MÁSODIK ÉVAD TIZEDIK RÉSZ: Újra a szigeten

- Az lehetetlen - rázom a fejem. Greg nem házasodhat velem, ha én itt vagyok. - Hol találtad ezt?
- Öhm, az adatbázisban. Be van jelentve már az esküvő.
A kezembe temetem az arcom.
- De miért ne mehetne hozzá ehhez a Cassyhez? Látszik, hogy szeretted, és gondolom ő is téged, de ha azt hitte, meghaltál, simán továbbléphetett...
- Nem, mert... szóval azért... amiatt, hogy... - dadogok.
- Miért nem? Csak mondd el - fogja meg a vállam.
- Azért, mert Cassy én vagyok.

- Mi az, hogy te vagy? - kérdezi komolyan. - Azt mondtad, hogy April az igazi neved.
- Ez egy hosszú történet. A lényeg, hogy Cassy Lewis voltam születésemkor, de nevet kellett változtatnom. Így lettem April.
- Aha.. De várj, mi? Hogy mehet hozzád Gregory?
- Csak Greg - javítom ki. Megvonom a vállam.

Csak egymást nézzük gondolkodva percekig. Felfoghatatlan. Erre nem tudom, mi lehet a magyarázat.

- Van egy ötletem - szakítja meg a csendet. Az ölébe kapja a gépét, és pötyögni kezd. - Szóval, csak úgy járhatunk ennek a végére, ha odamegyünk - mondja, de a szemét nem veszi le a képernyőről. - Feltöröm a fájlt, és megnézem, hol lesz az esküvő. Mindjárt meg is van... Öhm... tessék - fordítja felém a gépet.

- Egy sziget, ami a King család tulajdonában van - magyarázza. - És találd ki, hol van!

- A Csendes-óceánon - mosolyodok el.

- Ott bizony. Megtaláltuk.

***

- Már nem lehet visszamondani a szobát, ezért itt kell aludnunk. Amúgy is eltart egy darabig, mire megjön a hajó - jelenti ki Ares.

- Milyen hajó? - ráncolom a homlokomat.

- Amivel oda megyünk holnap. Csak nem gondoltad, hogy egy géppel fogok leszállni egy idegen szigetre? Meg amúgy is feltűnő lenne..

- Igaz - sóhajtok. - Akkor mégis csak itt kell aludnunk? 

- Igen - mosolyodik el huncutan. - Hidd el, jó móka lesz.

***

Ares beállított egy ébresztőt, de felesleges volt. Épphogy csak felkelt a nap, én is felébredtem. 

- Miért kelsz fel? - kérdezi Ares. - Aludj még.

- Nem bírok. Kimegyek, hogy ne zavarjalak.

- Ne menj! Inkább felkelek én is - azzal ledobja magáról a takarót. Még időben elfordulok, mielőtt ismét kínos helyzetbe kerülünk.

- A hajó elvileg már pár órája a kikötőben áll, úgyhogy ha gondolod, indulhatunk.

- Jó, menjünk - kapom fel az egyetlen értékemet, a telefonomat. A táskámat még Chris, azaz Ares házában elrejtettem. Ha meglátná a pisztolyokat, azonnal gyanakodni kezdene.

***

- Most kicsit kelet felé - kiáltom Aresnak egy iránytűvel és GPS-szel a kezemben. Nem tudom, hány órája lehetünk a nyílt vízen, de rossz ötlet volt rám hagyni az irányítást.

- Biztos? - kérdez vissza, majd megtekeri a hajókormányt.

- Nem - mondom, majd megfordítom a készüléket. -  Lehet, hogy nyugatra.

- Nem, jó irányba megyünk.

- Honnan tudod? - kérdezem. Az iránytűt is megfordítom. Ajjaj.

- Gyere, nézd meg! - kiáltja vissza.

Felszaladok a kabinból. és megállok Ares mellett. Közvetlenül előttünk van a sziget.

- Most már értem - vigyorgok rá, miközben egyre közeledünk. - De várjunk! Eddig nem tűnt fel, hogy itt vagyunk?

- Dehogynem, már 10 perce láttam merre kell menni. De jó volt hallgatni a szenvedésed - feleli, majd kinevet.

***

A villától nem messze kötünk ki. A sziget még mindig gyönyörű.

- Ne a főbejáratnál menjünk, nem lenne jó, ha rögtön észrevennének - javasolja Ares. Bólintok.

- Van egy hátsó bejárat, csak ahhoz kicsit kerülnünk kell.

- Nembaj - válaszol, majd elindulunk egy ösvényen.

Ares megy elől, bár én jobban ismerem a helyet. Mondjuk nem sokat voltam itt, de azért valamennyire emlékszem.

- Valakik jönnek - torpan meg előttem. - Mi legyen?

- Nem tudom, bújjunk el, vagy..? 

- Chris? - szakít félbe egy hang elölről. Jason. Felicity unokatestvére, akivel egy buszon ismerkedtem meg. Hirtelen elöntenek az emlékek. Főleg az maradt meg, mikor Jason bemutatkozott.

 "- Bocs, tényleg, rögtön ezzel kellett volna kezdenem. Szóval elölről az egészet. Szia, te dögös csajszi a buszon, a nevem Jason Hill, mizujs?''

Ares csak áll, és nagy szemekkel néz rá. Hát persze, gőze sincs, hogy ki ő.

Előrelépek, és megfogom Ares kezét.

- Szia Jason, én Maybel vagyok - mosolygok rá. Ares kérdőn tekint rám, de csak mosolygok.

- Hát szia - köszön vissza Jason, de nem nagyon törődik velem. Ares felé fordul. - Chris, gyere be, Greg biztos örülni fog.

A neve hallatán megduplázódik a vérnyomásom. 

- Felicity is itt van? - kérdem.

- Öhm, persze, szerintem a másik házban van.

- Másik házban? - csodálkozom. Csak egy ház volt a szigeten. - Milyen másik házban? Van másik is?

- Igen, nemrég lett kész. Ha visszafordulsz, rögtön az első elágazás jobbra.

- Rendben, akkor én beszelek Felicityvel, aztán jövök hozzád - mondom Aresnek, majd elindulok vissza.

***

Nagyon megváltozott ez a hely azóta, hogy eljöttem aznap. Nem tudom miért, de valahogy furcsa hangulata van.

Hangokat hallok. Mintha emberek lennének. Elhaladok egy terasz előtt, amit épp a dolgozók díszítenek. Szokatlan itt ez a sok ember.

- Szia, segíthetek? - kopogtatja meg valaki a vállamat. Megfordulok, és Felicityvel találom szemben magam.

- Jézusom, de örülök neked! Épp téged kereslek!

- Engem? - néz rám kérdőn. - Ma nem adok autogramot, ne haragudj.

- Jaj, nem, én nem rajongó vagyok - magyarázom. - Figyelj, lehet őrültségnek fog hangzani, de hinned kell nekem. Én vagyok az, April.

Először csak néz rám, majd felnevet. 

- Az lehetetlen. 

- Tudom, hogy annak hangzik, de higgy nekem - győzködöm. - A baleset után átoperálták az agyam ebbe a testbe, Chris testébe meg Aresét. 

- Ki a faszom az az Ares? És te ki vagy?

- April vagyok, higgy nekem. Nem tudom, mit hogy tudtok, de elmondom, hogy volt igazából. Szóval azon az estén...

- Hallgass - szól közbe. - Inkább elmondom én, hogy volt "igazából". A baleset után Chris nyaralni ment, "te", vagyis April, aki igazából Cassy, pedig hazajött.

- Hazajött? Hazajöttem?

- Igen, most is ott teázgatsz a szerelmeddel a nappaliban. 

- Na jó, ezt nem értem.

- Ahj, istenem - fogja meg a fejét. - Megmutatom, de utána elmész, és nem zaklatsz minket! Megértetted?

Bólintok. Megfordul és elindul a járdán a ház felé. Követem. Közben egy pincér tálcájáról lekapok egy pohár pezsgőt.

Belépünk a teraszajtón. A következő látvány fogad: Ares velünk szemben ül egy fotelben, meggyötört arca van. Vele szemben, vagyis nekünk háttal, egy kanapén két ember ül: egy fiú és egy lány.

- Chris, végre hazajöttél - köszönti Felicity Arest. - Greg, Cassy, van egy hívatlan vendégünk.

Greg hátrafordul, és ridegen végigmér. Megremeg a kezem. A lány is hátrafordul. 

Mikor megpillantom az arcát, akaratlanul is elejtem a poharat. A szilánkok hangosan szállnak szerte a földön. 

Igaza volt.

Felicity nem hazudott.

A lány a kanapén én vagyok.

April.

Az az én testem.

MÁSODIK ÉVAD KILENCEDIK RÉSZ: Ares-szel

Sziasztok!

Egy ajándék résszel érkezek ma, egy kedves olvasóm kedvéért. 

Ne felejtsetek el szavazni, valamint kommentelni.:)

Remélem tetszeni fog ♡

- Tessék?! Mi az, hogy nem ismersz Aprilt?
- Jól hallottad. Nem ismerem, bárki is az.
- Úristen, Chris, mit tettek veled?
- Ne kezdd te is, kérlek - mondja, majd leül. Kérdőn nézek rá. - Nem tudom ki vagyok - kezd bele - csak annyit, hogy nem Chris. Mintha, nem is tudom... törölték volna az életemet. Egy előző életemet.
- Ezt elmondtad valakinek?
- Nem mertem.

***

Chris kanapéján fekszem. Felajánlotta, hogy maradhatok nála, miután elmondtam, hogy én is más testbe kerültem. Teljesen őszinte voltam vele, kivéve a gyilkosságokat. Azt nem említettem.

- Kérsz valamit? - kérdezi egy pohár narancslével a kezében.
- Nem köszi. Már ez is nagy segítség. És... biztos nem emlékszel semmire? A nevedre vagy valamire?
Csak a fejét rázza.
- Jó, szóval a tested neve Chris. de a "lelkedé" nem az. Mi lenne, ha kitalálnánk valami nevet neked?
- Szóval, mint neked a Maybel és az April? Nekem meg a Chris és a... az... Legyen nekem is valami A betűs.
- Jó, mondok egy mitológiai nevet. Öhmm... mit szólsz az Areshoz?
- Ares... valami isten volt, ugye?
- Nem tudom, nem jártam suliba - vigyorgok.
- Ahhoz képest elég okos vagy - mosolyog.
- Tapasztalt, fogalmazzunk úgy. Na akkor benne vagy, Ares?
- A tervedben? Hogy keressük meg a barátaidat, majd az én életemet?
- Pontosan. Mondd csak, van kocsid?
- Repülőm van - kacsint.

***

- Szóval régen ez a Greg szerelmed egy szigeten lakott - mondja, miközben a szekrényéből válogat.
- Nem a szerelmem! De igen...
- Valami őslakos-féleség?
- Ööö... nem éppen. A tested öccse. Szóval milliárdos - nevetek. Őslakos... még csak az kéne.
- És ha meg is találjuk őt, honnan fogja tudni, hogy te vagy az? - kérdezi. Közben még pár ruhát dob a bőröndjébe.
- Hát a te tested, vagyis a bátyjáé megvan, majd te meggyőződ, én meg eleve tudok olyan személyes dolgokat, amikről muszáj elhinnie, hogy én vagyok.
- Hát jól van - becsukja a bőröndöt. - Az Csendes-óceánon van a szigete?
Bólintok.
-  Akkor közben meg kell pihennünk valahol. Majd kiveszünk egy hotelt.
- De nekem nincs pénzem a...
- Figyelj, ha ellopnál egy-két millát a számlámról, fel se tűnne, úgyhogy hallgass - mosolyog. - Na de indulhatunk? Összepakoltál?
- Nem volt mit - nevetek. - De persze.

***

Csak 3 órát repültünk, de így is kész vagyok. Fáradt, éhes, és pisilnem kell.

- Van egy hotel 2 percre, a körforgalom után.
- Jó, annál többet úgyse bírnék ki - nevetek, de gyorsan abba is hagyom. Jajj, a hólyagom. - Amúgy itt lehet, ööö parkolni? Vagy mit szoktak egy luxusgéppel?
- Ez egy kibaszott reptér, nehogy már ne lehessen - vonja meg a vállát Ares, majd leint egy taxit.

- Ezzel a géppel jöttek, uram? - hüledezik a sofőr.
- Talán gond? - vonja fel a szemöldökét szexisen. Mégiscsak Chris teste.
- Neeem, dehogy, szálljanak be - nyel a sofőr. Azt hiszi sztárok vagyunk. Ami igaz is. Chris az.

***

A szálloda lenyűgöző, egyszerűen nincs szó a pompára.
- Megfelel? - kérdezi Ares, a fürdőből jövet. Miközben leveszi a pólóját.

- Ööö, hát izé, persze, nagyon jó - mosolygok rá. Alig bírom levenni a szemem a testéről, amit látszólag nagyon is élvez.

- Helyes. Na mi a teljes neve ennek a "nemszerelmednek"?

- Gregory Nickolas King - mondom, leginkább a hasizmának.

Előkap egy MacBook-ot a táskájából, és ledől mellém az ágyra. Megnyit valami ismeretlen programot, majd gépelni kezd.

- Mit csinálsz? - kérdem tőle.

- Információt keresek a személyről. 

- És miért mellettem? Mármint az ágyamon?

- Látsz más ágyat? - kérdi huncutan.

- Nem. MI? WAT? Itt fogsz aludni? Mellettem? - nyelek egyet.

- Nem, rajtad - mondja cinikusan. - Igen, mert az automata nem engedett több pénzt kivenni a számlámról Múltkor levittem a keretet biztonsági okokból. És csak erre tellett annyiból.

Nem mondok semmit, csak a gyémánt csillárt bámulom. Nem engedte, persze. Nem örülök, hogy közös ágyunk van. Nem akarok olyan kapcsolatba kerülni Chrissel, sem a testével...

Egy hangos pittyenés zökkent ki a gondolataimból.

- Mi a faszom volt ez? 

- Nem kell megijedni, csak a keresés végét jelzi. 

Kérdőn nézek rá.

- Igen, találtam valamit - válaszolja meg a fel sem tett kérdésemet. A szeme a képernyőt pásztázza, a homlokát ráncolja. - De nem fogsz örülni.

- Mi az?

- Ismersz akármilyen Cassy Lewist?

Megszédülök. Mi lehet az a hír, amiben benne van Greg, és az elméleti babakori nevem?

- Igen, miért?

- Hát mert ez a Greg egy hét múlva házasodik vele.

MÁSODIK ÉVAD NYOLCADIK RÉSZ: Euforikus gyilkos

Sziasztok! 

Sajnálom, de egészségügyi okok miatt kissé késett ez az epizód.

Viszont ami jó hír, hogy a szavazás lezárult: az abszolút nyertes a barna hajú Greg.

Új szavazást is indítottam, kérlek vegyetek részt :)

Addig is jó szórakozást a mai részhez! 

Lelassítok, majd teljesen leállok. Nincs értelme menekülni, inkább a B tervhez folyamodok.

Kiszállok a kocsiból, és mosolyogva az érkező zsaruk felé fordulok. Az egyik kiszáll a járműből, a másik, a nő, benn vár. 

- Valami gond van, biztosúr? - kérdem ártatlanul.

- Van - válaszol mogorván. - A megengedett sebesség kétszeresével ment.

- Csak eltekinthetünk ettől most az egyszer - mondom csábosan, miközben közelebb megyek hozzá.

- Hölgyem, álljon le! - parancsolja, mire sóhajtok.

- Ön döntött - majd előkapom a pisztolyt a hátsó zsebemből, és lelövöm.

Az autóban ülő nő felsikít. Még csak tanuló lehet, ezért úgy határozok, megkímélem.

Viszont egy határozott mozdulattal kilövöm a kocsija kerekeit, majd a szélvédőt is.

***

Már majdnem odaértem az úticélomhoz, mikor meghallom a híreket. Feltekerem a hangerőt.

" AZ EUFORIKUS GYILKOS ISMÉT LECSAPOTT. A VÁROSBÓL KIFELÉ MENEKÜLVE EGY RENDŐRREL VÉGZETT, EGY MÁSIKAT MEGSEBESÍTETT. HA LÁTJÁK, AZONNAL HÍVJÁK A NEMZETKÖZI VÉSZHÍVÓT."

Euforikus gyilkos... Tehát elneveztek. Ez aranyos. Általában az őrült bűnözőket szokás elnevezni, nem az átvert ügynököket. 

***

Időközben beértem a városba. A központban van a modelliroda, ott megtalálhatom Chris aktáját, és azt is, hogy hol van most. 

Csak egy a gond: hajnali kettő van. Nem valószínű, hogy bárki is van benn.

Tehát be kell törnöm.

***

Fél órán belül az iroda elé érek. Be van riasztózva az egész épület, a folyosókat kivéve. A legközelebbi rendőrség pár kilométerre van, tehát körülbelül 5 percem van bejutni, megkeresni az aktát, majd lelépni, mielőtt kiérnének.

***

Tíz perccel később az aktával a kezemben ülök egy fa ágán. A rendőrök körbevették az épületet, ezért el kellett bújnom a közelben. Sokan vannak, biztos azt hiszik, ismét bankrablás, mint előző alkalommal is. 

A telefonommal rávilágítok a lapra. Minden rajta van: név... életkor... szerződéskötés... lakhely. Ez az.

A papír szerint a Fővárosban lakik. Oda szinte óránként járnak vonatok. Nyert ügyem van!

***

6 óráig tartott az út a Fővárosig, de ideértem. Még maradt pénzem, mégis gyalog megyek Chris apartmanja felé. Nem akarok feltűnést kelteni, ha már úgy is köröznek.

Délre érek a házhoz, ami a Kingékhez méltóan egy luxusvilla. Felesleges becsöngetni, egy "idegennek" úgyse fog ajtót nyitni.

Óvatosan felmászok az erkélyre és berúgom az ajtót. Szerencsére nem csap akkora zajt, mint gondoltam, így észrevétlenül megyek tovább.

Egy lépcső előtt megállok és fülelek. Lentről zajok jönnek. 

Lemegyek a lépcsőn, és befordulok egy helyiségbe. Luxuskonyha. 

Chris háttal áll nekem, a pultnál támaszkodva.

- Ne ijedj meg, nem bántalak - mondom halkan, mire megpördül, és hozzám dob egy serpenyőt.

- Ki vagy és hogy jöttél be? - mondja egy kést szorongatva.

- Figyelj, lehet, hogy hihetetlen, vagy nem fogod elhinni, de én vagyok az. April.

- Milyen April? Nem ismerek semmilyen Aprilt.

MÁSODIK ÉVAD HETEDIK RÉSZ: Zsaruk

Meg kell találnom Christ. Meg kell találnom.
Csak ez jár a fejemben. De először is, mi legyen Michivel? Vagyis már csak a holttestével..

A golyó egyenesen a szívébe ment. Nem szenvedett, azonnal meghalt. A testét elrejteni felesleges, úgyis megtalálják, és akkor csak tele lesz a DNS-emmel.

Itt hagyom.

Már csak az a kérdés, én hogy jutok ki? A negyedikről még se ugorhatok ki, a főbejáraton meg felesleges próbálkozni, azonnal feltartóztatnának.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve megindulok a melléklépcsőn lefelé. A földszinten nem tudok távozni, és magasról ki se lehet ugrani, De a első emelet annyira nincsen magasan...

Gyorsan leérek az elsőre. Látszólag az összes ajtó zárva van, és nincs sok időm, ezért az első ajtót berúgom. Hangosan kicsapódik, feszülten fülelek, hátha valaki megindul a zaj irányába, de néma csend van. Belépek a lakásba, és tátva marad a szám.

A szoba tele van pénzzel, tablettákkal, droggal, óvszerrel és cigivel. Néhány vodkás üveg is hever a padlón.

Egy néger pasas fekszik az üvegasztalon, mellette a földön egy vörös nő. Látszólag be vannak tépve, és most az "alvás-fázisban" tartanak.

Meglátok egy GUCCI táskát a földön. Nem vagyok tolvaj, de végül is Maybel sem. Ez már nem az én életem, úgyhogy kockáztassunk.

Felkapom a táskát, és elkezdem megpakolni pénzzel, na meg egy kis fűvel. Abból könnyű pénzt csinálni és még kábítónak is jó.

Mikor már nem fér be több, odasétálok az ablakhoz, kinyitom, és a lehető legnyugodtabban kiülök a párkányra majd elrugaszkodok.

Simán landolok az utcán, de az agyam csak úgy kattog.

Muszáj megtalálnom Christ. Az ügynöksége a The Modell Wall volt, csak egy irodájukat kell megtalálnom, ott megtudhatom, hol van épp.

***

Végre találok egy internetkávézót. Bemegyek, rendelek egy csésze kávét, majd leülök az egyik géphez.

Még mielőtt kihoznák a rendelésemet, megtudom, hogy a szomszédos városban van egy modellügynökségük.

Felállok, és a bejárat felé veszem az irányt.

- Hölgyem, a teája! - kiált utánam a pincérnő.
- D*gja fel magának - mondom halkan. - Amúgy is kávét rendeltem...

***

Az egyetlen rossz dolog, hogy egy másik városban van az iroda az az, hogy most egy autót is kell lopnom.

Nincs kedvem vesztegetni az időt, mert már sötétedik. Az első autóhoz odamegyek, és a pisztolyommal betöröm az ablakát. Kinyitom az ajtót, és beülök. A Cég megtanított olyan dolgokra, mint például egy kocsit kulcs nélkül elindítani, szóval perceken belül elindulhatok.

***

Úgy félúton járhatok, mikor szirénázásra leszek figyelmes. A visszapillantóba tekintek, és felmegy a vérnyomásom.

MÁSODIK ÉVAD HATODIK RÉSZ: Egy karrier kezdete

Emelt fővel megyek az utcán, nem nézek senkire. Nem tudom, hogy bárki is, aki eddig elment mellettem észre vette-e a két pisztolyt, amit lazán a testem mellett tartok. De igazából nem is érdekel.

Ha felidegesít valaki, legfeljebb őt is lelövöm.

Az út szélén megpillantok egy taxit. Rámosolygok a sofőrre, majd beszállok.

- Helló - köszön kedvesen. - Hova vihetem?
Felemelem az egyik fegyveremet, és úgy tartom, hogy jól látható lehessen a visszapillantóban.
- Csak menjen amerre mondom - parancsolom neki. Nyel egyet, gázt ad, és elindulunk.

***

Ugyanannak az épületnek a bejárata előtt állok, mint ahol először voltam Maybel.

Már egészen hozzászoktam az új testhez, de ha lehetne választani, szerintem visszakérném a régit. Bár Maybel szebb, mint én voltam, mégse élném le benne az életemet. Így nem térhetek vissza száz százalékosan az előző életemhez.
Márpedig ez a célom.
Visszatérni.

***

Kecsesen belépek a 19-es számú luxusházba. Michit biztosan megtalálom itt.

- Elnézést, segíthetek?  - kérdezi a vörös portásnő. Lenézően odapillantok, majd válaszolok:
- Csak egy barátomhoz jöttem.

Megyek tovább az előcsarnokban, majd beszállok a liftbe. A hatodikon kiszállok, és bekopogok egy mahagóni ajtón.

- Ki az? - szól ki Michi.
- Maybel.
- Nyitva van, gyere be.

Kinyitom az ajtót, majd meglátom Michit. Háttal áll, egy könyvespolcnál válogat. Ráfogom a pisztolyomat, majd köhintek párat.

- Robitussin - mondja viccelődve.
Nem válaszolok.
 - Mi van, nem értetted? A robitussint, akkor szokták, mondani, mikor.. mi a halál?
- Na végre megfordultál - mondom, miközben mély levegőt veszek. - Tudom, mi az amúgy, de nem emiatt jöttem.
- Maybel, bármi is van, beszéljük meg egy Latte mellett, mit szólsz?
- LESZAROM A LATTÉDAT! HAZUDTÁL, TE MOCSOK! - üvöltöm a képébe.
- Tessék? - kérdez vissza.
- CHRISRŐL!
- Mi van vele? Ki az a Chris?
Felnevetek.
- Hogy ki az a Chris? - gúnyolódok. - Akivel idejöttem. Aki "elvileg" meghalt, és csak engem lehetett megmenteni.
- És? Mi van vele? Most miért vagy ideges?
Előveszem az Iphone 6-omat, és megnyitom a képet.

- Én... én tényleg nem tudok semmit róla - kezd el dadogni.

- Figyelj, most vagy beszélsz, vagy meghalsz, legfeljebb megtudom mástól - fogom rá még mindig a pisztolyt.

- Rendben, rendben. Szóval... Chris nem halt meg, még él is virul, de csak a teste. Az agyában egy apró károsodás keletkezett, és egy újfajta műtétet próbáltak ki rajta az orvosok, de... de nem sikerült. Ezért mondtam, hogy meghalt. Nem akartam magyarázkodni neked egy sokk után.

- És a teste?

- Valószínűleg az lett vele, mint Maybel testével. Az agyhalál után egy másik, sértetlen agyat helyeztek bele.

- Szóval csak a teste Chris?

- Igen.

- Köszönöm, hogy elmondtad - kezdem lassan leengedni a fegyvert. - De nem hiszek neked - és szíven lövöm.

MÁSODIK ÉVAD ÖTÖDIK RÉSZ: Hírek

Sziasztok! 

A nemrég lezárult közvélemény-kutatáson kiderült, hogy igen, szeretnétek ha nem a képzeletetekre lenne bízva a szereplők külseje, ezért lassanként jönni fognak a képek a főbb emberekről. Emiatt fel is tettem egy új kérdést, szóval szavazzatok!

És most nem kések, jó szórakozást az új részhez! ❤

Hallom, amint a zsaruk betörik az ajtót, és egyre közelednek a házban. Őszintén szólva nem hat meg. Lassan feltápászkodok, és a konyhapulthoz állok úgy, hogy háttal legyek azoknak, akik belépnek a helyiségbe.

- Itt a hulla - mondja valaki mögülem. - Ön, ott a bútornál! Azonnal forduljon meg!

Mély levegőt veszek,megmarkolom a pisztolyokat, amiket eddig direkt úgy tartottam, hogy ne legyenek láthatóak, és megpördülök. Közben mindkét fegyvert elsütöm.

A jobb kéz felőli rendőrt mellkason találom, azonnal meghal. Viszont a másik kezemmel nem tudok annyira jól célozni, ezért csak a karjába megy a golyó. Felordít, élesíti a pisztolyát, ám én gyorsabb vagyok. Homlokon találom, és a földre esik.

A két fegyvert az övtartómba csúsztatom, és kisétálok a lakásból.

***

A test emlékeiből megtudhattam, hogy van egy kis lakása a város központi részében, az egyik harmincnyolc emeletes felhőkarcolóban. Még nem tudom, hányadik emeleten, és azt sem, hogy hogyan deríthetném ki. De az biztos, hogy a rendes lakásába nem megyek vissza, miután három embert meggyilkoltam.

***

Perceken belül 17 óra lesz, kezdődnek az Ötórás Hírek. Bemegyek az egyik forgalmasabb kávézóba, rendelek valamit, és leülök a helyiség végébe.

Ez itt olyan hagyomány szerűség lett, hogy a Híreket nem hagyják ki az emberek. Mindenki szeretne tájékozottabb lenni, hogy mégis mi történik a városkájában.

Bár én nem a szokások miatt jöttem, hanem egy bizonyos hír miatt. Természetesen az én hírem miatt. Bár csak fél órája történt kíváncsi vagyok, hogy benne van-e.
- Lécci ne, lécci ne - mormolom összeszorított fogakkal, ám nem jön be. Elsőként játszák be természetesen.

"Ismeretlen személy ellen adtak ki országos körözést. A tettes Mr. Richcock, a város híres kémiatanára házában lőtt le a lakost, valamint két rendőr is életét vesztette a helyszínen. A szomszédok a lövésre lettek figyelmesek, ezért hívták a rendőrséget, de már ők se tudtak mit tenni. Vigyázzanak, a tettes közöttünk járhat, és hidegvérrel gyilkol."

***

Azonnal eljöttem, miután bemondták a rendőrök és a tanár úr halálát. Most a Napraforgó utcában állok, egy emeletes házzal szemben. Valamelyik lakás ebben az enyém, illetve a testem tulajdona. Odamegyek a kaputelefonhoz, és egy hatalmas kő esik le a szívemről. Ujjlenyomat-leolvasós.

Ráteszem az ujjam, mire kiírja: Maybel Field, hetedik emelet 4. ajtó.

Bingó! Nem lifttel megyek, nehogy összetalálkozzak valami ismeretlen ismerőssel, és beszélgetnem kelljen. Ezért felrohanok gyorsan a hetedikre, egy kis testmozgás úgyse árt.

Hamar kifulladok. Ez a test nem olyan izmos, mint az enyém volt, edzenem kéne...

***

A lakásban elrejtem a pisztolyokat, lefürdök, majd bekapcsolom a TV-t, hogy ne legyen néma minden. Ez is Maybel szokása volt szerintem, mert nekem régen, még mikor A Cégnek dolgoztam, TV-m se volt. Ijesztő, hogy pár dolog megmaradt a testben.

Kapcsolgatom a TV-t, mikor egyszer csak nem bírok továbbkapcsolni. Nem a távirányítóval van a baj. Én fagytam le, méghozzá egy reklámnál. Egy márka férfikollekcióját reklámozza, de nem akárki szerepel benne.

- Mi a picsa?? - suttogom magam elé, Chris arcát nézve a képernyőn. Ez nem a baleset előtt készült, mert azokból az összeset mutatta.

Nem halt meg. Él. Csak ez jár a fejemben. Könnyek hullanak a szememből. Előkapom Maybel telefonját és lefényképezem a képernyőt, majd beállítom háttérnek.

Ez fog nekem reményt adni. Én is visszatérhetek az előző életemhez, neki is sikerült. Bár a teste az eredeti ahogy látom, hinni fognak nekem remélem, még ha másnak is látszom. Tudom.

***

Boldogan sétálgatok a lakásban, mikor beugrik egy beszélgetés.

"- Chris?
- Pontosan.
- De ugye nem...
- Sajnálom, őt nem lehetett megmenteni. Még annyira se, mint téged."

Michi. Ezt Michi mondta. Hazudott nekem. Megbíztam benne, erre a szemembe hazudott Chrisről.

Ezért megfizet.

Felkapom a két pisztolyt a konyhaszekrény tetejéről, és elindulok kifelé.