.
- Helló -köszönök neki. - Te bizton Cole vagy. Én A Szállító vagyok, jöttem a cuccért.
- Kódod? - kérdez vissza azonnal.
- 113538 - válaszolom tökéletes magabiztossággal. Már vagy százezerszer elmondtam ezt életem során. A srác a kezembe nyom egy fekete csomagot, amin egy fehér cetli van. A kézbesítés pontos helye és címe. Hát igen, nálunk már csak így megy ez.

Már épp indultam volna tovább, mikor egy teljesen mai divat szerint öltözködő, látszólag dúsgazdag srác megszólal:
- Hé, miért van az, hogy ő ingyen kap?
A díler már elindult az utcán, így gondolom, tőlem várja a választ.
- VIP vagyok - mondom miközben elég feltűnően végigmérem. - Talán gond?
- Dehogy, sőt nálam is lehetsz VIP, ha szeretnéd - mondja egy perverz vigyor kíséretében, mire a haverjai felröhögnek.
- Ccch, paraszt - vetem át a vállam fölött, miközben elindulok hazafelé. Ekkor érzem, hogy egy kéz hozzáér a csípőmhöz. Reflexből megfogom és rántok rajta egyet, mire a 'fogdosóm' előreesik. Egy fiú az (természetesen), valószínűleg ugyanabból a társaságból, mint az, amelyikkel épp most beszéltem.
- Szerintem jobban jársz, ha nem érsz hozzám - vigyorodok el, majd lazán elsétálok. Az utolsó mondat, amit hallok: Egyszer úgy megbaszom!

Hazaérve beteszem a cuccot a szekrénybe és lefekszek aludni. Holnap fárasztó napom lesz: nemcsak az átadást kell lebonyolítanom, még az iskolát is túl kell élnem. Egyébként óriási szerencsém volt, hogy nem hitték rögtön azok a fiúk, hogy tolvaj, vagy gyilkos vagyok. Mondjuk nem vagyok valami gyilkos alkat: se a magas és olyan, mint egy topmodell, se a kigyúrt állat kategóriába nem tartozom. Pont ezért is szerződtetett A Cég: mert alacsony vagyok és ezért olyan gyámoltalannak tűnhetek. És ki hinné egy gyámoltalan lányról, hogy szabadidejében lop, csal és embereket öl?