Sziasztok!
Bele se szeretnék gondolni, hogy mióta nem volt új rész... de ezen ma változtatunk!
Kérlek szavazzatok, fontos a véleményetek, mert a ti kedvetekért írom a blogot.
Na de még mielőtt tíz perces bevezetőt írnék, jöjjön amiért itt vagyunk:
Egy félméteres emelvényen állok. Körülöttem sürögnek-forognak az emberek, de már megszoktam. Két hete ez a munkám előkészülete. Ismét bűnöző lettem, de most a másik fajta.
Hogy miben más ez most? Erőszakmentes. Csak egy apró tűszúrás és kész is. Bár lehet, hogy előtte hányhatnékom van, de legalább nem halnak bele azok, akiknek nem kell.
Mit is dolgozok valójában? Kezdjük az elejéről. Azon az estén, mikor Yerkbe kerültem, a munkaadóm (persze akkor még sejtésem se volt róla), Bob, a fejemre húzott egy zsákot, majd berángatott a klubba. Ott úgy egy félórás beszélgetést folytattam a milliárdos igazgatóval arról, hogy mi lenne a feladatom. Először a klubban leszek pincérlány. A dolgom csupán annyi, hogy "elcsábítom" a gazdag férfiakat, akik ide érkeznek mulatozni, majd mikor szobára megyünk, beadok neki egy altatóinjekciót, és minden értéküktől megfosztom őket. Ezeket természetesen nem tarthatom meg, hanem le kell adnom, cserébe fizetést kapok. Reggel, mikor az úriemberek felébrednek, bemesélik nekik, hogy túl sokat ittak, hánytak, mindenüket eljátszották a kaszinóban, ezért kitörölték a felvételeket, nehogy kínos helyzetbe kerüljenek emiatt. A szerencsétlen áldozatok, mert mi csak így hívjuk őket, még hálásak is a klubnak, pedig igazából mi vettünk el tőlük mindent.
A szabály az, hogy ha már legalább fél éve dolgozol a klubban, és elég megbízhatónak találnak, "terepre kell menned". Itt konkrétan utcalánynak öltözve várod az áldozatodat, majd a lakására érve beadod neki a szurit, és tied a pálya. Minden értéket felszedsz, amit tudsz, majd jön a ravasz rész benne: mielőtt távozol, az asztalon hagysz egy üres óvszerescsomagot (itt több száz csomag üres csomag van, elég vicces), egy kaszinójegyet, és egy vodkás üveget. Így az áldozat mikor felébred, természetesen a saját hülyeségére gondol, és még véletlenül se jelenti, hogy egy örömlány kirabolta. Ez persze érthető, hisz a legtöbbjüknek van családja, akiknek persze nem szeretné elmondani ezt a kis kalandját.
- Mona, mondjam el harmadszorra is, hogy készen vagy, vagy elindulsz végre? - szól rám az egyik öltöztetőm. Úgy tűnik nagyon elbambultam.
- Megyek, megyek - morgolódok, nem is a leszúrás, inkább az új nevem miatt.
- Ja, amúgy a leveled az asztalon van - kiált utánam.
- Milyen levelem?
A márványasztalhoz billegek a húsz centis magassarkúmban. A nevem áll a borítékon, meg a kórház címe. A vizsgálat eredménye.
Mikor Yerkbe érkeztem, úgy a második, vagy harmadik napon végig szédültem, ezért bementem az ügyeletre. Gondoltam, az az állatkarmolás lehet az oka.
Feltépem a borítékot. Egy húszsoros összefoglaló van benne, de tudományos nyelven.
- Tudnál segíteni? - ordítok az öltöztetőm után. Megfordul, és felhúzza a szemöldökét. - Kérlek.
- Hát, kábé annyi, hogy a sebed nincs elfertőződve, de valami idegen anyagot találtak a szervezetedben, ami akár hallucinációt is okozhatott - fordítja le a szöveget. - De most sipirc dolgozni, utána elgondolkozol rajta. Na nyomás - mondja, majd rácsap a fenekemre.
**
- A bal vagy a jobb? - kérdezi Tessi, a munkatársam, az ajtóban állva. Felmérem a kér férfit, habár az egyiknek csak a hátát látom.
- Bal - válaszolom, majd megindulok a barna hajú felé. Az arcát nem látom, de nem is gond. Szeretem a meglepetéseket.
- Már itt is van, érezze jól magát - mutat felém a recepciós, miközben pezsgőt nyújt a férfi felé. Drága öltöny van rajta, és márkás cipő. Jól fogok keresni rajta.
- Jó napot, uram - köszönök csábos hangon, ő pedig megfordul.
Egy pillanatra kihagy a szívverésem. Greg az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése