2014. február 13., csütörtök

Huszonhatodik rész: A jachton

Olyan gyorsan próbálok futni, ahogy tudok. Futni. Hahh. Inkább vonszolom magam. Uriah még mindig a pulóver ujját harapdálja, így próbál húzni előre. Még jó, hogy itt van velem, különben nem találnék ki ebből a labirintusból. Vagyis Chris házából.

Mikor kiérünk az épületből, megcsap a szél és majdnem elesek. Ekkor meglátom, hogy ez nem is a szél. Egy helikopter lapátjai kavartak ekkora huzatot. A gép oldalán hatalmas betűkkel a "King" szó áll.
Ez Chris gépe? Jaj, persze hogy a sajátja. Ha Greg gazdag, akkor Chris is, mivel testvérek. De ezt már gondolhattam volna  a fehér Ferrariból is.

Uriah ráncigál tovább a gép irányába. Még mindig iszonyúan fáj a lábam, ezért nem tudom tartani vele a tempót. Elesek. Szerencsére a gyep hárítja az esést, ezért most nem ütöm meg magam. Nagy nehezen felkönyökölök, de felállni már nem tudok. Ekkor valaki megfog alulról és a vállára kap. Chris az. Nagy és biztos léptekkel halad a helikopter felé, majd ott lelassít és óvatosan beszállunk.

Hátul bekötöm magam és kibámulok az ablakon. Még hajnal van úgyhogy nem látok semmit. Becsukom a szemem és ismét álomba merülök.

Egy hotelszoba-szerűségben ébredek. Valaki idehozott, úgy hogy nem is ébredtem fel. Remélem Chris keze van a dologban és nem A Cégé. Ha már ennyi mindenen keresztülmentem, nem akarok meghalni.

Felülök és észreveszem, hogy más ruha van rajtam: egy XXL-es fehér póló és egy rövidnadrág. A combomon a seb helyén egy óriási sebtapasz van. Valószínűleg amíg aludtam, bealtatóztak és kivették a golyót a lábamból. Már kevésbé fáj, de nem biztos, hogy rá tudok állni. Meg kéne próbálnom.

Megkapaszkodok az ágy mellett lévő éjjeliszekrényben és lassan lábra állok. Teszek egy pár lépést a fal mellett, majd egy kicsit biztosabban kilépek az ajtón. A seb még mindig fáj, de nem veszek róla tudomást. Keresnem kell valaki ismerőst.

Továbbra is a fal közelében haladok, hogyha esetleg a lábam felmondaná a szolgálatot, ne a folyosó közepén essek pofára. Egy óriási üvegablakhoz érek. Kipillantok és a tengert látom meg. Végtelen víz, sehol szárazföld. Egy jachton vagyok.



Elérek az ajtóig és kilépek a fedélzetre. Óvatosan elmegyek a medence mellett és kihajolok a korláton, úgy hogy rálássak a jacht oldalára. Ugyanaz a felirat van rajta, mint a helikopteren: KING. A megkönnyebbüléstől lerogyok a földre és kifújom magam. Biztonságban vagyok.

- Te meg mit csinálsz itt? A szobában kellene lenned - hallom Chris hangját mögülem. Megfordulok, még mindig a földön ülve és felnézek rá. Pont szemből süt a nap, úgyhogy nem sokat látok belőle.
- Csak megbizonyosodtam róla, hogy Kingék keze van a dologban és nem kell pisztolyt keresnem, hogy lepuffantsak mindenkit - válaszolok, miközben feltápászkodok. Chris megfogja a karom, hogy el ne essek.
- Abban a szobában, ahol ébredtél, vannak normális ruhák, szóval ha át akarsz öltözni, nyugodtan menj vissza - ajánlja fel Chris, majd előveszi a telóját. - Nekem még van egy kis dolgom. Visszatalálsz?
- Persze - mondom neki, miközben elválnak az útjaink.

Végignézek a folyosón. Legalább 10 ajtó van, mindegyik ugyanolyan. Honnan a halálból kéne tudnom, hogy melyikben ébredtem?

Hangokat hallok az egyik ajtó mögül. Nem illik benyitni, de akkor legalább megkérdezhetem, hogy nem tudja-e, hogy hova is kéne mennem. Lassan odamegyek az ajtóhoz és lenyomom a kilincset. Az ajtó kinyílik és sokkoló látvány tárul elém. Éppen rányitottam valakikre. Illetve nem csak valakikre. Gregre. És a rib@nc lányra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése