Huszonkilencedik rész: Ottragadva

Szorosan kapaszkodok Tomba, miközben szeljük a habokat. Mindenki jetskire pattant végül, hogy lássa a "drámát". Chris már elég közel van Rossiehoz, Wendy közvetlenül mögöttük van egy kék jetskin, utána vagyunk mi Tommal, mellettünk pedig Greg vezeti a fekete, King feliratú jetskit.

Hátranézek. A jachtot már eléggé lehagytuk, alig látni. Viszont amit lehet látni, az az előttünk lévő sziget. Nagy pálmafák, homokos part, pont mint a filmekben. Ha ilyen sebességgel haladunk, öt percen belül elhaladunk mellette.

Mikor a sziget közelébe érünk, Rossie hirtelen elrántja a kormányt és a part felé kezd száguldani. Mindenki követi a példáját, Tom is teljes erejével balra kormányoz, ami következtében majdnem a vízbe esek.
- Minden rendben ott hátul? - kiabálja túl Tom a motorok zúgását.
- Igen, persze - kiabálok én is, de mivel én vagyok hátul, pont a fülébe üvöltök. - Jaj, bocsi - teszem hozzá halkabban, mire Tom csak a fejét rázza. Juhéjja, egy emberrel több, aki nem normálisnak gondol.

Rossie ebben a pillanatban érte el a partot. Leugrik a jetskiről és befut a fák közé.
- Ajjaj - mondja Tom, miközben a lelassítunk a parttól körülbelül 20 méterre. - Remélem tudsz úszni.
- Tudok, de mi a baj? - kérdezek vissza.
- Elfogyott az üzemanyag - válaszol Tom. - Ki kell úsznunk a partra.

Válasz helyett belevetem magam a vízbe. Legjobban a hátúszást tudom, ezért hátrafelé közelítem meg a partot. Mielőtt még szárazföldre érnék, segítek Tomnak kihúzni a szárazföldre a jetskit.

- Rossie merre van? - kérdezi Wendy a már parton Greget, mire ő a dzsungel felé mutat:
- Ott.
- Én oda be nem megyek érte - jelenti ki Wendy, és leül a homokba. Odamegyek hozzá és én is lehuppanok a földre.
- Ti nyugodtan keressétek, addig mi itt chillelünk - teszem hozzá és hátradőlök. A forró homok kellemes a hátam alatt.
- Rendben, én nem fogok miatta itt unatkozni - kezdi Chris. - Úgyhogy: ROSSIE, AZONNAL GYERE A PARTRA!! - üvölti.
- MIÉRT? - kiáltja vissza Rossie a fák közül. Felülök, hátha megpillantom valahol, de csak a sűrű erdőt látom.
- CSAK LÉGYSZI GYERE! - kérleli Greg viszonylag kedves hangon.

Az egyik bokor megrezdül és Rossie lép ki a fák árnyékából. Lassan jön felénk, közbe riszálja a csípőjét és szomorú arcot vág.
- Jaj, "szegényke megsértődött" - súgja nekem Wendy. - Undorító ez a színjáték.
- Egyetértek - mondom, miközben Rossiet nézem, El kell ismerni, nem hétköznapi látvány szolárium-barnította bőre, festett haja és tökéletes sminkje. Ha nem lenne mű az egész csaj, még szép is lenne.
- Egy kicsit megfájdult a fejem, visszamegyek a jachtra - mondja Rossie halkan, majd odamegy a jestkikhez.
- Erről jut eszembe, nálunk elfogyott a benzin - jelenti ki Tom, majd Chrisre pillant. - Valami ötlet, hogy jutunk haza?
- Hát akkor két embernek meg kell itt várnia a dagályt, hogy idejöhessek értük a hajóval.
- És az mennyi idő? - kérdezem Christől.
- Hát, kábé holnap reggel kilenckor lesz legközelebb dagály - válaszolja.

Mindenki idegesen pillantgat körbe. Természetesen senkinek nincs ínyére egy éjszakát egy ismeretlen szigeten tölteni.
- Én léptem - mondja vigyorogva Rossie, már a jetskin ülve és gázt ad.
- Mi ez már??? Miatta jöttünk ide, most itt ragadt két ember és Ő az, aki elmegy?? - mondja Chris dühöngve és idegességében belerúg egy kagylóba. Az elrepül és hangos csobbanással a tengerbe érkezik.
 - Rendben, akkor ki az akinek mindenképp vissza kell jutnia a hajóra? - gondolkodik hangosan Greg. - Először is te, Wendy, mert neked asztmád van és neked is Chris, mert te tudod vezetni a kompot.
- Akkor hárman maradtunk - jegyzi meg Tom és rám pillant. - Azt mondom, hogy lányoké az elsőbbség, April, mehetsz! - ajánlja fel.
- Már bocs, hogy belerondítok az illedelmességedbe Tom, de szükségem van rád a hajón - mondja Chris. - Még nem szereltem meg a GPS-t és te vagy az egyetlen, aki ért ehhez.
- Nekem nem gond, én maradok ha kell - jegyzem meg halkan. Bár ódzkodom a gondolattól, hogy itt aludjak egy ismeretlen helyen, ahol pókoktól kezdve bennszülötteken át még akár ragadozók is lehetnek.
- Biztos, hogy jó ez így? - kérdezi Tom inkább tőlem, de Greg válaszol helyettem is:
- Persze, maradunk mi.
- Akkor mi visszamentünk, ha nem gond - mondja Wendy és Tommal elindul a jetskik felé.
- Óvatosan! Veszélyes lehet az este! - búcsúzik el Chris és ő is visszaindul.

Öt perc múlva már csak a távolodó jetskiket nézem a naplementében. Illetve nézzük. Mivel itt ragadtam éjszakára Greggel egy szigeten...

Huszonnyolcadik rész: Szökés + EREDMÉNYHIRDETÉS

Sziasztok! A mostani rész előtt egy rövid "eredményhirdetést" tartanék az eddigi szavazásról. Tehát a kérdés az volt, hogy ki a kedvenc szereplőtök. Magasan, 64%-kal nyert Greg, második lett April 29%-kal, majd Chris 5%-kal. Ma újból elindítom a szavazást, kíváncsi vagyok, hogy mennyit fognak változni ezek az eredmények. Most már Wendy és Tom is szerepet kaptak, úgyhogy érvényesebb lehet a szavazás, illetve Rossiera is lehet majd szavazni. Na, de nem húzom az időt, jó olvasást! :)

Akaratlanul is elmosolyodtam. Egy igazi "greges" megjegyzés.
- Szóval tesó, ha itt vagy, légyszi magyarázd már meg, hogy Rossie mégis mit keres itt - kéri Chris, majd feláll és engem is felsegít.
- Hát, miután leesett, hogy April meg akart ölni, visszamentem a táborba és muszáj volt valahogy levezetnem a feszültséget, Rossie meg ugye bár a fiúknál alszik, úgyhogy pont kapóra jött, ha értitek... - válaszol Greg utalgatva. Tipikus...
- Persze, de nem maradhat itt! - jelenti ki Chris határozottan.
- Miért nem? - kérdezi egy nyávogós hang a hátunk mögül. Chrissel egyszerre megfordulunk és Rossieval találjuk szembe magunkat.
- Talán mert nem akarom, hogy a nyakunkon lógj, nem tudunk miattad dolgozni és azt sem szeretném, hogy minden mozdulatunkat kitedd Twitterre vagy elküldd Snapchaten. Érted már? - felel Chris mérgesen.
Rossienak összeszűkül a szeme, felvonja a szemöldökét, sértődötten megfordul és jobbra-balra dobálva magát végigmegy a folyosón. Feltép egy ajtót és eltűnik a szobában.
- Oké, asszem most megsértődött - mondom halkan, miközben összenézek Chrissel, aki látszólag nagyon élvezte az előző jelenetet.
- Tökéletes, amíg duzzog, az ebédlőben beszéljük meg a teendőket - javasolja.

Egy bikiniben és rövidnadrágban ülök a nyugágyon, miközben a naplementét nézem. A fejem zsong a sok infótól, amit az elmúlt pár órában zúdítottak rám.

Először is megtudtam, hogy a King-maffia rosszabb, mint sejtettem. Lopnak, csalnak, ölnek, de úgy tűnik, legalább jó buli, amit csinálnak. Minden ügyük előtt és után buliznak. Szerintem néha közben is...

Most épp egy ukrán bankigazgatót kell "lekapcsolniuk". Elvileg holnap meg is kezdik a munkát, de nem tudom, hogy én addig mit fogok csinálni. Mert hosszú távon még hasznomat is vehetik, de most még elfutni se tudok a lábam miatt.

- Szia - ül le mellém Tom. - Mit csinálsz itt?
- Szia, semmit, épp itt chillelek a naplementében - válaszolok. - Igaz az, hogy Wendy is félig King?
- Aha, de el akarják titkolni, ha Greg vagy Chris lebukik, Wendynek ne legyen baja A Céggel.
- Igaz, ez ésszerű - válaszolom. - De...
- Nem láttátok Rossie-t? - vág közbe Greg. - Azóta nem láttam, hogy megsértődött még délután.
- Nem, itt biztos nincsen. Én a plázában keresném - válaszol neki Tom, majd kitör belőlünk a nevetés.
- Akkora paraszt vagy - mondja neki Greg, majd bemegy.
- De ha egyszer igaza van - védem Tomot, de Greg már nem hallja.

Kis idő múlva motorzúgás hangot hallani az óceán felől. Nagyon közelről.
- Mi ez? - kérdezem Tomtól.
- Egy jetski, szerintem - válaszol. - Mindjárt megnézem.
Odamegy a jacht legszélére és kihajol a korláton. - April, gyere gyorsan, ezt látnod kell! - kiállt oda nekem, mire felállok és odabicegek én is.

Tényleg egy jetski az. Egy hosszú, világosbarna, festett hajú lány vezeti, miniszoknyába és bikiniben.
- Az ott nem..? - kérdezem Tomot meghökkenve.
- De. Rossie.
- Hova megy az a csaj és milyen jogon lopja el az ÉN jetskimet? - jön oda Chris dühösen a korláthoz. - Most elkapom - teszi hozzá elszántan és elrohan.
- Megyünk mi is? - kérdezi tőlem Tom csillogó szemekkel.
- Naná! Ki nem hagynám a boszorkányüldözést!

Huszonhetedik rész: ,,Miért van itt?"

Azzal a lendülettel, ahogy benyitottam, bevágom az ajtót. Még utoljára látom Greg meglepődött arcát és Rossie önelégült fejét. Azt hiszem ez a kép örökre berögzült az emlékezetembe...

Hányingerem van. Megkapaszkodok a falba, de hallom, hogy bent valaki lépked a szobában. Az ajtó felé tart. Az utolsó dolog, amit most csinálni szeretnék, az a Greggel való társalgás, így amilyen gyorsan csak tudok, elindulok a folyosón. Valamelyik ajtón muszáj bemennem, ha nem akarom, hogy meglásson. Mindegyik ajtó ugyanolyan, kivéve az egyik: MOSODA. Tökéletes.

Már vagy másfél órája ülök egy ruhahalomban. Szerencsére még nem talált rám senki, bár már kezdek éhes lenni és vécére is el kéne mennem. De megfogadtam, hogy addig nem fogok kijönni, amíg meg nem talál valaki. Ekkor valaki egy kicsit lenyomja a kilincset, de nem nyit be. Majd hirtelen kinyílik az ajtó és Uriah lépked be a helyiségbe. Rám néz, majd kifut a szobából és nyávog(?) egyet. Lépteket hallani a folyosóról, majd Tom, Greg haverja, fordul be.
- April, téged keresünk vagy negyven perce! Hol voltál? - kérdezi mérgesen.
- Itt chilleltem ezen a kupac ruhán. Talán hiányolt valaki? - kérdezek vissza, majd egy luxusmosógépbe kapaszkodva felállok.
- Igen. És amúgy is ebédelni kéne valamit. Nem vagy éhes?
- De, mehetünk - válaszolom és Uriahra támaszkodva kivonszolom magam a helyiségből.

A pompás ebédlőben már ülnek egy páran. Innen látom, pedig még csak a fedélzeten vagyok. Tom előrement, mert én még átöltöztem emberibb ruhákba. Most egy márkás rövidnadrág és egy haspóló van rajtam. Lehet, hogy szeptember van, de itt a nemtudommilyen tengeren nagyon forró az idő.

Lassan belépek a helységbe. Egy nagy, egzotikus faasztal van középen, körülötte már egy kivételével az összes hely foglalt. Hirtelen mindenki rám néz. Nem szeretek a középpontban lenni.
- April, gyere ülj le! - mondja Chris, a mellette lévő székre mutogatva. Lassan odamegyek, megpróbálom azt színlelni, hogy semmi gond a járásommal, de még mindig nagyon fáj. Lassan leülök, hogy a lábam még véletlenül se érjen semmihez.
- Szia - köszön nekem Wendy. Ő is itt van? - Jól van a lábad?
- Persze, semmi baja - füllentem, majd végignézek az asztaltársaságon. Hatan vagyunk: jobb oldalamon ül Chris, a balon Tom. Szemben velem Greg ül, mellette Wendy és Rossie.

- April, majd beszélhetnénk ebéd után? - kérdezi egyszer csak Greg tőlem, megtörve a csendet.
- Szerintem itt is megbeszélhetitek - válaszol helyettem Rossie nagyképűen.
- Szerintem meg te ne szólj bele semmibe se, jó? - fordul felé Wendy mérgesen.
- Szerintem meg ne veszekedjetek - szól bele Tom is.
- De most komolyan, miért van itt ez a fruska? - kérdezi Rossie Christ, mire ő felhúzza a szemöldökét.
- Tudjátok mit? További kellemes ebédet nektek - állok fel az asztaltól és kimegyek az ebédlőből. Milyen alapon fruskáz le engem ő? Mintha ő valami apáca lenne, vagy nem tudom. Legszívesebben a merőkanállal kapartam volna ki a szemét. Vagy belelöktem volna a tengerbe.

Mire kiérek a fedélzetre, halálos fájdalmat érzek a lábamban, de nem állok meg, befutok a folyosóra.

Már tíz perce a földön ülök a folyosón. Hallom, hogy jön valaki, de nem érdekel.
- April, hát itt vagy - hallom Chris hangját. Megáll előttem , majd leül mellém.
- Megmagyaráznád nekem, kérlek - kezdek bele a mondandómba - hogy ki és miért van itt? Vagy egyáltalán hol vagyunk?
- Szóval, te éppen a King "maffia" hajóján vagy a világ egyik legszebb tengerén. Én és Greg Kingek vagyunk, úgyhogy ez a mi hajónk, mi azért vagyunk itt. Wendy a féltestvérünk, csak ezt nem tudják sokan, de ne is nagyon híreszteld, kérlek. Ja és ő is a "maffia" tagja. Tom Greg legjobb barátja és sokat segít nekünk, ő azért van itt, viszont nem tudom, hogy az a másik csaj miért van itt - fejezi be Chris. - Csak annyit tudok, hogy az egész suli egyszer már végigment rajta.
- Kétszer - javítja ki az ekkor érkező Greg perverz vigyorral.

Huszonhatodik rész: A jachton

Olyan gyorsan próbálok futni, ahogy tudok. Futni. Hahh. Inkább vonszolom magam. Uriah még mindig a pulóver ujját harapdálja, így próbál húzni előre. Még jó, hogy itt van velem, különben nem találnék ki ebből a labirintusból. Vagyis Chris házából.

Mikor kiérünk az épületből, megcsap a szél és majdnem elesek. Ekkor meglátom, hogy ez nem is a szél. Egy helikopter lapátjai kavartak ekkora huzatot. A gép oldalán hatalmas betűkkel a "King" szó áll.
Ez Chris gépe? Jaj, persze hogy a sajátja. Ha Greg gazdag, akkor Chris is, mivel testvérek. De ezt már gondolhattam volna  a fehér Ferrariból is.

Uriah ráncigál tovább a gép irányába. Még mindig iszonyúan fáj a lábam, ezért nem tudom tartani vele a tempót. Elesek. Szerencsére a gyep hárítja az esést, ezért most nem ütöm meg magam. Nagy nehezen felkönyökölök, de felállni már nem tudok. Ekkor valaki megfog alulról és a vállára kap. Chris az. Nagy és biztos léptekkel halad a helikopter felé, majd ott lelassít és óvatosan beszállunk.

Hátul bekötöm magam és kibámulok az ablakon. Még hajnal van úgyhogy nem látok semmit. Becsukom a szemem és ismét álomba merülök.

Egy hotelszoba-szerűségben ébredek. Valaki idehozott, úgy hogy nem is ébredtem fel. Remélem Chris keze van a dologban és nem A Cégé. Ha már ennyi mindenen keresztülmentem, nem akarok meghalni.

Felülök és észreveszem, hogy más ruha van rajtam: egy XXL-es fehér póló és egy rövidnadrág. A combomon a seb helyén egy óriási sebtapasz van. Valószínűleg amíg aludtam, bealtatóztak és kivették a golyót a lábamból. Már kevésbé fáj, de nem biztos, hogy rá tudok állni. Meg kéne próbálnom.

Megkapaszkodok az ágy mellett lévő éjjeliszekrényben és lassan lábra állok. Teszek egy pár lépést a fal mellett, majd egy kicsit biztosabban kilépek az ajtón. A seb még mindig fáj, de nem veszek róla tudomást. Keresnem kell valaki ismerőst.

Továbbra is a fal közelében haladok, hogyha esetleg a lábam felmondaná a szolgálatot, ne a folyosó közepén essek pofára. Egy óriási üvegablakhoz érek. Kipillantok és a tengert látom meg. Végtelen víz, sehol szárazföld. Egy jachton vagyok.

Elérek az ajtóig és kilépek a fedélzetre. Óvatosan elmegyek a medence mellett és kihajolok a korláton, úgy hogy rálássak a jacht oldalára. Ugyanaz a felirat van rajta, mint a helikopteren: KING. A megkönnyebbüléstől lerogyok a földre és kifújom magam. Biztonságban vagyok.

- Te meg mit csinálsz itt? A szobában kellene lenned - hallom Chris hangját mögülem. Megfordulok, még mindig a földön ülve és felnézek rá. Pont szemből süt a nap, úgyhogy nem sokat látok belőle.
- Csak megbizonyosodtam róla, hogy Kingék keze van a dologban és nem kell pisztolyt keresnem, hogy lepuffantsak mindenkit - válaszolok, miközben feltápászkodok. Chris megfogja a karom, hogy el ne essek.
- Abban a szobában, ahol ébredtél, vannak normális ruhák, szóval ha át akarsz öltözni, nyugodtan menj vissza - ajánlja fel Chris, majd előveszi a telóját. - Nekem még van egy kis dolgom. Visszatalálsz?
- Persze - mondom neki, miközben elválnak az útjaink.

Végignézek a folyosón. Legalább 10 ajtó van, mindegyik ugyanolyan. Honnan a halálból kéne tudnom, hogy melyikben ébredtem?

Hangokat hallok az egyik ajtó mögül. Nem illik benyitni, de akkor legalább megkérdezhetem, hogy nem tudja-e, hogy hova is kéne mennem. Lassan odamegyek az ajtóhoz és lenyomom a kilincset. Az ajtó kinyílik és sokkoló látvány tárul elém. Éppen rányitottam valakikre. Illetve nem csak valakikre. Gregre. És a rib@nc lányra...

Huszonötödik rész: Múlt

-Cassy? - kérdezek vissza döbbenten. Mivel nem ismerem a szüleimet, így a születési nevemet se tudom. Csak annyit, hogy anyukám családneve White volt, de a keresztnevemet sose mondta senki. Négy éves koromig egy nevelőcsaládnál éltem, ők "kislánynak" szólítottak. Rajtam kívül még volt hat örökbefogadott gyerekük, így nem sok figyelmet kaptam náluk. Emiatt szöktem el még a ötödik szülinapom előtt.

Utána jött az életemben a legkeményebb, majdnem tizenegy év. Először mindenhova befogadtak: szállodákba, a családok a házaikba, éttermekbe. Ez így ment úgy két évig, aztán iskolába kellett járnom. Az alsó tagozatot is csak éppen hogy kijártam, a felsőben és a gimiben volt, hogy éveket hagytam ki.

Tizenkét éves koromra megszoktam az utcai életet. Az emberek adakoztak néha nekem, olyankor még éheznem se kellett. Viszont mikor már nem tudtam több pénzt összekönyörögni, mert mindenki elküldött, vagy rosszabb esetben meg is vert. Ilyenkor lopáshoz kellett folyamodnom.

Nagyon ügyes tolvaj voltam, két éven keresztül nem kapott rajta senki. Viszont a tizenötödik szülinapom körül, épp a SunSetSuperMarket-ben tébláboltam, a tökéletes pillanatra várva, mikor egy fekete ruhás ember megragadott és kiráncigált az üzletből. Betuszkolt egy kocsiba és egy fecskendővel valami lila folyadékot adott be nekem.

Az első emlékem ezután, hogy egy szegényen világított helyiségben ébredtem. Adtak valami konzervet enni és vizet, hogy szomjan ne halljak. Majd bejött egy nagy szakállas, vékony bácsi és kikérdezett. A legtöbb kérdésre nem tudtam megadni a választ. Olyan egyszerű kérdésekre, mint például mikor születtem vagy mi az anyukám neve. Hiszen még a sajátomat se tudtam...

Aztán kaptam egy számot: 113538. Ez volt az új "nevem". És ez volt az új otthonom: A Cég. Két hónapnyi edzés után végül munkába állítottak. Sok munkám volt másfél év alatt: tizenhét. És most ez a tizennyolcadik, az utolsó. És az egyetlen, ami nem sikeres.

- Igen, de miért lepődsz meg ezen annyira? - kérdez vissza Chris, kizökkentve a gondolataimból.
- Mert, ööö - nem akarom elmondani neki, hogy nem tudtam eddig - nem tudom elképzelni, hogy honnan tudtad meg - füllentem végül.
- Hát, Greg felhívott, hogy A Cég embere, akiről tudtuk, hogy meg akarja ölni őt a kirándulás alatt, az te vagy. És hogy nézzek utánad, mert veszélyes lehetsz még a számunkra.
- De hát megtagadtam a parancsot! - tiltakozom. Ezek után se bíznának bennem?
- Tudom, de Greget nagyon lesokkoltad. Próbáltunk felkészülni minden lehetőségre, mert A Cégnél lévő beépített emberünk azt mondta, hogy már nagyon készül az akció Greg ellen, de arra semmiképp sem gondoltunk volna, hogy te leszel az, aki meg akarja majd ölni. Szóval a kis incidens után Greg telefonált, hogy te vagy az és hogy megsérültél valószínűleg, meg valaki üldöz, így meg kéne menteni téged.
- De hogyan találtál meg? - kérdezem tőle kíváncsian, majd ásítok egyet.
- Nem én találtalak meg, hanem Uriah - fordul Chris az alvó gepárd felé, majd elmosolyodik. Uriah kinyitja  a szemét és nyávog egyet.

- És most mi lesz? Az osztályba már nem mehetek vissza, mert elvileg megszöktem, A Cégnél meg valószínűleg a feketelistán vagyok. Vagyis ne lepődj meg, ha most beugrik valaki az ablakon és megöl engem - figyelmeztetem egykedvűen Christ, majd elfekszem az ágyon.
- Nem fognak megölni, vigyázunk rád. És most valószínűleg egy darabig itt leszel nálam, majd keresünk neked új nevet meg papírokat és eldöntheted, hogy mit akarsz csinálni.
- Most csak aludni akarok - felem Chrisnek és behunyom a szemem.

Órák múlva ébredek csak fel. Nem magamtól kelek, valaki felébreszt. Vagy inkább valami. Kinyitom a szemem és Uriah-val nézek farkasszemet. Gyorsan felülök, hogy magasabb legyek nála. Még mindig tartok tőle egy kicsit.
Ő közelebb hajol és a fogai közé veszi a pulcsim ujját. Vagyis nem az én pulcsimét, mert valószínűleg Chris pulcsija van rajtam.
Óvatosan elindul az ajtó felé, engem magával húzva. Felállok és követem. A konyhába vezet, ahol Chris éppen telefonál. Mikor meglát, eltartja magától a telefont.
- April, ööö Cassy, vagy mi most a neved? Nagyon gyorsan menj ki a kertbe és ülj be a helikopterbe! Fél perc és én is jövök.
- Miért?? - kérdezek vissza bizonytalanul.
- Mert megtaláltak minket. Bármelyik percben megérkezhetnek, el kell tűnnünk!

Huszonnegyedik rész: Cassy

Egy melegebb helyen ébredek. Kinyitom a szemem, de sötét van. Nincs erőm felülni, mindenem sajog. Ekkor valami miatt oldalfekvésből átfordulok hasra. Mintha megálltunk volna. Valószínűleg egy kocsiban vagyok.

Halk morgást hallok az ülés mellől. Egy kutya feküdhet a padlón. Óvatosan lenyúlok és megérintem a bundáját. Selymes a szőre, de nagyon nagy állat. Valami óriás-eb lehet.

Hirtelen a sofőr kinyitja az ajtaját, így a lámpa a kocsiban felkapcsol. Vissza kell csuknyom a szemem, mert még nem szoktam meg a fényt.

- Hé, Uriah, gyere! - mondja egy ismerős hang, mire az állat kiugrik a kocsiból. A személy bemászik hozzám, lassan alám nyúl és felkap. Óvatosan kiemel a kocsiból. Odakint, a szabad levegőn megcsap a hideg szél és remegni kezdek. A valaki szorosabban átölel és elindul velem.

Egy percen belül már egy kevésbé hideg helyiségben vagyok. A megmentőm letesz egy ágyra vagy kanapéra és hallom, hogy kimegy a szobából. Lassan kinyitom a szemem és egy vérfagyasztó szempárral találom szemben magam.

Nem egy kutya volt velem a kocsiban, hanem egy gepárd. 

Közelebb hajol hozzám, levegőt se merek venni. Szaglászik egy párat, majd megfordul és elindul a szoba túlsó végébe. Ott megragad valamit a fogaival és visszajön hozzám. Leteszi a lábamhoz. Egy pokróc az.

Eddig észre se vettem, hogy még mindig reszketek a hidegtől. Óvatosan a takaróért nyúlok és magamra terítem. 

A gepárd nagy szemekkel néz rám. Mintha várna valamit.

- Köszönöm - mondom neki rekedt hangon, mire megfordul és lefekszik egy kanapéra.

- Látom megismerkedtél Uriah-val - mondja egy huncut hang. Odafordulok: Chris áll az ajtóban. Ismét csak egy melegítőalsó van rajta. 

- Chris - mondom krákogva és már majdnem odafutok hozzá, de az első lépésnél összeesek. Chris idesétál hozzám, de szépen lassan. - Nehogy véletlenül siess - vetem oda neki, miközben megkapaszkodok a karjába. 

- Már egyszer siettem megmenteni téged - válaszol mosolyogva és felsegít a kanapéra.

- Tényleg, hogyan találtál meg? - kérdezem tőle, miközben a gepárdot nézem. Valamiért nem érzem magam biztonságban miatta.

- Az maradjon az én titkom - felel és leül a padlóra elém. 

- És Greg? - kérdezem elcsukló hangon. Próbálom leplezni a zavarodott érzéseimet. Az lenne a legjobb az én helyzetemet tekintve, ha Gregnek valami baja lenne, esetleg meghalna, de még se szeretném ezt. Valamilyen szinten talán még kedvelem is őt.

- Kutya baja, visszament az osztályhoz és azt mondta, hogy eleged volt és elmentél haza. 

- De most azt hiszik, hogy egy hülye liba vagyok - mondom elgondolkodva.

- Inkább tudják meg, hogy egy ügynök vagy és A Cégnek dolgozol, a legerősebb maffiahálózatnak és hogy az igazi neved nem is April hanem Cassy...