II/16. Chris szemszögéből

Sziasztok! 

A mai rész kicsit különlegesebb lesz; az egész részt Chris szemszögéből fogom írni. Ez természetesen azt jelenti, hogy az összes gondolat és én-történés az övé.

Jó olvasást! :*

Az előző rész tartalmából:

"Előrehozzák az esküvőt.

- És mennyivel előbbre? - kérdezi April. Ares mély levegőt vesz, majd kinyögi:
- Holnapra."

Dühösen az asztalra csapok. Pedig már olyan közel voltunk a megoldáshoz. Főleg, hogy a teljes adatbázis is a rendelkezésünkre áll, simán bebizonyíthatnánk Gregnek, hogy mi is a szitu. De nem egy este alatt.

Ares csendben ül a fotelben, egy random pontot bámul a polcon. April az előbb dühösen beviharzott a fürdőbe, és úgy becsapta az ajtót, hogy beleremegett a hűtő. Neki a legnehezebb most. Ha nem tudnám, milyen erős, már rég aggódnék érte.

- És most? - néz rám Ares. - Ennyi? Maybel nyert?

- Nem. Nem nyerhet.

- De akkor mit fogunk tenni? Úgy értem, van esély, hogy megakadályozzuk az esküvőt?

- Ezt bízd csak ránk - vetem oda neki, majd elindulok felfelé a lépcsőn.

- Ember! - pattan fel idegesen. - Nem zárhatsz ki! Értem, hogy te vagy a menő itt, meg minden, de engedned kell, hogy segítsenek. 

- Ez nem az egómról szól! - kiabálok vissza neki.

- Akkor??!

- Hagyjuk, úgy se értenéd.

***

Egy fél órája fekszek az ágyban mozdulatlanul. A plafonon lévő apró foltot bámulom. Ha Feli meglátná, leüvöltené a festő fejét. Elmosolyodok. Hiányzik... nagyon. Tökéletesek voltunk együtt.

Mindent megadnék, hogy vele lehessek újra, de...

- Chris - néz be az ajtón Ares, félbeszakítva a gondolataimat. 

- Menj el.

- Nem arról van szó... 

Nem válaszolok.

- April itt van veled? - teszi fel a kérdést.

- Úgy tűnik? - nézek rá. Szegény nagyon nagy idióta.

- Hát lent sincs. Azt hittem fürdik, de mikor benyitottam, nem volt ott..

- Te rá akartál nyitni? - ülök fel hirtelen.

- Nem, kopogtam előtte. Nem kéne aggódnunk?

- Erős lány tud magára vigyázni. Sokkal tapasztaltabb, mint Maybel.

- Én nem vagyok abban olyan biztos... - dünnyögi.

- Tessék? - nézek rá szúrós szemmel. 

- Mármint, ez a csaj már most nagyon sokáig elment, ki tudja mire képes

Csak bámulom. Az arcát fürkészem, hátha ki tudok belőle olvasni valamit... az egykori arcommal nézek farkasszemet. Mint ahogy én voltam, ő pont ugyanolyan jó az érzelmek elrejtésében.

- Hagyjad Aprilt, szerintem most egyedül jobb neki - mondom végül, majd visszafekszek.  Ares még pár másodpercig áll az ajtóban, majd elmegy.

***

Egy hatalmas csattanásra ébredek. Az órára pillantok: 6:19.

Egy kicsit elidőzök a háttérképem nézegetésével, de hirtelen megint kezdődnek a hangok.

- Ki lehet ilyenkor fenn? - suttogom, miközben felállok. Kinyitom az ajtót, és Arest látom meg.

- Ez te voltál? - kérdezi tőlem.

- Nem, azt hittem te - ráncolom a homlokomat.

- Megnézem, ki volt az - indul el lefelé a lépcsőn. Némán követem.

Lenn nem az a látvány fogad bennünket, mint amit vártunk: Greg sétál idegesen fel-alá.

- Hol van? - néz ránk dühösen. - MONDJÁTOK EL! MOST!!

- Jézus, ember, mi bajod? - kérdezem tőle.

- Te ne beszélj így velem, egyáltalán ki a faszom vagy?

- Egy barátom - néz Gregre, majd rám Ares.  Ebben a pillanatban esik csak le, hogy miért nem ismert fel a saját öcsém. 

- Leszarom - jelenti ki Greg. - Hol van Cassy??

- Cassy? - kérdez vissza Ares. Nem esik le neki.

- Nincs itt a menyasszonyod - felelem Gregnek, kiemelve  a menyasszony szót. Aresra tekintek, látom az arcán a felismerést.

- Akkor hol van? - ül le Greg egy fotelba, majd a kezébe temeti az arcát. 

- Miért keresed annyira? - ül le vele szembe Ares.

- Kaptam tőle egy segélykérő üzenetet. Be van állítva, hogy ha akármi baj van, ezt küldje el, ebből tudni fogom, hogy bajban van - mutatja felénk a telefonját Greg.

- De itt az áll hogy "Akkor ebédnél találkozunk" - olvasom fel az üzenetet.
- Igen, ez egy "kód", pontosan azért, hogy mások ne értsék.
- Chris... - nézek Ares-re. - Nem tudnád lenyomozni, hogy hol van most a telefon?
- De, nem is rossz ötlet, öhmm...  Ares - mondja bizonytalanul. Az ölébe kapja a laptopot és gépelni kezd.

Két perc se telt még el, mikor Ares megszólal: - Bingó!
- Találtál valamit?
- Igen, itt van nem messze - fordítja felénk a gépet.
- Két perc séta - pattan fel Greg, majd kirohan az ajtón.
- Nem azt mondta, hogy séta? - nevet Ares.

Greg nagyon jól fut, ha arról van szó. Bár nem szívesen fut, de "Aprilért" bármit megtenne. Emlékszem, kiskorunkban gyűlölt futni, mert mindig leelőztem. Az a pár év sokat számított akkor. Ez a test nem olyan gyors, mint az enyém volt, úgyhogy pár méterrel le vagyok maradva. Greg egy hirtelen kanyart vesz, befordul az egyik "kiskertbe". Magas sövény veszi körül a körülbelül 4 négyzetméternyi területet, ezért nem látom, mi vagy ki van ott. Lelassítok, majd belépek én is.

Megpillantom Greget, a földön térdel valaki mellett. Néma csönd van, nem beszélnek. Nem látom ki az, csak azt, hogy szoknya van rajta. Tehát nő. Ekkor meglátok még valamit. A föld tiszta vér. Greg is benne áll, de ahogy látom nem zavarja. Közelebb megyek, és meglátom az arcot: April arca. A menyasszony arca. Greg a kezét fogja, de már késő. A teste szürkés, a szeme nyitva van. Halott. A testén úgy 3-4 bemeneti seb lehet. Valaki lelőtte.
Greg szótlan, nem látom az arcát, nem tudom, hogy sír-e.
A telefonom után nyúlnék, hogy hívjam a mentőket, de megakad a szemem valamin. Egy pisztoly az, az egyik fa tövében. Halkan felveszem, nehogy Greg meghallja, és meglátom a gravírozást: négy csillag van a markolaton.

Ez az én pisztolyom.