Hatvanadik, ÉVADZÁRÓ rész

Hirtelen lehervad a mosoly a számról. Idegesen a recepciósra pillantok, de ő épp a következő vendéghez fordul. Greg zavartan nyel egyet, majd megszólal:

- Akkor öhm... menjünk az emeletre.

- Pe-persze - dadogom, majd néma csendben követem.

A liftben egy pár nem zavartatja magát, vadul csókolóznak. Greggel összenézünk, de valahogy nem az a régi Greg néz vissza rám. A mostaninak hideg a tekintete, és semmitmondó az arckifejezése. Valami megváltozott.

Végre megállunk a másodikon. Gyorsan kievickélünk a liftből, majd Greg előremegy a "mai szobánk" felé. Mindig a vendégnél van a kulcs, hogy azt higgye, az ő kezében van az irányítás. Persze nálam is van egy, és úgy hét pótkulcs is van. Na mindegy...

Greg kinyitja az ajtót, és udvariasan előreenged. 

Megállok a szoba közepén, de nem fordulok vele szembe. Nem tudom, mit mondhatnék.

Hallom, hogy felém tart. Mikor ideér, megfogja a vállam, és a fülembe suttogja:

- Vannak kamerák?

- Vannak.

- Hol nincsenek? - kérdezi a hajamba hajolva.

- Nem tudok ilyen helyről.

- Akkor színészkednünk kell - mondja, majd elém lép és lesmárol. 

Kábé három perc telhetett el. A liftben tartunk lefelé. Még mindig csókolózunk, bár már nem tudom eldönteni, hogy színészkedés-e vagy sem. 

Megérkezünk a földszintre. Greg még pár másodpercig csókol, majd megragadja a kezem és sietve elindul a kijárat felé. 

- Nem hagyhatják el az épületet - kiált utánunk a portás.

- Mindjárt jövünk, csak kinn hagytam valamit - válaszol Greg sietve. Hátrafordulok és a személyzetisre rákacsintok. Elég megbízhatónak tartanak itt, remélem a bizalmuk ezt az alkalmat is kibírja. A recepciós bólint egyet, majd egy férfihez kezd beszélni.

Kilépünk a csípős hidegbe. A ruhámat (már ha lehet annak nevezni ezeket a semmittakaró göncöket) nem az esti időjárásra tervezték. 

- Sietnünk kell - kezd el futni Greg a pakolóban. 

- Külső kamerák is vannak.

- Bazdmeg. Akkor kábé fél percünk van. Itt a kocsim - mutat egy ismerős fekete sportkocsira.

Greg gázt ad, majd nagy csikordulva elhagyjuk a parkolót. 

- Hova viszel?

- Nem maradhatsz itt, nem engedem, hogy kurvát játssz. Te ennél több vagy, te is tudod.

- Nem fekszek le senkivel - vágok vissza sértetten. 

- Jól tudom, mi a munkád - pillant rám vezetés közben.

- De hova megyünk? - váltok inkább témát.

- Még nem tudom. Tudod, ez egy bonyolult helyzet.

- Hogy érted? - kérdezem félve. Hallom a hangján, hogy tényleg gond van.

- Odaviszlek az egyik lakásomba. A kesztyűtartóban van a kulcs, meg egy pendrive, azt nézd meg majd ott. 

Épphogy kiveszem a dolgokat, megáll a kocsi.

- Legfelső emelet, 25. ajtó. Fuss! - utasít Greg. Kipattanok az autóból, és berohanok a házba.

A kanapén fekszek, alig kapok levegőt. Felrohantam a hetedik emeletre, magassarkúban, úgy másfél perc alatt. Ekkor egy pittyenés hallatszik a másik szobából. Feltápászkodok, és kinyitom az ajtót. Egy laptop villog a helyiségben.

Öt perc múlva is még várom, hogy betöltsön a kép. 

Mivel ennyi volt a pendrive-on. Egyetlen egy kép.

Hirtelen kiélesedik a kép. Egy lap van lefotózva. Nagyon ismerős, még nekem is volt ilyenem. Ez egy tipikus A Cég-űrlap egy dolgozóról. Ekkor meglátom a nevet és kis híján felsikítok.

Név: Gregory Nickolas King

Beosztás: első számú (FŐ) ügynök / parancsnok

Könnyek csordulnak ki a szememből. Hogy lehet ez? Gregből A Cég fő parancsnoka, egy ügynök lett. Átállt volna az ellenség pártjára.

Ekkor eszembe jut: minden ügynöknek van egy feladata, nekem is volt. A lap legaljára pillantok.

Feladat: elkapni és végezni Cassy White-tal.

***

- Szerinted? Tuti elég messze van? - hangokra ébredek. Már nem is emlékszem, mikor feküdtem le aludni. Csak arra, hogy sírtam. A Cég miatt. Greg miatt. A kombinációjuk miatt.

- Remélem. - közelednek a hangok. Az egyik tuti Greg, a másik meg...

- Szia, rég nem láttalak - Chris. Odamegyek és megölelem. 

- Nem érünk rá erre, emberek - szól közbe Greg ridegen. - Sietnünk kell.

- Hova sietünk?

- A szigetünkre - válaszol Chris. 

- Van egy szigetetek? - hüledezek. - Ti vettetek egy szigetet? De... de nekem van munkám.

- Szerinted a tegnap esti után van munkád? És amúgy is, tudod mi a véleményem a munkádról - indul el Greg kifelé az ajtón. - Inkább siessünk.

Egy Jaguarban ülök Chrissel hátul, Greg vezet. Mondanom sem kell, úgy körülbelül 190-nel megyünk a városban.

Odahajolok Chrishez. 

-Te is? - súgom a fülébe.

- Mi én is? - kérdez vissza. - Ja, az. Öhm, nem. Csak ő.

Kicsit megnyugszom. Még ha Greg meg is akarna ölni, a bátyja megvédhet. Ő nem A Cégnek dolgozik.

***

Gőzöm sincs, hány órát utaztam egy repülőben, de már megutáltam. Nemrég landoltunk a szigeten. Egész szép, gondolom csak pár ezer millióba kerülhetett...

- Figyi, van még itt egy pár ember, majd megismered őket. Én holnapután megyek vissza khmm... dolgozni. Ha valami van, szólj - mondja Greg, miközben a házhoz kísér. - Válassz egy szobát, és pihenj le!

- Azért ne olyan hevesen! - szól közbe egy mély hang a hátunk mögül. Egyszerre nézünk hátra.

- A k.rva életbe... - suttogja Greg. - Öhm, Lana - néz rám hihetően - ő itt a főnököm. Master, ő itt Lana, az unokahúgom.

A férfi elneveti magát. - Nick, tudom, hogy ki ő. Több ezer képem van róla, szóval ne próbálj meg átverni. Olvastam a közös múltatokat is, ezért állítottak téged erre az ügyre. Tudtam, hogy meg fogod keresni, hogy megvédd. Ezért elég régóta követünk műholdon. Tegnapelőtt kivettél egy hét szabadságot, valahogy éreztem, hogy ő is benne van a dologban. Most pedig, add át a lányt, vagy különben mindketten meghaltok - húz elő egy hatalmas pisztolyt a szmokingjából.

- Sajnálom, hogy bajba kevertelek - nézek Greg szemébe, majd elindulok a férfi felé.

- Nem! - ránt vissza Greg maga mellé. 

- Engedd, hagy mentsen meg most ő téged. Úgyis tartozik neked eggyel.

- Greg, semmi értelme az életemnek így - szorítom meg a kezét. - Hagy menjek.

- Számomra meg nélküled nincs értelme - húz magához közelebb.

- Engedd a lányt, vagy lövök - élesíti a fegyverét a férfi.

- Akkor tegye - felel Greg, majd megcsókol.

Lövések dördülnek.

Köszi, hogy elolvastátok az utolsó részt is az évadból. Remélem tetszett. :*

A szavazás végéig nem lesz új rész valószínűleg, akkor fog eldőlni az oldal sorsa, ezért kérlek szavazzatok.

Az első évadot két jó barátnőmért írtam, köszönöm nekik a támogatást. <3

TP

Ötvenkilencedik rész: "de most a másik fajta"

Sziasztok! 

Bele se szeretnék gondolni, hogy mióta nem volt új rész... de ezen ma változtatunk! 

Kérlek szavazzatok, fontos a véleményetek, mert a ti kedvetekért írom a blogot.

Na de még mielőtt tíz perces bevezetőt írnék, jöjjön amiért itt vagyunk:

Egy félméteres emelvényen állok. Körülöttem sürögnek-forognak az emberek, de már megszoktam. Két hete ez a munkám előkészülete. Ismét bűnöző lettem, de most a másik fajta.

Hogy miben más ez most? Erőszakmentes. Csak egy apró tűszúrás és kész is. Bár lehet, hogy előtte hányhatnékom van, de legalább nem halnak bele azok, akiknek nem kell.

Mit is dolgozok valójában? Kezdjük az elejéről. Azon az estén, mikor Yerkbe kerültem, a munkaadóm (persze akkor még sejtésem se volt róla), Bob, a fejemre húzott egy zsákot, majd berángatott a klubba. Ott úgy egy félórás beszélgetést folytattam a milliárdos igazgatóval arról, hogy mi lenne a feladatom. Először a klubban leszek pincérlány. A dolgom csupán annyi, hogy "elcsábítom" a gazdag férfiakat, akik ide érkeznek mulatozni, majd mikor szobára megyünk, beadok neki egy altatóinjekciót, és minden értéküktől megfosztom őket. Ezeket természetesen nem tarthatom meg, hanem le kell adnom, cserébe fizetést kapok. Reggel, mikor az úriemberek felébrednek, bemesélik nekik, hogy túl sokat ittak, hánytak, mindenüket eljátszották a kaszinóban, ezért kitörölték a felvételeket, nehogy kínos helyzetbe kerüljenek emiatt. A szerencsétlen áldozatok, mert mi csak így hívjuk őket, még hálásak is a klubnak, pedig igazából mi vettünk el tőlük mindent. 

A szabály az, hogy ha már legalább fél éve dolgozol a klubban, és elég megbízhatónak találnak, "terepre kell menned". Itt konkrétan utcalánynak öltözve várod az áldozatodat, majd a lakására érve beadod neki a szurit, és tied a pálya. Minden értéket felszedsz, amit tudsz, majd jön a ravasz rész benne: mielőtt távozol, az asztalon hagysz egy üres óvszerescsomagot (itt több száz csomag üres csomag van, elég vicces), egy kaszinójegyet, és egy vodkás üveget. Így az áldozat mikor felébred, természetesen a saját hülyeségére gondol, és még véletlenül se jelenti, hogy egy örömlány kirabolta. Ez persze érthető, hisz a legtöbbjüknek van családja, akiknek persze nem szeretné elmondani ezt a kis kalandját.

- Mona, mondjam el harmadszorra is, hogy készen vagy, vagy elindulsz végre? - szól rám az egyik öltöztetőm. Úgy tűnik nagyon elbambultam. 

- Megyek, megyek - morgolódok, nem is a leszúrás, inkább az új nevem miatt.

- Ja, amúgy a leveled az asztalon van - kiált utánam.

- Milyen levelem?

A márványasztalhoz billegek a húsz centis magassarkúmban. A nevem áll a borítékon, meg a kórház címe. A vizsgálat eredménye. 

Mikor Yerkbe érkeztem, úgy a második, vagy harmadik napon végig szédültem, ezért bementem az ügyeletre. Gondoltam, az az állatkarmolás lehet az oka. 

Feltépem a borítékot. Egy húszsoros összefoglaló van benne, de tudományos nyelven. 

- Tudnál segíteni? - ordítok az öltöztetőm után. Megfordul, és felhúzza a szemöldökét. - Kérlek.

- Hát, kábé annyi, hogy a sebed nincs elfertőződve, de valami idegen anyagot találtak a szervezetedben, ami akár hallucinációt is okozhatott - fordítja le a szöveget. - De most sipirc dolgozni, utána elgondolkozol rajta. Na nyomás - mondja, majd rácsap a fenekemre.

**

- A bal vagy a jobb? - kérdezi Tessi, a munkatársam, az ajtóban állva. Felmérem a kér férfit, habár az egyiknek csak a hátát látom.

- Bal - válaszolom, majd megindulok a barna hajú felé. Az arcát nem látom, de nem is gond. Szeretem a meglepetéseket.

- Már itt is van, érezze jól magát - mutat felém a recepciós, miközben pezsgőt nyújt a férfi felé. Drága öltöny van rajta, és márkás cipő. Jól fogok keresni rajta.

- Jó napot, uram - köszönök csábos hangon, ő pedig megfordul. 

Egy pillanatra kihagy a szívverésem. Greg az.