2015. február 24., kedd

II/19. Akció indul

Az előző rész tartalmából:
"Gregből csak ömlik a szó, igazából nem is nekünk, inkább magának magyaráz. Ares kétségbeesetten néz rám. Megvonom a vállam.
- Számítottam rá, hogy ez lesz - sóhajtok, majd egy határozott ütéssel leütöm Greget."

- Ez miafaszom volt? - néz rám Chris.
- Nincs időnk a nyavalygására - jelentem ki. - Inkább cselekednünk kéne. 
- Nagyon sokan vannak - ül le egy sziklára Ares.
- Akkor nem közelharc kéne.
- Nem éppen - értek egyet Chrisszel. - Van egy ötletem...

Az ötletem elég egyszerű: a szigeten ha jól tudom két csapat tartózkodik. Az egyiket simán legyűrjük, lehet hogy ők képzettek meg elszántak, na de a tapasztalat, az az ami számít, és ebben nekünk van a több. A másik csapatot odacsaljuk és hirtelen támadunk rájuk. Utána már csak a hajót kell elintézni.

- Beválhat - mondja Chris - Legalábbis egy próbát megér.
Elindulunk kelet felé, rajtaütésszerűen kell támadnunk a csapatot. A sziget keleti oldalán van egy domb, onnan jobb belátásunk lehet. Úgy 10 perce bolyonghatunk a kertben (nem is olyan egyszerű tájékozódni, mint amilyennek tűnik), mikor egyszer Ares megszólal:
- Tudom hol vannak a kamerák.
Chrisszel összenézünk.
- Most verjük meg, vagy majd a kameráknál? - kérdezi Aresra utalva.
- Elég lesz ott is - vigyorog Ares. - Erre.

***

Ha egyszer lesz egy szigetem, az egészet körbe fogom kamerázni. A felvételeket nézve olyan érzésem van, mintha uralnám a világot. Mindent látunk, amit akarunk, azt hallunk is, egyszerűen felemelő érzés.
- Jó, akkor egy három fős csapat van a konyhában, és a négyfős pedig a gépeknél. Melyik legyen?
- Konyha. - bökjük ki egyszerre Chrisszel.
- Valakinek itt kéne maradnia fülnek és szemnek.
- Tessék?
- Tudod - magyaráz Chris olyan tipikus chrisesen. - Aki itt van a kameráknál és mondja, hogy ki merre figyeljen és honnan várja az ütést.
- Oké, de az nem te leszel Chris, mert beszélni nem tudsz - jelentem ki aranyosan. Khmm aranyosan...
- Ares, maradsz te?
- Kizárt - rázza meg a fejét Ares. - Szeretnék végre valami fizikai munkát csinálni. Ami nem pakolás vagy favágás. 
Chrisre nézek. Reméltem, hogy Ares szívesen marad, sokkal egyszerűbb lett volna minden. Amúgy sem tudom, mennyire tud harcolni, nem akarok sérülteket... a mi oldalunkon.
- April, hidd el, jó harcos. Ügynök volt - mondja Chris. Látta a szememben a kétséget.
- Rendben, menjetek - próbálok mosolyogni, de nem bízok ebben az akcióban így.

***

Az elején nincs sok dolgom, a fiúk simán elbánnak A Cégesekkel. Úgy 2-3 perc után kell először szólnom Chrisnek hogy "mögötted". Legtöbbször olyan gyorsan történnek az események, hogy megszólalni se bírok. 
Hirtelen elsötétül az egyik képernyő. Majd egy másik is. Szép lassan az összes fekete lesz. Az adrenalinszintem az egekbe szökik. Nem látom a fiúkat. Kevésbé figyelnek, mivel én vagyok az őrszem. De nem tudják, hogy "megvakultam". Még a kommunikátor is meghalt.
Jobbra tekintek, és meglátom Greget. Egy pendrive van a kezében. 
- Ezt azért, amiért leütöttél ribanc - mondja nekem, majd a pendrive-ot a földre hajítja, rálép, és ezer darabbá zúzza.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése