Már vagy ötödjére "nézem" végig Maybel megmaradt emlékeit egy gép segítségével, de még mindig nem tudtam megbarátkozni velük. Egyszerűen ez nem én vagyok.
Ő tipikusan az a lány volt, akit kedveltek, de még nem jöttem rá, miért. Igazából kedves annyira nem volt, bár az igaz, hogy szép, eltökélt és ravasz viszont annál inkább. Királynőként kezelték a suliban, a tanároknak is simán visszaszólt, de úgy, hogy utána az oktató érezte magát rosszul.
Ez még nem is volt annyira gond, a jégkirálynőt simán elő tudom adni. Viszont a nagyobb bökkenő a magánéletében volt: a pasik.
Mert több fiúja is volt egyszerre: először is volt 17 évesen egy férje, Cato, akivel néha együtt élt. Volt egy szeretője is, egy külföldi csávó, de az mostanában nem sok vizet fog zavarni, mert világ körüli útra ment. A harmadik fiú...illetve férfi pedig a kémia tanár.
De ez nem a "love story", amire mindenki számítana. Ez egy zsarolós sztori. A tanár úr, Mr. Richcock, egy perverz szatír, és kifigyelte Maybelt, aki persze ügynök (csak ezért mentették meg a testét szerintem, nem ám emberi együttérzésből, neeem, csak a haszon miatt). Szóval ez a Mr. rájött erre, és megfenyegette Maybelt, hogy elmondja mindenkinek, hacsak nem ad neki valamit. És hát ilyenkor jött képbe a szexualitás...
És a legszarabb: Maybelnek tiltólistán van a gyilkolás. Ezért vagy eltűri ezt, vagy megmondja a "munkahelyének", hogy lebukott, azt meg persze érthető módon nem akarja...
***
Az Iphone 6 ébresztője zökkent ki a gondolataimból. Ideje készülődni a suliba: 11 perc múlva tanítás.
Természetesen ennyi idő nem elég, hogy odaérjek, de ez így a jó: Maybel MINDIG késett az iskolából. És persze, a tanárok nem szóltak neki emiatt. Még csak elnézést se kért soha.
***
Ami előnyös dolog az agyátültetésben: általában a testbe már be vannak idegződve az eredeti személy tettei, ezért kevesebbet kell gondolkodnom azon, hogyan legyél maybelesebb.
Például a lakásban rögtön kiismertem magam, de az iskolában sincs ez másként. A lábam automatikusan megy a terem felé, a megfelelő pillanatban meg érzem, mit kéne mondanom.
Belépek a terembe, és köszönés nélkül a helyem felé megyek. A tanárnő csak rám pillant, majd szemrebbenés nélkül folytatja az oktatást.
Minden óra így zajlott. Alig beszéltem valakivel, legfeljebb akkor, ha hozzám szólt, de akkor is inkább csak lekoptattam.
- Milyen óra lesz a következő? - kérdezem a mellettem álló fiút, bár halvány lila dunsztom sincs, hogy hívják.
- Kémia - válaszol csillogó szemmel.
Felmegy bennem az adrenalin. Megérzem a közeledő bajt.
Csöngetés után pár perccel már mindenki a teremben van. A tanárúr önelégült fejjel végignéz az osztályon, majd megáll a tekintete rajtam.
- Ma kísérletezni fogunk. Maybel, segítenél kihozni a felszerelést a szertárból?
- Természetesen - mormolom a bajszom alatt, és lassan felállok.
- Kicsit gyorsabban ha lehet - kacsint rám. Mindjárt elhányom magam.
Belépek a szertárba, ő meg bezárja az ajtót.
- Na, szívem, egy gyors menet?
- Mi a f*szom? Szó se lehet róla, maga perverz köcsög!
- Mit mertél rám mondani? - kérdezi, de még mielőtt megtudnám, mi lenne a következő lépése, kivágom a szertár ajtaját, és átviharzok a termen.
A helyemre érve csak felkapom a táskámat, s már megyek is tovább.
- Megállj! - kiállt utánam Mr. Richcock. - Hova mész?
- Mondtam már, hogy nem érzem jól magam - hazudom, és kifutok a teremből.
Nem állok meg egész a parkolóig; bepattanok a kocsiba, és elindulok hazafelé.
***
Rájöttem, hogy igazából annyira mindegy. Ez nem az én életem, én már meghaltam. Akik miatt érdemes lenne élnem, azokat soha nem látom többé. Szóval minek is tenném azt, amit mondanak? Amit Michi "parancsol"?
***
Otthon (pff mintha az én házam lenne) előkeresem a fegyvertáskát, amit csak vészhelyzet esetén használhatnék igazából. Kiveszek belőle nem is egy, hanem két hangtompítós pisztolyt, majd teletöltöm a tárat.
Meg kell ölnöm a tanárt.
Perceken belül vége lesz a tanításnak, és akkor haza kell mennie. Ott fogom várni.
Át se öltözök. Csak egy cél hajt: az ölés. Még sose éreztem ilyen vérszomjat.
***
Mr. Richcock lakásába gyerekjáték betörni: a hülye fejével nyitva hagyta az ablakot.
Kényelmesen helyet foglalok a konyhában. Bármelyik pillanatban megérkezhet, én pedig csak erre várok.
Tíz perc múlva kattanást hallok és nyílik a bejárati ajtó. Valaki becsoszog, majd elkezd pakolászni.
Eléggé unalmas ez a várakozás, ezért diszkréten lerúgok egy poharat a pultról. Azonnal neszelést hallok, valaki a konyha felé tart.
- Helló - üdvözlöm csábosan.
- Óó, hát te vagy az? Már azt hittem szó nélkül hagyjuk a történteket - kezd bele.
- Én olyat sose tennék.
- Persze, hogy nem. Szeretnéd bepótolni a mait?
- Az egész évit letudhatjuk ma, mit szól? - játszadozok vele, amit szemmel láthatóan élvez.
- Benne vagyok - kacsint rám, mire előhúzom a pisztolyokat, és egyszerre meghúzva mindkét ravaszt két golyót eresztek belé.
A teste élettelenül hullik a földre. Elmosolyodok, ám ekkor szirénák zajára leszek figyelmes: rendőrök. A ház előtt.
Semmi időm vagy kedvem elmenekülni. Inkább leülök egy lépcsőfokra, és két fegyverrel a kezemben a hullát bámulom.
