MÁSODIK ÉVAD ELSŐ RÉSZ: Családi zűrök

Némán reggelizek az asztalnál. Pár órája ébredhettem, de csak most volt erőm elhagyni a szobát. Halvány lila gőzöm sincs, a csók után vagy közben mi történt, egy biztos: én túléltem. Egy kötés van a csípőmön, de nem volt elég lélekjelenlétem megnézni.

- Apriiil! Úristen, de örülök, hogy jól vagy! - szalad be Felicity a konyhába. - Hogy érzed magad?

- Elmegy. 

- Emlékszel valamire? - érdeklődik, miközben az ujján lévő kristálygyűrűt piszkálja. 

- A végére nem - válaszolok gyorsan. - Ez az, aminek látszik?

- Igen, végre összeházasodunk - ujjong. - Jaj, téged is fel kéne venni a vendégek listájára. Lenne egy szép barackszín ruhám a számodra. Ó, annyira tökéletes lesz és juj van az a ...

- Várj egy kicsit, egyáltalán ki a férjed? Már ha ismerem.

- Persze, hogy ismered. Sőt, nagyon jól. Lehet, hogy ezért megöl, mert én mondtam el neked, de úú... annyira szeretjük egymást, nincs ezen mit titko..

- Feli! - vágok a szavába. - Mondd már!

- Chris a vőlegényem!

***

Néma csendben ülök a nappaliban. Annyira lesokkolt Felicity és Chris esküvője, hogy Greg felől se érdeklődtem.  

Nem az van, hogy féltékeny lennék vagy Christ szeretném... de erre én se számítottam.

Ekkor megszólal a telefon. Felicity valahova eltűnt, ezért odamegyek és felveszem.

- Igen?

- April! El se hiszem, hogy hallhatom a hangod. Minden rendben?

Egy pillanatra nem tudok mit mondani. - Greg, persze, jól vagyok. Te hol vagy?

- A gépen, épp feléd tartok, ne mozdulj - mondja nevetve. 

- Rendben. Majd szólj, ha itt vagy - felelem búcsúzkodva.

- Te leszel az első - mosolyog a telefonba, majd lerakja.

***

Úgy három-négy óra telhetett el, mikor nagy zajt hallatszik az udvarról. Egy gép landolt.

-April merre van? - hallom Greg kérdését az előcsarnokból.
- Biztos valamerre a házban - felel Felicity.
- Greg? - lépek ki az ajtó takarásából. Greg némán idejön hozzám, elmosolyodik, és köszönés helyett inkább lesmárol.

***
Mindenki alszik, már elmúlt éjfél, de nem bírok aludni. Lemegyek óvatosan a nappaliba, hátha tudok csendben tévézni. De valaki már van lenn.

- Feli, mi a baj? - sietek oda a kanapén síró Felicityhez. Nem válaszol. - Na, ki vele, biztos tudok segíteni.
- Vége az életemnek. Mindennek. A karrieremnek... - mondja szipogva.
- Miért? Mi történt?
Az asztal felé biccent. Megfordulok és egy terhességi tesztet pillantok meg.

- Te terhes vagy - jelentem ki. Bólint egyet. - Mégis mi a baj ezzel? Chris nagyon boldog lesz.
Feli csak lesüti a szemét.
- Mi az?
- Tudod te - suttogja.
- Nem Chris az ap..
- Pssssszt! - pisszeg le. - Bármikor lejöhet valaki!
- Oké, bocsi. De nem ő?
- Nem.
- Akkor ki? - kérdezem szinte hangtalanul. Egy könnycsepp gördül ki a szeméből.
- April, ne haragudj, tényleg, én nem gondoltunk bele, hogy neked ez hogy fog esni, és egyébként is mi Greggel csak barátok vagyunk....
- Greggel? - egy gombóc van a torkomban, alig bírom kinyögni a szavakat.
- Tényleg nagyon sajnálom, kérlek, kérlek szépen ne legyél mérges, mi csak...

Némán felállok és kimegyek az ajtón. Nem akarok tovább itt lenni.