2014. november 9., vasárnap

MÁSODIK ÉVAD HATODIK RÉSZ: Egy karrier kezdete

Emelt fővel megyek az utcán, nem nézek senkire. Nem tudom, hogy bárki is, aki eddig elment mellettem észre vette-e a két pisztolyt, amit lazán a testem mellett tartok. De igazából nem is érdekel.

Ha felidegesít valaki, legfeljebb őt is lelövöm.

Az út szélén megpillantok egy taxit. Rámosolygok a sofőrre, majd beszállok.

- Helló - köszön kedvesen. - Hova vihetem?
Felemelem az egyik fegyveremet, és úgy tartom, hogy jól látható lehessen a visszapillantóban.
- Csak menjen amerre mondom - parancsolom neki. Nyel egyet, gázt ad, és elindulunk.

***

Ugyanannak az épületnek a bejárata előtt állok, mint ahol először voltam Maybel.

Már egészen hozzászoktam az új testhez, de ha lehetne választani, szerintem visszakérném a régit. Bár Maybel szebb, mint én voltam, mégse élném le benne az életemet. Így nem térhetek vissza száz százalékosan az előző életemhez.
Márpedig ez a célom.
Visszatérni.

***

Kecsesen belépek a 19-es számú luxusházba. Michit biztosan megtalálom itt.

- Elnézést, segíthetek?  - kérdezi a vörös portásnő. Lenézően odapillantok, majd válaszolok:
- Csak egy barátomhoz jöttem.

Megyek tovább az előcsarnokban, majd beszállok a liftbe. A hatodikon kiszállok, és bekopogok egy mahagóni ajtón.

- Ki az? - szól ki Michi.
- Maybel.
- Nyitva van, gyere be.

Kinyitom az ajtót, majd meglátom Michit. Háttal áll, egy könyvespolcnál válogat. Ráfogom a pisztolyomat, majd köhintek párat.

- Robitussin - mondja viccelődve.
Nem válaszolok.
 - Mi van, nem értetted? A robitussint, akkor szokták, mondani, mikor.. mi a halál?
- Na végre megfordultál - mondom, miközben mély levegőt veszek. - Tudom, mi az amúgy, de nem emiatt jöttem.
- Maybel, bármi is van, beszéljük meg egy Latte mellett, mit szólsz?
- LESZAROM A LATTÉDAT! HAZUDTÁL, TE MOCSOK! - üvöltöm a képébe.
- Tessék? - kérdez vissza.
- CHRISRŐL!
- Mi van vele? Ki az a Chris?
Felnevetek.
- Hogy ki az a Chris? - gúnyolódok. - Akivel idejöttem. Aki "elvileg" meghalt, és csak engem lehetett megmenteni.
- És? Mi van vele? Most miért vagy ideges?
Előveszem az Iphone 6-omat, és megnyitom a képet.


- Én... én tényleg nem tudok semmit róla - kezd el dadogni.
- Figyelj, most vagy beszélsz, vagy meghalsz, legfeljebb megtudom mástól - fogom rá még mindig a pisztolyt.
- Rendben, rendben. Szóval... Chris nem halt meg, még él is virul, de csak a teste. Az agyában egy apró károsodás keletkezett, és egy újfajta műtétet próbáltak ki rajta az orvosok, de... de nem sikerült. Ezért mondtam, hogy meghalt. Nem akartam magyarázkodni neked egy sokk után.
- És a teste?
- Valószínűleg az lett vele, mint Maybel testével. Az agyhalál után egy másik, sértetlen agyat helyeztek bele.
- Szóval csak a teste Chris?
- Igen.
- Köszönöm, hogy elmondtad - kezdem lassan leengedni a fegyvert. - De nem hiszek neked - és szíven lövöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése