Negyvenkettedik rész: "Menekülj"

Sziasztok! Az új rész előtt szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy a szavazásnál több kategóriát is megjelölhettek. És a szavazatotokon még tudtok módosítani. 

Na de nem is húzom az időt, jó olvasást és kellemes tavaszi szünetet! <3

Greg nem tréfál. Nem kímél, alig bírok levegőt venni. Nagyon erős a szorítása, kezd kellemetlenné válni a helyzet.

-Grheeghh - próbálom kinyögni a nevét, miközben ő még mindig nem hagyja abba a csókolózást-  - Ehhléghg!

Hirtelen elenged, és méregetni kezd:
- Mi a gond? Minden rendben??
- Greg, megfojtasz! Mi ütött beléd?? A sziget óta rám se néztél, sőt majdnem megöltél, most meg sikátorokban smárolunk??
- "Tudjátok ám, hogy mindent hallok?" - szól Chris hangja a headsetből. - "Kérlek, ezt majd otthon beszéljétek meg."

Greggel összenézünk. Még jó, hogy Chris szólt, hogy hallja, amit beszélünk, még mielőtt még kínosabbá válik a helyzet.

- Chris, de mi is a feladatunk? - kérdezi Greg, miközben arrébb áll, hogy elmehessek a faltól. A hátam tiszta víz lett, ahogy Greg a nyirkos falnak nyomott.
- "Várj, egyszerre beszéltek! Tom, mit mondasz?" - beszél Chris. A hangja elég feszültnek hallatszik. Valami gond lehet. Úgy fél percig néma csönd van, hiszen nem halljuk, amit Tomék mondanak.
- "Nee, basszus" - káromkodik egyet Chris. - "April, Greg, MOST AZONNAL menjetek Tomékhoz, én is indulok."

Hirtelen a tüdőmbe szorul a levegő. Valami nagyon nagy baj van. Valószínűleg Wendyvel, ha Tom beszélt. Csak nehogy a gyerek...

Greggel sprintelni kezdünk a gyéren kivilágított utcákban. Egyszer meg is botlok, Greg épphogy csak el tudja kapni a könyökömet, de még így is le kell tennem a tenyerem a földre, így az vérezni kezd. Azonnal felpattanok, és futunk tovább. Most ennél komolyabb problémánk is van.

Egy elágazáshoz érünk. Greg rögvest döntést is hoz:
- Te jobbra, én balra.
- Biztos, hogy jó ötlet elválnunk? - kérdezem kevésbé bizakodóan.
- Muszáj lesz - válaszol tömören Greg, majd futásnak ered.
- De Chris azt mondta... - kezdem el a mondatot, de Greg már rég messze jár. - Hogy maradjunk együtt - fejezem be a mondatot magamban, és én is elkezdek rohanni.

Úgy egy perce futhatok már, mikor egy lövést töri meg az éjszaka csendjét. Reflexből a földre vágódok, de nem ebben az utcácskában lőttek. Balról jött a hang. Greg...

Aggodalmasan futok tovább. Kanyarodik az utca, de a kanyar mögött nem az vár rám, amire számítottam. Egy fal. Zsákutcában vagyok.

Megfordulok, és négy ismeretlen alak képét látom kirajzolódni előttem. Fegyvereik is vannak: csövek, üvegek és a kezük.

Nincs nálam a fegyverem, Gregnél maradt. El kell menekülnöm, de merre?? Előre nem tudok, mert megvernek, hátul ott a fal, oldalra pedig... Ez az! Oldalra. A házak falán talán fel tudnék mászni.

Egy gyors mozdulattal a ház ablakánál termek, és felugrok a párkányra. Az ereszcsatornába kapaszkodva az első emeleti ablakhoz jutok.  Onnan egy tökéletes ugrással a tetőn termek.

Körülnézek, de nem látok embereket. Az utcák nagy részét takarják a házak. Ekkor ismét golyózápor hallatszik az egyik utcából. Többen is lőnek, és nem csak a mi fegyvereinkkel. Felismerem a King fegyverek hangját, de itt más is van.

- APRIL, MENEKÜLJ! - hallom Chris kiáltását. Komoly a hangja, nem viccel. Nagyon megrémülök. Durva gondban lehet.

Óvatosan a tető széléhez megyek, és átugrok egy másikra. Onnan a következőre.

Tíz percen belül a kikötőhöz érek. Egy lélek se jár errefelé. Szerencsére. Pár perc futás után elérem a jachtot. Villámsebességgel felsprintelek a fedélzetre. Épp nyitnám ki az ajtót, mikor meglátom, hogy a kilincs csupa vér.