Sziasztok!
A nemrég lezárult közvélemény-kutatáson kiderült, hogy igen, szeretnétek ha nem a képzeletetekre lenne bízva a szereplők külseje, ezért lassanként jönni fognak a képek a főbb emberekről. Emiatt fel is tettem egy új kérdést, szóval szavazzatok!
És most nem kések, jó szórakozást az új részhez! ❤
- Itt a hulla - mondja valaki mögülem. - Ön, ott a bútornál! Azonnal forduljon meg!
Mély levegőt veszek,megmarkolom a pisztolyokat, amiket eddig direkt úgy tartottam, hogy ne legyenek láthatóak, és megpördülök. Közben mindkét fegyvert elsütöm.
A jobb kéz felőli rendőrt mellkason találom, azonnal meghal. Viszont a másik kezemmel nem tudok annyira jól célozni, ezért csak a karjába megy a golyó. Felordít, élesíti a pisztolyát, ám én gyorsabb vagyok. Homlokon találom, és a földre esik.
A két fegyvert az övtartómba csúsztatom, és kisétálok a lakásból.
***
A test emlékeiből megtudhattam, hogy van egy kis lakása a város központi részében, az egyik harmincnyolc emeletes felhőkarcolóban. Még nem tudom, hányadik emeleten, és azt sem, hogy hogyan deríthetném ki. De az biztos, hogy a rendes lakásába nem megyek vissza, miután három embert meggyilkoltam.
***
Perceken belül 17 óra lesz, kezdődnek az Ötórás Hírek. Bemegyek az egyik forgalmasabb kávézóba, rendelek valamit, és leülök a helyiség végébe.
Ez itt olyan hagyomány szerűség lett, hogy a Híreket nem hagyják ki az emberek. Mindenki szeretne tájékozottabb lenni, hogy mégis mi történik a városkájában.
Bár én nem a szokások miatt jöttem, hanem egy bizonyos hír miatt. Természetesen az én hírem miatt. Bár csak fél órája történt kíváncsi vagyok, hogy benne van-e.
- Lécci ne, lécci ne - mormolom összeszorított fogakkal, ám nem jön be. Elsőként játszák be természetesen.
Azonnal eljöttem, miután bemondták a rendőrök és a tanár úr halálát. Most a Napraforgó utcában állok, egy emeletes házzal szemben. Valamelyik lakás ebben az enyém, illetve a testem tulajdona. Odamegyek a kaputelefonhoz, és egy hatalmas kő esik le a szívemről. Ujjlenyomat-leolvasós.
Ráteszem az ujjam, mire kiírja: Maybel Field, hetedik emelet 4. ajtó.
Bingó! Nem lifttel megyek, nehogy összetalálkozzak valami ismeretlen ismerőssel, és beszélgetnem kelljen. Ezért felrohanok gyorsan a hetedikre, egy kis testmozgás úgyse árt.
Hamar kifulladok. Ez a test nem olyan izmos, mint az enyém volt, edzenem kéne...
***
A lakásban elrejtem a pisztolyokat, lefürdök, majd bekapcsolom a TV-t, hogy ne legyen néma minden. Ez is Maybel szokása volt szerintem, mert nekem régen, még mikor A Cégnek dolgoztam, TV-m se volt. Ijesztő, hogy pár dolog megmaradt a testben.
Kapcsolgatom a TV-t, mikor egyszer csak nem bírok továbbkapcsolni. Nem a távirányítóval van a baj. Én fagytam le, méghozzá egy reklámnál. Egy márka férfikollekcióját reklámozza, de nem akárki szerepel benne.
- Mi a picsa?? - suttogom magam elé, Chris arcát nézve a képernyőn. Ez nem a baleset előtt készült, mert azokból az összeset mutatta.
Nem halt meg. Él. Csak ez jár a fejemben. Könnyek hullanak a szememből. Előkapom Maybel telefonját és lefényképezem a képernyőt, majd beállítom háttérnek.
Ez fog nekem reményt adni. Én is visszatérhetek az előző életemhez, neki is sikerült. Bár a teste az eredeti ahogy látom, hinni fognak nekem remélem, még ha másnak is látszom. Tudom.
***
Boldogan sétálgatok a lakásban, mikor beugrik egy beszélgetés.
"- Chris?
- Pontosan.
- De ugye nem...
- Sajnálom, őt nem lehetett megmenteni. Még annyira se, mint téged."
Michi. Ezt Michi mondta. Hazudott nekem. Megbíztam benne, erre a szemembe hazudott Chrisről.
Ezért megfizet.
Felkapom a két pisztolyt a konyhaszekrény tetejéről, és elindulok kifelé.
***
Perceken belül 17 óra lesz, kezdődnek az Ötórás Hírek. Bemegyek az egyik forgalmasabb kávézóba, rendelek valamit, és leülök a helyiség végébe.
Ez itt olyan hagyomány szerűség lett, hogy a Híreket nem hagyják ki az emberek. Mindenki szeretne tájékozottabb lenni, hogy mégis mi történik a városkájában.
Bár én nem a szokások miatt jöttem, hanem egy bizonyos hír miatt. Természetesen az én hírem miatt. Bár csak fél órája történt kíváncsi vagyok, hogy benne van-e.
- Lécci ne, lécci ne - mormolom összeszorított fogakkal, ám nem jön be. Elsőként játszák be természetesen.
"Ismeretlen személy ellen adtak ki országos körözést. A tettes Mr. Richcock, a város híres kémiatanára házában lőtt le a lakost, valamint két rendőr is életét vesztette a helyszínen. A szomszédok a lövésre lettek figyelmesek, ezért hívták a rendőrséget, de már ők se tudtak mit tenni. Vigyázzanak, a tettes közöttünk járhat, és hidegvérrel gyilkol."
***
Azonnal eljöttem, miután bemondták a rendőrök és a tanár úr halálát. Most a Napraforgó utcában állok, egy emeletes házzal szemben. Valamelyik lakás ebben az enyém, illetve a testem tulajdona. Odamegyek a kaputelefonhoz, és egy hatalmas kő esik le a szívemről. Ujjlenyomat-leolvasós.
Ráteszem az ujjam, mire kiírja: Maybel Field, hetedik emelet 4. ajtó.
Bingó! Nem lifttel megyek, nehogy összetalálkozzak valami ismeretlen ismerőssel, és beszélgetnem kelljen. Ezért felrohanok gyorsan a hetedikre, egy kis testmozgás úgyse árt.
Hamar kifulladok. Ez a test nem olyan izmos, mint az enyém volt, edzenem kéne...
***
A lakásban elrejtem a pisztolyokat, lefürdök, majd bekapcsolom a TV-t, hogy ne legyen néma minden. Ez is Maybel szokása volt szerintem, mert nekem régen, még mikor A Cégnek dolgoztam, TV-m se volt. Ijesztő, hogy pár dolog megmaradt a testben.
Kapcsolgatom a TV-t, mikor egyszer csak nem bírok továbbkapcsolni. Nem a távirányítóval van a baj. Én fagytam le, méghozzá egy reklámnál. Egy márka férfikollekcióját reklámozza, de nem akárki szerepel benne.
- Mi a picsa?? - suttogom magam elé, Chris arcát nézve a képernyőn. Ez nem a baleset előtt készült, mert azokból az összeset mutatta.
Nem halt meg. Él. Csak ez jár a fejemben. Könnyek hullanak a szememből. Előkapom Maybel telefonját és lefényképezem a képernyőt, majd beállítom háttérnek.
Ez fog nekem reményt adni. Én is visszatérhetek az előző életemhez, neki is sikerült. Bár a teste az eredeti ahogy látom, hinni fognak nekem remélem, még ha másnak is látszom. Tudom.
***
Boldogan sétálgatok a lakásban, mikor beugrik egy beszélgetés.
"- Chris?
- Pontosan.
- De ugye nem...
- Sajnálom, őt nem lehetett megmenteni. Még annyira se, mint téged."
Michi. Ezt Michi mondta. Hazudott nekem. Megbíztam benne, erre a szemembe hazudott Chrisről.
Ezért megfizet.
Felkapom a két pisztolyt a konyhaszekrény tetejéről, és elindulok kifelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése