- Szóval már April - mondja fejcsóválva Devid.
- Hogy érted, hogy "már", és ki az a Candice? - csatlakozik a beszélgetésbe Tom.
- Ezek tényleg nem tudnak semmit? - csodálkozik Devid. - Szerencsétek, hogy a volt csajom a barátotok - teszi hozzá, majd int egy nemrég érkező, maszkos embernek. Az odamegy Greghez, és egy késsel elvágja a kötelet, amivel a székhez van kötözve. - Elengedlek titeket, de nem hagyhatjátok el a szobát!
És ezzel távozik a helyiségből.
Greg azonnal elkezd kikötözni minket. Nincs épp egyszerű dolga, ezért eltart egy darabig.
Mikor végre mindenki "kiszabadult", Greg felém fordul:
- Szóval April, vagy Candice, vagy akárki is vagy.. ki ez a csávó aki ellopta a hajónkat, és mi közöd van hozzá?
- Csak egy régi ismerősöm... - felelem kurtán, de Greg nem veszi a hárítást:
- Nem intézed el ennyivel! Mivel épp fogságban tart minket, jó lenne tudni, hogy ki is ő valójában.
- Na, April, mondd el! - néz rám bociszemekkel Wendy.
- Ezaz, halljuk! - csatlakozik Tom is, mire szorongani kezdek. Nem szeretem, ha a múltamban turkálnak.
- April, egyszer úgyis el kell mondanod - mondja nyugodtan Chris. - És lehet, hogy jobb, ha a te verziódat halljuk, és nem Devidét.
Nagyot sóhajtok. Semmi kedvem ehhez, de Chrisnek igaza van.
- Szóval, úgy három évvel ezelőtti "életem" egyik szereplője volt Devid. Engem Candice Black-nek hívtak, és aki nem tudná, A Cég embere voltam. Nem volt akkor fontos feladatom, inkább csak futár voltam. Devid tipikus bandatag volt a helyi menők között, én meg adrenalin-dús életet éltem, úgyhogy összejöttünk. De ez úgy van A Cégnél, hogy ha egy küldetés véget ér, azonnal el kell hagynunk azt a helyet, felveszünk egy új személyiséget, és megyünk máshova dolgozni. Általában a régi ismerősökkel nem találkozunk soha, de ez most pont összejött, hogy itt vagyok a hajón, és Devid meg túszul ejt minket.
- És mennyire kemény a csávó? - kérdez bele Greg.
- Hogy érted? Régebben gyúrt, szóval fekvőtámaszban nem, hiszem hogy legyőzöd - válaszolok, mire Wendy felnevet.
- De például ha felé dobok egy kalapácsot, nem szamuráj, hogy elkapja? - egyszerűsíti le a kérdést Greg.
- Nem hiszem, régebben legalábbis nem volt az. Bár régebben nem ejtett túszokat egy jachton... - gondolkodok el. Hihetetlen, hogy mindenki hogy megváltozik. Még jó, hogy az emlékeken nem lehet változtatni...
- Várjunk! Greg, ez az a szoba? - kérdezi egyzser csak sejtelmesen Chris, mire Greg elmosolyodik.
- Bizony ám, ez az - bólint Greg, majd elkezdenek járkálni. Tommal és Wendyvel zavartan összenézünk.
- Megvan! - kiált fel Chris, és levesz egy darabot a falból.
- Az meg mi? - megyek oda hozzá, és egy átjárót pillantok meg.
- Kulcs a szabadságunkhoz - válaszol vigyorogva, majd belép a fekete nyíláson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése