2015. március 8., vasárnap

II/21. Chris múltja - UTOLSÓ ELŐTTI RÉSZ

Sziasztok!
Van egy jó és egy rossz hírem: a második évad 22 részes lesz, vagyis ez az utolsó előtti rész, viszont emiatt ez a két rész hosszabb lesz a szokottnál:3 
Arról, hogy belekezdjek-e egy harmadik évadba, még erősen el kell gondolkodnom...
De addig is élvezzétek ki a második évad utolsó pillanatait!

Az előző rész tartalmából:
- Van egy tervem, de veled kell megbeszélnem. [...] Ha elpusztítjuk a szigetet, azzal együtt elpusztul a berendezés is.
- Melyik berendezés?
- Amivel visszakaphattad volna a tested.

- Csináljuk - néz rám Chris, majd odafordul a többiekhez: - Pillanat és jövünk, valamit meg akar nézni April, én meg fedezem.
- Rendben, menjetek csak - mosolyog Ares.

- Mi volt ez? - nézek Chrisre.
- Mire gondolsz?
- A kurvanagy hazugságodra. Szerinted mi másra? Meg akarok nézni valamit? Komolyan?
- Jól van na, nyughass - nevet rám. - Szerinted elengedtek volna erre a "kis küldetésünkre"? Konkrétan a halálba sétálunk, és ezt nem nézték volna ölbe tett kézzel.
- De ők is kellenek a tervhez. A helikopteres részéhez.
- Hidd el, anélkül is sikerülni fog. Elegek vagyunk mi ketten is.

Némán megyek tovább. 
Talán igaza van. 
Főleg, hogy még mindig kétségeim vannak Ares-szal kapcsolatban, Greg pedig... Ő csak Greg. Nem maradt volna ki semmiből, sőt ha kell, inkább lebeszél minket, mint hogy hagyja, hogy csak mi ketten menjünk.

- Chris? - szólalok meg egyszer csak. - Szerinted a "halálba sétálunk"? 
- Hát.. miért?
- Ezt a kifejezést használtad.
- Őszintén? Igen.
Megtorpanok.
- Nézd April, nem a tervvel van a baj, hanem ezzel az egész világgal. Mit tettünk, hogy elvettek tőlünk mindent? Nem csak a testünkre gondolok, hanem..
- Felicityre. Gregre. Az életünkre - fejezem be a mondatát.
- Pontosan. És ha megvan nekik az a technológia, amivel ezt végrehajtották, akkor mi lesz ezután? Nem akarom tudni, mire képesek még. És lehet, hogy épp a halálba sétálunk, de lehet jobb lenne meghalni, mint így élni tovább.

Depresszív hangulatom lesz. Ettől hirtelen egy régi emlék ugrik be. Még Greg mesélte szerintem egy éve, hogy mikor Chris megcsalta a feleségét, és ő meghalt, elvileg Chris hónapokig depressziós volt.
- Mit éreztél akkor? - csúszik ki a számon.
- Mikor? 
- Semmi. Hagyjuk.
- Nem hagyjuk. Mikor mit éreztem?
- Mikor depressziós voltál - sütöm le a szemem.
- Hát én kevésbé mondanám azt depressziónak, inkább... elvonási tüneteim voltak.
- Elvonási? A feleségedtől?
- Drogoktól. A családom úgy tudja, hogy egy lélekgyógyászati intézményben voltam, de igazából elvonón. De inkább ne ilyenekről beszéljünk, hanem kövessük a tervet.
- Aha, csakhogy otthagytuk az embereinket. Nincs se figyelemelterelés, se helikopter, se semmi - emlékeztetem az apró füllentésére.
- Nem kell hozzá, már mondtam. 
- Aha, és akkor mi hogyan indítjuk be a hajót?
- Tudom, hogy kell - mondja szinte suttogva. Kérdőn nézek rá. - De inkább szállj be - mutat a repülőre. - Ott beszélünk erről.

***

Csodaszép a kilátás az óceánra innen fentről. Szinte már romantikus hatása van, ha azt figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy öngyilkos küldetésre tartunk.


- Milyen hosszú az út a hajóig? - nézem a műszereket. Tudom, hogy volt valahol egy óra, már repültem ezzel korábban. 
- Úgy hat perc - válaszol, majd automatára állítja a gépet, és felém fordul. - Kérdezd!
- Micsodát? - ráncolom a homlokomat.
- Amit akarsz.
- Okéé.. Honnan tudod, hogy hogyan kell elindítani egy pusztító gépet?
- Onnan, hogy láttam a tervrajzokat.
- Tessék?!
- Elmesélem az egészet, úgy érteni fogod. De ígérd meg, hogy nem akadsz ki nagyon.
Csak nézek rá, ezért inkább folytatja.
- A feleségem halála utáni elvonó után kettős életet éltem: a King Vállalatnál voltam főnök Greggel együtt, de az apám cégénél is dolgoztam. Gregnek sose volt jó kapcsolata apánkkal, mindig is rühellték egymást. A két vállalat is vetélytárs volt egy darabig, aztán más útra tértek: Greg a hírnevet akarta, és meg is kapta; apánk meg közel ugyanakkora bevétellel csendben a háttérben maradt. Hasonló dolgokkal foglalkozott, mint ez a hajó.. Pusztító dolgokkal.
- Még mindig apád cégének dolgozol?
- Nem, az árulásod óta nem. Mikor kiléptél A Cégből, én is "megtértem", és otthagytam  apámat. Teljes erőmmel a King Vállalaté vagyok azóta.
- És Greg?
- Ő sose tudott erről. Azt hitte, mindig is száz százalékosan az ő oldalán álltam.
- És apád?
- Ő azóta is bosszút forral. De a vicces az, hogy nem ellenem, hanem inkább Greg ellen. Azt hiszi, ő "rontott el", hogy miatta mentem el.
- Értem És amúgy milyen cége van apádnak? Vagyis mi a neve?
Chris óriásit nyel. - Apám... szóval... Apám üzletének a neve...
- Csak bökd ki!
- A Cég.

2015. március 1., vasárnap

II/20. Utolsó terv

Sziasztok!
A mai részt se a terjedelme miatt fogjátok szeretni, de ígérem, új hónap, új esélyek;
márciustól betartom a heti három részt:)
Szavazást egyelőre nem indítottam, mert nem tudom, hogy szeretnétek-e még. Ha igen, adjatok ötletek kommentben, és a legjobbat kirakom:3
Jó olvasást <3

Az előző részből:
"Hirtelen elsötétül az összes képernyő. Még a kommunikátor is meghalt.
Jobbra tekintek, és meglátom Greget. Egy pendrive van a kezében.
- Ezt azért, amiért leütöttél ribanc - mondja nekem, majd a pendrive-ot a földre hajítja, rálép, és ezer darabbá zúzza."

- Te ennyire hülye vagy? Nem látod, hogy a bátyádnak segítek?
- Beszélnem kell veled. És ha ők itt vannak, nem figyelnél rám. 
- Ezért megöleted őket? Hát gratulálok - mondom, majd elindulok a kijárat felé.
- Mégis hova mész? 
- Odamegyek, hogy segítsek nekik, mivel VALAKI miatt már innen nem tudok.
- Nem akarsz beszélni? Most meghallgatlak - mosolyodik el.
- Oké, mi a hátsó szándékod? Miért vagy kedves? Még azt is tudod pedig, hogy megöltem a "csajodat"...
Greg szeme elkerekedik. A kezében lévő vascsövet, amit eddig észre sem vettem, még erősebben markolja.
- Hupsz, azt hittem, hogy már rég leesett - szólalok meg, majd kisprintelek a helyiségből.

Hallom, hogy rohan utánam. Annyi előnyöm van, hogy egy labirintus a sziget, könnyű elrejtőzni, és annyi hátrányom, hogy nem tudom az utat. Ő viszont tudja,

Megtorpanok. Semmi esélyem, és csak kifárasztom magam. Érzem, hogy mögöttem van, látom is az árnyékát. Azt is látom, ahogy a magasba emeli a csövet. Aztán leengedi.

- Tudtam, hogy nem fogod megtenni - suttogom.
- Honnan? - kérdez vissza.
- Mert reménykedsz. Reménykedsz abban, hogy a sztorim igaz, és élek. Hogy Aprilt nem egy idegen ember ölte meg, hanem hogy a testemben levő idegent öltem meg én.
- Szeretnék hinni ennek - ismeri be.
- Tudod, hogy hol találhatunk bizonyítékot - fordulok meg. A szemembe néz. Ugyanarra gondolunk.
- De előbb győzzük le őket - mosolyodik el.

***

Mikor megtaláljuk őket (egy asztalon ülnek, körülöttük minden csupa vér és elájultember), Aresra rá se pillantok, azonnal Chrishez megyek.
- Van egy tervem, de veled kell megbeszélnem.
Elkapja a karom, amit fel is használok arra, hogy arrébb húzzam.
- Tudod, hol van A Cég székhelye? - vágok a közepébe.
- Tudom, egy ilyesmi szigeten, mint a mienk, miért?
- Tudsz még siklórepülőt vezetni?
- Igen, de mik ezek a kérdések?
- Az a tervem, hogy Greg és Ares felszállnak a helikopterrel..
- Igen, akkor elindul felénk a robbantóhajó és maghalunk.
- Pont ezt akarom elérni, hogy elinduljon. Mindenki arra fog koncentrálni, hogy a géppel mit akarunk, ezért mi észrevétlenül besiklathatunk a robbantó fedélzetére, átvesszük az irányítást, majd az ő szigetük felé fordítjuk.
- Ez egész jó terv... de mi ebben az, amit velem kell megbeszéljél?
Mélyen a szemébe nézek. - Ha elpusztítjuk a szigetet, azzal együtt elpusztul a berendezés is.
- Melyik berendezés?
- Amivel visszakaphattad volna a tested.

2015. február 24., kedd

II/19. Akció indul

Az előző rész tartalmából:
"Gregből csak ömlik a szó, igazából nem is nekünk, inkább magának magyaráz. Ares kétségbeesetten néz rám. Megvonom a vállam.
- Számítottam rá, hogy ez lesz - sóhajtok, majd egy határozott ütéssel leütöm Greget."

- Ez miafaszom volt? - néz rám Chris.
- Nincs időnk a nyavalygására - jelentem ki. - Inkább cselekednünk kéne. 
- Nagyon sokan vannak - ül le egy sziklára Ares.
- Akkor nem közelharc kéne.
- Nem éppen - értek egyet Chrisszel. - Van egy ötletem...

Az ötletem elég egyszerű: a szigeten ha jól tudom két csapat tartózkodik. Az egyiket simán legyűrjük, lehet hogy ők képzettek meg elszántak, na de a tapasztalat, az az ami számít, és ebben nekünk van a több. A másik csapatot odacsaljuk és hirtelen támadunk rájuk. Utána már csak a hajót kell elintézni.

- Beválhat - mondja Chris - Legalábbis egy próbát megér.
Elindulunk kelet felé, rajtaütésszerűen kell támadnunk a csapatot. A sziget keleti oldalán van egy domb, onnan jobb belátásunk lehet. Úgy 10 perce bolyonghatunk a kertben (nem is olyan egyszerű tájékozódni, mint amilyennek tűnik), mikor egyszer Ares megszólal:
- Tudom hol vannak a kamerák.
Chrisszel összenézünk.
- Most verjük meg, vagy majd a kameráknál? - kérdezi Aresra utalva.
- Elég lesz ott is - vigyorog Ares. - Erre.

***

Ha egyszer lesz egy szigetem, az egészet körbe fogom kamerázni. A felvételeket nézve olyan érzésem van, mintha uralnám a világot. Mindent látunk, amit akarunk, azt hallunk is, egyszerűen felemelő érzés.
- Jó, akkor egy három fős csapat van a konyhában, és a négyfős pedig a gépeknél. Melyik legyen?
- Konyha. - bökjük ki egyszerre Chrisszel.
- Valakinek itt kéne maradnia fülnek és szemnek.
- Tessék?
- Tudod - magyaráz Chris olyan tipikus chrisesen. - Aki itt van a kameráknál és mondja, hogy ki merre figyeljen és honnan várja az ütést.
- Oké, de az nem te leszel Chris, mert beszélni nem tudsz - jelentem ki aranyosan. Khmm aranyosan...
- Ares, maradsz te?
- Kizárt - rázza meg a fejét Ares. - Szeretnék végre valami fizikai munkát csinálni. Ami nem pakolás vagy favágás. 
Chrisre nézek. Reméltem, hogy Ares szívesen marad, sokkal egyszerűbb lett volna minden. Amúgy sem tudom, mennyire tud harcolni, nem akarok sérülteket... a mi oldalunkon.
- April, hidd el, jó harcos. Ügynök volt - mondja Chris. Látta a szememben a kétséget.
- Rendben, menjetek - próbálok mosolyogni, de nem bízok ebben az akcióban így.

***

Az elején nincs sok dolgom, a fiúk simán elbánnak A Cégesekkel. Úgy 2-3 perc után kell először szólnom Chrisnek hogy "mögötted". Legtöbbször olyan gyorsan történnek az események, hogy megszólalni se bírok. 
Hirtelen elsötétül az egyik képernyő. Majd egy másik is. Szép lassan az összes fekete lesz. Az adrenalinszintem az egekbe szökik. Nem látom a fiúkat. Kevésbé figyelnek, mivel én vagyok az őrszem. De nem tudják, hogy "megvakultam". Még a kommunikátor is meghalt.
Jobbra tekintek, és meglátom Greget. Egy pendrive van a kezében. 
- Ezt azért, amiért leütöttél ribanc - mondja nekem, majd a pendrive-ot a földre hajítja, rálép, és ezer darabbá zúzza.

2015. február 22., vasárnap

Hupsz

Sziasztok!

Az utóbbi 10 napban külföldön tartozkodtam, ahol nem voltam számítógép közelben, ezért elmaradt pár rész. 
Jövő héttől viszont visszatérek és hozom a részeket:)

Addig is szép hetet<3

2015. február 4., szerda

II/18. Visszatérés

Sziasztok!
Elég szoros volt a szavazás, mégis icipicivel többen azt szerettétek volna, hogy gyakrabban legyenek részek, ezért így is lesz :*
Kihívás lesz a suli mellett, de megpróbálom a heti három részt, amik meghatározatlan időben lesznek, ezért kukkantsatok fel néha-néha.
 Úgy érzem eleget vártatok erre a részre is, szóval kezdjük!
Ja és April visszatért, ismét az ő szemszögéből olvashattok!

Az előző rész tartalmából:
"- Egy gombnyomásomba kerül, és elindul a sziget felé a megsemmisítő yacht.
- Mit akarnak tőlünk?
- Maybel gyilkosát, Aprilt és Nicket egy helyen. Ha ők hárman, átadják magukat nekünk, a sziget és a rajta levők megmenekülnek. Addig úgy se menekülhettek."

Tudom, hogy keresnek a többiek, de jelenleg nem térhetek csak úgy vissza. Legalábbis egy terv nélkül semmiképp se.

Jártam a sziget "repterén", legalábbis azon a helyen, ahol a gépek felszállnak. A radarok egy idegen hajót észlelnek a közelben, és egy idegen gépet a szigeten. Fogadni mernék, hogy A Cég az. Nem lehet véletlen Maybel halála és a behatolók ilyen egyidejű felbukkanása.

Viszont hülye voltam Maybellel. Nem szabadott volna otthagyni a pisztolyt, hogy majd Chris megtalálja - már ha ő találta meg, és nem tették el bizonyítéknak - mert így most ÉN vagyok fegyvertelen. Ami nem előnyös. Nagyon-nagyon nem az.

Hangokat hallok. Ketten bejöttek a minihangárba. Az egyik Feli, a másikat nem látom. Veszekednek látszólag. Lebukok, és csak hallgatom őket.
- Nem mehetünk el. Lelőnek.
- Nem maradok itt! Kizárt! Ezek elmebetegek.
- Babám, nem mész el. - Ares hangja az, tehát Chris az. 
- Ne babázzál nekem. Nem kell elhinnem, hogy elvileg Chris vagy. Mondhatnak bármit, látok amit látok, és te kurvára nem vagy ő - Felicity tipikus kiosztós-kiakadása.
- Most vészhelyzet van, A Cég le akarja bombázni a szigetünket, muszáj, kötelező hinned nekem.
- Szóval azt mondod, hogy testet cseréltél ezzel a csávóval? És April meg él? Sőt mi több, lelőtte magát? Aha, persze...

Megvárom, hogy a veszekedésük kicsit eldurvuljon, aztán kisprintelek. Nem hiszem, hogy észre vettek volna, szóval nyugodtan lehetek. Már amennyire A Cégtől nyugodtan lehet lenni.

A nagy ház felé indulok, Greget kell megtalálnom. Valahogy meggyőzőm az igazságról, aztán kitalálunk valami tervet.

Még mielőtt a "főútra" érnék, megállok, hogy füleljek kicsit. Elég széles út, és nincs kedvem egy gyors nyílt terepi harcra. Azt meghagynám a fegyvereseknek. 

Hirtelen valami hozzáér a nyakamhoz. Hideg és kemény. Egy pisztoly. Felteszem a kezem, és megadást színlelve megfordulok. Van egy mozdulat, amit még régebben tanultam a King fivérektől; pontosan az ebből a pózból való támadást. Mivel az ellenség nem számít rá, szinte biztos nyereség, sőt még plusz fegyver is.

Hirtelen megpördülök és kicsapom a támadóm kezéből a fegyvert, majd a térdemmel ágyékon rúgom, és egy erős ütést mérek a bal füle fölé. Nem látom az arcát, csak azt, hogy összeesik. Nyúlnék a fegyverért, mikor egy újabbat fog rám.
- Elég a trükkökből. Az előzőt hol tanultad - kérdezi, miközben sem a pisztolyt, sem a szemét nem veszi le rólam. Én sajnos nem tudok megállapítani sok mindent belőle; maszk van rajta.
- A hely tulaja tanította - préselem ki a választ a számon. Feláll, és leveszi a maszkját. 
- Én tanítottam volna? Ki vagy te? 
Hirtelen meg se tudok szólalni. Olyan rég vártam ezt a találkozást, de valahogy nem így terveztem.
- April vagyok - nézek mélyen a szemébe. - És az ál-csajod gyilkosa egyben.
- Tudom, ki vagy - mondja Greg. - A Cég embere.
- Csak voltam. Ahogy te is. De most itt vannak és el akarják pusztítani a szigetet.
- Ezért kéne végre cselekednünk - lép be a szobába Ares. - Chris Felivel van, nekem meg Greget kéne meggyőznöm - magyarázza rögtön a tervüket.
- Megelőztelek - nevetek, majd elkapom a fegyvert, amit felém dob.
- Előtte meg elég sok problémát okoztál, April - néz rám, majd Greg felé fordul. - Jó lesz neked a sajátod is, vagy kell egy másik pisztoly?
- Nem megyek veletek, kizárt. Chris, nem tudom mit csináltak veled, de állj le. April meghalt, ő meg a csajod. És A Cég embere, de nem úgy, mint mi. Tényleg nekik dolgozik, kém. Ami a másik, meg...
Gregből csak ömlik a szó, igazából nem is nekünk, inkább magának magyaráz. Ares kétségbeesetten néz rám. Megvonom a vállam.
- Számítottam rá, hogy ez lesz - sóhajtok, majd egy határozott ütéssel leütöm Greget.

2015. január 25., vasárnap

II/17. "Úgy se menekülhetnek"

Sziasztok!
Tudom, már nagyon régen nem volt rész, épp ezért szántam rá magam az írásra.
Ez a rész, épp úgy, mint az előző is, Chris szemszögéből lesz, de ígérem, a következőben már visszatérünk Aprilhez:3

Az előző rész tartalmából: 
"Halott. Valaki lelőtte.
Egy pisztoly van az egyik fa tövében. Halkan felveszem, nehogy Greg meghallja, és meglátom a gravírozást: négy csillag van a markolaton. Ez az én pisztolyom."

***

Kinn várok a folyosón. Nem engedtek be a szobába, ahol épp Maybel haláláról beszélnek. Ares persze bemehetett, hiszen Chris jobban ismerte Aprilt. Apropó April, még mindig halvány lila gőzöm sincs, hol lehet. Tegnap este óta nem láttam.

- April? - súgja oda nekem Ares, mire kisebb szívrohamot kapok.
- Ember, megvesztél? Amúgy nem láttam. Mi volt benn?
- Semmi érdekes, a gyilkos fegyvert keresik még mindig - mondja Ares. Nyelek egyet, és a pulcsim zsebére pillantok. Nem mondhattam el neki, hogy nálam van; nem bízhatok benne.
Szó nélkül elindulok a ház felé. Előbb meg kell találnom Aprilt, aztán gondolkodhatok a következő lépésemen.
- Héé, hova mész? - kiáltja utánam Ares. Nem válaszolok, csak felgyorsítom a lépteimet. - Várjál már!
Hallom, hogy futni kezd, hogy beérjen. Én is futásnak eredek, egészen a házamig meg sem állok.

Bekulcsolom az ajtót, majd felkapok egy táskát és elkezdem beledobálni a cuccaimat. Ares rángatja  a kilincset, de nem sokat ér el vele. Már épp indulni készülök, mikor kinyílik a teraszajtó és belép Ares.
- Chris, mi a f*sz ütött beléd?? Azt hittem egy csapat vagyunk.
- Jajj, elég a színészkedésből, Peter. April eltűnt, nem kell már senki előtt se játszanod magad.
- Oké, mit szedtél be?
- Tessék?
- Tudom, hogy titkoltatok valamit a napokban. Te meg April. Valamit az ügyről, vagy rólam. De nem tudom mi az. Valamint valaki megölte Maybelt, magyarul April teste életképtelen lett. Lehet, hogy soha többé nem kapja vissza. Viszont neked velem kell maradnod, ha akármikor még önmagad szeretnél lenni. Szóval elég legyen, ki vele, mi az?
- Istenem , te tényleg nem tudod... - suttogom.
- DE MICSODÁT? - kiabál Ares.
- A testem kilétét.
Ares kérdőn néz rám.
- A testem neve Peter. Mivel elég valószínű, hogy úgy, mint a lányok, mi is egymással cseréltünk testet. Szóval nagy valószínűséggel te voltál Peter.
- És?
- És ez a Peter Maybel társa volt...

***

- Mennyi az esélye, hogy én még sem... - kezd bele Ares, de közbevágok:
- Semennyi. Te vagy Peter, fogadd el.
- És April hol van?
- Gőzöm sincs. Aggódok érte, hogy hülyeséget csinált. 
- Mire gondolsz?
Mély levegőt  veszek, és az üvegasztalra helyezem a fegyvert.
- Ez a ...?
- A gyilkos fegyver - fejezem be a mondatát.
- Hogy kerül hozzád?
- Az enyém, de nem én öltem meg. 
- April - tűnődik el Ares. - De miért ölné meg a saját testét?
- Talán kétségbe volt esve az esküvő miatt. 
- Hány évig voltak együtt Greggel, hogy ennyire fontos neki?
- Igazából - gondolkodok el. - Semeddig. Sose voltak huzamosabb ideig együtt. De igazából... - nem tudom befejezni a mondatot, egy helikopter zaja félbeszakít.

Aressal összenézünk, majd kiszaladunk az udvarra. Egy hatalmas, arany borítású gép épp akkor landol. Az oldalán hatalmas fekete betűkkel az áll: A Cég.

Megragadom Ares karját és elkezdek visszafelé sprintelni. Majdnem elesik, épp hogy csak meg tudom tartani. Benn a házban még mindig rohanok, egészen a kamráig.
- Mi... volt... ez? - liheg Ares. A kezével a térdére támaszkodik.
- Talán így nem vettek észre minket. 
- Ez az volt, amire gondoltam?
- Igen, de nem tudom, miért vannak itt. Vagyis sejtem, hogy Maybelhez köze van.
- És hozzánk?
- April úgy hitte, hogy A Cég nem tudja, hogy te nem tudod, hogy ki vagy. Lehet, hogy a tervben az volt, hogy mindkettőtök, te is és Maybel is, aktívan részt vesztek a tervben, mint beépített emberek.
- Ez mind Greg miatt?
- Nick miatt. Greg maffiabeli neve Nick King. Szóval számukra Nick miatt.
- Értem... És most mit teszünk?
- Különválunk. Tied Greg, elmondasz neki mindent ezzel kapcsolatban amit tudsz .Még A Cég előtt meg kell találnod.
- És te? - kérdezi.
- Muszáj beszélnem valakivel...
- Menj csak Felicityhez - mosolyodik el. majd kinyitja az ajtót. - Megkeresem Greget.

***

Mikor megérkezek Feli házához, az ajtót nyitva találom. Rossz előérzetem van.
- FELII - kiabálom, mielőtt belépnék. Nem kapok választ, ezért felgyorsítom a lépteimet. Hangokat hallok az egyik ajtó mögül, de be van zárva. Mély levegőt veszek, és teljes erőmből megrúgom az ajtót. A zár kiszakad a helyéből.
- Hagyjon békén, gőzöm sincs miről beszél - hallom Felicity hangját. Olyan sokan vannak a helyiségben, hogy azt se látom hol van. 
Hirtelen megpillantom; az ágyon ül, megkötözve, körülötte szürke ruhás emberek állnak. 'A Cég' olvasom le a felsőjükről.
- Szóval, ő itt Chris - mutat rám ez egyik férfi a fegyverével. Felicity értetlenül kapkodja a fejét köztem, és a fogva tartója között.
- Ő nem Chris.
- Nem mondtátok el neki? - mosolyog gúnyosan a férfi. - Akkor rám hárul ez a kielégítő feladat. Felicity, bemutatom neked Christ az új testében.
- Mit akarnak tőle? - kérdezem.
- Válaszokat, csak is válaszokat.
- Miféle válaszokat.
- Először is arra a választ, hogy ki végzett Maybel ügynökkel, és hogy hova tűnt April?
- April meghalt - suttogja Felicity. A férfi rá néz, majd hangos nevetésben tör ki.
- Nem, nem aranyom, April egyelőre él. Ahogy ti is. De ez holnapra megváltozhat.
- Simán végzünk magukkal - mondom a férfinek, mire elővesz egy telefonhoz hasonló szerkezetet és felém tartja.


- Mi ez? - nézem a képernyőt.
- A Cég megsemmisítő yachtja. Egy gombnyomásomba kerül, és elindul a sziget felé. A robbanás igazán pusztító lesz. 
- Mit akarnak tőlünk? - teszi fel a kérdést Feli.
- Maybel gyilkosát, Aprilt és Nicket egy helyen. Ha ők hárman, illetve ketten, ha úgy alakul, átadják magukat nekünk, a sziget és a rajta levők megmenekülnek. Veled sajnos nem megyünk sokra - mutat Felire a férfi. - Eloldozhatjátok. 
Egy csuklyás elvágja a köteleket. Feli feláll az ágyról. Megragadom a kezét, és elkezdek kifelé sprintelni. Az egyik maszkos már szaladna is utánunk.
- Hagyjátok őket - utasítja a férfi az embereit. - A szigetről úgy se menekülhetnek.

2015. január 15., csütörtök

II/16. Chris szemszögéből

Sziasztok! 
A mai rész kicsit különlegesebb lesz; az egész részt Chris szemszögéből fogom írni. Ez természetesen azt jelenti, hogy az összes gondolat és én-történés az övé.
Jó olvasást! :*


Az előző rész tartalmából:
"Előrehozzák az esküvőt.
- És mennyivel előbbre? - kérdezi April. Ares mély levegőt vesz, majd kinyögi:
- Holnapra."

Dühösen az asztalra csapok. Pedig már olyan közel voltunk a megoldáshoz. Főleg, hogy a teljes adatbázis is a rendelkezésünkre áll, simán bebizonyíthatnánk Gregnek, hogy mi is a szitu. De nem egy este alatt.

Ares csendben ül a fotelben, egy random pontot bámul a polcon. April az előbb dühösen beviharzott a fürdőbe, és úgy becsapta az ajtót, hogy beleremegett a hűtő. Neki a legnehezebb most. Ha nem tudnám, milyen erős, már rég aggódnék érte.

- És most? - néz rám Ares. - Ennyi? Maybel nyert?
- Nem. Nem nyerhet.
- De akkor mit fogunk tenni? Úgy értem, van esély, hogy megakadályozzuk az esküvőt?
- Ezt bízd csak ránk - vetem oda neki, majd elindulok felfelé a lépcsőn.
- Ember! - pattan fel idegesen. - Nem zárhatsz ki! Értem, hogy te vagy a menő itt, meg minden, de engedned kell, hogy segítsenek. 
- Ez nem az egómról szól! - kiabálok vissza neki.
- Akkor??!
- Hagyjuk, úgy se értenéd.

***

Egy fél órája fekszek az ágyban mozdulatlanul. A plafonon lévő apró foltot bámulom. Ha Feli meglátná, leüvöltené a festő fejét. Elmosolyodok. Hiányzik... nagyon. Tökéletesek voltunk együtt.
Mindent megadnék, hogy vele lehessek újra, de...

- Chris - néz be az ajtón Ares, félbeszakítva a gondolataimat. 
- Menj el.
- Nem arról van szó... 
Nem válaszolok.
- April itt van veled? - teszi fel a kérdést.
- Úgy tűnik? - nézek rá. Szegény nagyon nagy idióta.
- Hát lent sincs. Azt hittem fürdik, de mikor benyitottam, nem volt ott..
- Te rá akartál nyitni? - ülök fel hirtelen.
- Nem, kopogtam előtte. Nem kéne aggódnunk?
- Erős lány tud magára vigyázni. Sokkal tapasztaltabb, mint Maybel.
- Én nem vagyok abban olyan biztos... - dünnyögi.
- Tessék? - nézek rá szúrós szemmel. 
- Mármint, ez a csaj már most nagyon sokáig elment, ki tudja mire képes
Csak bámulom. Az arcát fürkészem, hátha ki tudok belőle olvasni valamit... az egykori arcommal nézek farkasszemet. Mint ahogy én voltam, ő pont ugyanolyan jó az érzelmek elrejtésében.
- Hagyjad Aprilt, szerintem most egyedül jobb neki - mondom végül, majd visszafekszek.  Ares még pár másodpercig áll az ajtóban, majd elmegy.

***

Egy hatalmas csattanásra ébredek. Az órára pillantok: 6:19.


Egy kicsit elidőzök a háttérképem nézegetésével, de hirtelen megint kezdődnek a hangok.
- Ki lehet ilyenkor fenn? - suttogom, miközben felállok. Kinyitom az ajtót, és Arest látom meg.
- Ez te voltál? - kérdezi tőlem.
- Nem, azt hittem te - ráncolom a homlokomat.
- Megnézem, ki volt az - indul el lefelé a lépcsőn. Némán követem.

Lenn nem az a látvány fogad bennünket, mint amit vártunk: Greg sétál idegesen fel-alá.
- Hol van? - néz ránk dühösen. - MONDJÁTOK EL! MOST!!
- Jézus, ember, mi bajod? - kérdezem tőle.
- Te ne beszélj így velem, egyáltalán ki a faszom vagy?
- Egy barátom - néz Gregre, majd rám Ares.  Ebben a pillanatban esik csak le, hogy miért nem ismert fel a saját öcsém. 
- Leszarom - jelenti ki Greg. - Hol van Cassy??
- Cassy? - kérdez vissza Ares. Nem esik le neki.
- Nincs itt a menyasszonyod - felelem Gregnek, kiemelve  a menyasszony szót. Aresra tekintek, látom az arcán a felismerést.
- Akkor hol van? - ül le Greg egy fotelba, majd a kezébe temeti az arcát. 
- Miért keresed annyira? - ül le vele szembe Ares.
- Kaptam tőle egy segélykérő üzenetet. Be van állítva, hogy ha akármi baj van, ezt küldje el, ebből tudni fogom, hogy bajban van - mutatja felénk a telefonját Greg.


- De itt az áll hogy "Akkor ebédnél találkozunk" - olvasom fel az üzenetet.
- Igen, ez egy "kód", pontosan azért, hogy mások ne értsék.
- Chris... - nézek Ares-re. - Nem tudnád lenyomozni, hogy hol van most a telefon?
- De, nem is rossz ötlet, öhmm...  Ares - mondja bizonytalanul. Az ölébe kapja a laptopot és gépelni kezd.

Két perc se telt még el, mikor Ares megszólal: - Bingó!
- Találtál valamit?
- Igen, itt van nem messze - fordítja felénk a gépet.
- Két perc séta - pattan fel Greg, majd kirohan az ajtón.
- Nem azt mondta, hogy séta? - nevet Ares.

Greg nagyon jól fut, ha arról van szó. Bár nem szívesen fut, de "Aprilért" bármit megtenne. Emlékszem, kiskorunkban gyűlölt futni, mert mindig leelőztem. Az a pár év sokat számított akkor. Ez a test nem olyan gyors, mint az enyém volt, úgyhogy pár méterrel le vagyok maradva. Greg egy hirtelen kanyart vesz, befordul az egyik "kiskertbe". Magas sövény veszi körül a körülbelül 4 négyzetméternyi területet, ezért nem látom, mi vagy ki van ott. Lelassítok, majd belépek én is.

Megpillantom Greget, a földön térdel valaki mellett. Néma csönd van, nem beszélnek. Nem látom ki az, csak azt, hogy szoknya van rajta. Tehát nő. Ekkor meglátok még valamit. A föld tiszta vér. Greg is benne áll, de ahogy látom nem zavarja. Közelebb megyek, és meglátom az arcot: April arca. A menyasszony arca. Greg a kezét fogja, de már késő. A teste szürkés, a szeme nyitva van. Halott. A testén úgy 3-4 bemeneti seb lehet. Valaki lelőtte.
Greg szótlan, nem látom az arcát, nem tudom, hogy sír-e.
A telefonom után nyúlnék, hogy hívjam a mentőket, de megakad a szemem valamin. Egy pisztoly az, az egyik fa tövében. Halkan felveszem, nehogy Greg meghallja, és meglátom a gravírozást: négy csillag van a markolaton.

Ez az én pisztolyom.