Sziasztok!
Van egy jó és egy rossz hírem: a második évad 22 részes lesz, vagyis ez az utolsó előtti rész, viszont emiatt ez a két rész hosszabb lesz a szokottnál:3
Arról, hogy belekezdjek-e egy harmadik évadba, még erősen el kell gondolkodnom...
De addig is élvezzétek ki a második évad utolsó pillanatait!
Az előző rész tartalmából:
- Van egy tervem, de veled kell megbeszélnem. [...] Ha elpusztítjuk a szigetet, azzal együtt elpusztul a berendezés is.- Melyik berendezés?
- Amivel visszakaphattad volna a tested.
- Csináljuk - néz rám Chris, majd odafordul a többiekhez: - Pillanat és jövünk, valamit meg akar nézni April, én meg fedezem.
- Rendben, menjetek csak - mosolyog Ares.
- Mi volt ez? - nézek Chrisre.
- Mire gondolsz?
- A kurvanagy hazugságodra. Szerinted mi másra? Meg akarok nézni valamit? Komolyan?
- Jól van na, nyughass - nevet rám. - Szerinted elengedtek volna erre a "kis küldetésünkre"? Konkrétan a halálba sétálunk, és ezt nem nézték volna ölbe tett kézzel.
- De ők is kellenek a tervhez. A helikopteres részéhez.
- Hidd el, anélkül is sikerülni fog. Elegek vagyunk mi ketten is.
Némán megyek tovább.
Talán igaza van.
Főleg, hogy még mindig kétségeim vannak Ares-szal kapcsolatban, Greg pedig... Ő csak Greg. Nem maradt volna ki semmiből, sőt ha kell, inkább lebeszél minket, mint hogy hagyja, hogy csak mi ketten menjünk.
- Chris? - szólalok meg egyszer csak. - Szerinted a "halálba sétálunk"?
- Hát.. miért?
- Ezt a kifejezést használtad.
- Őszintén? Igen.
Megtorpanok.
- Nézd April, nem a tervvel van a baj, hanem ezzel az egész világgal. Mit tettünk, hogy elvettek tőlünk mindent? Nem csak a testünkre gondolok, hanem..
- Felicityre. Gregre. Az életünkre - fejezem be a mondatát.
- Pontosan. És ha megvan nekik az a technológia, amivel ezt végrehajtották, akkor mi lesz ezután? Nem akarom tudni, mire képesek még. És lehet, hogy épp a halálba sétálunk, de lehet jobb lenne meghalni, mint így élni tovább.
Depresszív hangulatom lesz. Ettől hirtelen egy régi emlék ugrik be. Még Greg mesélte szerintem egy éve, hogy mikor Chris megcsalta a feleségét, és ő meghalt, elvileg Chris hónapokig depressziós volt.
- Mit éreztél akkor? - csúszik ki a számon.
- Mikor?
- Semmi. Hagyjuk.
- Nem hagyjuk. Mikor mit éreztem?
- Mikor depressziós voltál - sütöm le a szemem.
- Hát én kevésbé mondanám azt depressziónak, inkább... elvonási tüneteim voltak.
- Elvonási? A feleségedtől?
- Drogoktól. A családom úgy tudja, hogy egy lélekgyógyászati intézményben voltam, de igazából elvonón. De inkább ne ilyenekről beszéljünk, hanem kövessük a tervet.
- Aha, csakhogy otthagytuk az embereinket. Nincs se figyelemelterelés, se helikopter, se semmi - emlékeztetem az apró füllentésére.
- Nem kell hozzá, már mondtam.
- Aha, és akkor mi hogyan indítjuk be a hajót?
- Tudom, hogy kell - mondja szinte suttogva. Kérdőn nézek rá. - De inkább szállj be - mutat a repülőre. - Ott beszélünk erről.
***
Csodaszép a kilátás az óceánra innen fentről. Szinte már romantikus hatása van, ha azt figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy öngyilkos küldetésre tartunk.
- Milyen hosszú az út a hajóig? - nézem a műszereket. Tudom, hogy volt valahol egy óra, már repültem ezzel korábban.
- Úgy hat perc - válaszol, majd automatára állítja a gépet, és felém fordul. - Kérdezd!
- Micsodát? - ráncolom a homlokomat.
- Amit akarsz.
- Okéé.. Honnan tudod, hogy hogyan kell elindítani egy pusztító gépet?
- Onnan, hogy láttam a tervrajzokat.
- Tessék?!
- Elmesélem az egészet, úgy érteni fogod. De ígérd meg, hogy nem akadsz ki nagyon.
Csak nézek rá, ezért inkább folytatja.
- A feleségem halála utáni elvonó után kettős életet éltem: a King Vállalatnál voltam főnök Greggel együtt, de az apám cégénél is dolgoztam. Gregnek sose volt jó kapcsolata apánkkal, mindig is rühellték egymást. A két vállalat is vetélytárs volt egy darabig, aztán más útra tértek: Greg a hírnevet akarta, és meg is kapta; apánk meg közel ugyanakkora bevétellel csendben a háttérben maradt. Hasonló dolgokkal foglalkozott, mint ez a hajó.. Pusztító dolgokkal.
- Még mindig apád cégének dolgozol?
- Nem, az árulásod óta nem. Mikor kiléptél A Cégből, én is "megtértem", és otthagytam apámat. Teljes erőmmel a King Vállalaté vagyok azóta.
- És Greg?
- Ő sose tudott erről. Azt hitte, mindig is száz százalékosan az ő oldalán álltam.
- És apád?
- Ő azóta is bosszút forral. De a vicces az, hogy nem ellenem, hanem inkább Greg ellen. Azt hiszi, ő "rontott el", hogy miatta mentem el.
- Értem És amúgy milyen cége van apádnak? Vagyis mi a neve?
Chris óriásit nyel. - Apám... szóval... Apám üzletének a neve...
- Csak bökd ki!
- A Cég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése