Ez a rész egy kicsit rövidebb lesz, de hamar hozom a kövit!
Addig is boldog karácsonyt és boldog pillanatokkal teli ünnepeket!
Pedig valahogy muszáj bejutnom az ajtón, ha nem akarom, hogy utolérjenek és saját kezükkel fojtsanak meg vagy élve kibelezzenek. Ezért hátrálok egy kicsit, majd teljes erőmmel nekirontok az ajtónak, ami nagy szerencsémre kicsapódik. Egy újabb folyosón találom magam. De ez már egy sokkal modernebb folyosó. Pont olyan, mint az egyik ötcsillagos szállodában, Narting Cityben. De nincs időm ezen agyalni, mert újra meghallom őket. Bármelyik pillanatban befordulhatnak a folyosón és akkor tényleg végem.
De itt a négyes rész:
Gondolkodás nélkül elkezdek sprintelni. Már látom a folyosó végét, a menekülésemet. De ekkor elfolynak előttem a fények és szemben találom magam a hideg és kemény padlóval. Sikerült elesnem. Ez komoly időveszteséget jelent. De miért is estem el? Hátrapillantok: egy cső áll ki a földből. Kurva jó.
Hirtelen egy fekete ruhás fiú fordul be a folyosón, kezében a vascső. Rám néz, a szeme szikrázik a dühtől. Felpattanok és rohanok tovább. Hallom, hogy ő is fut mögöttem. Mindjárt elérem a folyosó legvégét, az elágazást. Balra fordulok.
Ez a legnagyobb hiba, amit ma elkövettem. A gyilkosság után. Ez most tényleg zsákutca. Nincs egy ajtó se, csak egy nagy üvegablak. Sötétített, nem látom mi van mögötte. De még így is biztosabb a megmenekülés, mint a vasrudas sráccal szemben. Teljes erővel nekirugaszkodom és nekiugrok az üvegnek.
Szilánkok fúródnak a testembe, én pedig csak zuhanok lefelé. Szinte lassított felvételben látok, mint a filmekben az emberek haláluk előtt.
Félek. Nem sokszor féltem életemben, de most félek. Nagyon félek. A szívem mintha a fülemben dobogna. Ütemre esek lefelé. Csak abban reménykedek, hogy gyors halálom lesz. Mert ezt egyedül nem élhetem túl.
Végül egy hangos csobbanást hallok. A saját csobbanásomat. Kinyitom a szemem, de nem látok semmit a vízben, csak vért. A saját véremet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése