Második rész: Az első nap

Egy rendőrautó szirénájára ébredek. Mennyi lehet az idő? Rápillantok az órára: 7.37. Még lenne időm aludni, de úgysem bírnék. Ha egyszer felébredek, nem lehet lelőni (ezt egy csöves haverom mondta még három éve, Narting Cityben) Így inkább felöltözök és elvégzem a mindennapi reggeli teendőimet.
Nyolc körül lépek ki a házból, mert szerencsére csak félkor kezdődik a suli.
Ha akarnék se tudnék eltévedni, mert egy egész csordányi diák megy ugyanabba az irányba. Így hát követem őket.
Útközben leálltam nézelődni a parknál, így az utolsó pillanatban esek be az osztályban. Már mindenki a helyén ül, a tanár pedig felírta a táblára azt hogy: Teendők.
- Ó, gyere be drágám, ne csak ácsorogj ott - kezdi nyájasan a tanár, mikor észrevesz. - Te lennél akkor a másik új diák, April, ugye kedvesem?
- Ööö, igen, kedves tanárnő - próbálok hasonló stílusban válaszolni, de nem hangozhatott túl jól, amit az első padsorban ülő lány vihogásáról állapítok meg. Szuper...
- Kérlek mesélj magadról valamit, kedves! Mi a kedvenc színed, miből fogsz érettségizni, mit sportolsz, mit csinálsz szabadidődben... - kezdi sorolni a nő, én meg csak ledermedve állok. Mi ez valami kihallgatás?
- Én tudom, mit csinál! - mondja tök lazán valaki. - Drogot vesz.
Az egész osztály felröhög, én pedig odakapom a fejem: bőrdzseki, "trendi" cuccok, valahonnan ismerős. Megvan, tegnap este...
- De humoros vagy - mondom neki gunyorosan, mire elmosolyodik.
- Mi van VIP, nem jött be a poén? Ugye nem késted le a karateórádat? - kérdi, mikor elhaladok mellette a helyem felé.
- Nagyon vicces - válaszolom és leülök az egyetlen szabad helyre, az osztály leghátuljába.

- Tehát senki se felejtse el, hogy hétfőn, jövő héten, Kapholba megyünk kirándulni - fejezi be az órát az osztályfőnök és kicammog a teremből. Mindenki mozgolódni kezd, így én is felállok, hogy kicsit körbenézzek a folyosón. Éppen mennék ki a teremből, mikor egy alak lép elém.
- Ácsi, ácsi! Hová olyan sietősen? - kérdi, mire felpillantok rá.
- Már megint te? - kérdem unottan a tegnap esti sráctól. - Igazán békén hagyhatnál.
- Szia, Greg - lép oda hozzá egy másik fiú. - Kivel beszélgetsz? - kérdi rám célozva.
- Most már csak veled - felelem és elmegyek mellettük. Illetve csak mennék, mert Greg, ahogy megtudtam, újból elém lép.
- Szeretnél valamit? - kérdem tőle felindultan, miközben felnézek rá, mert körülbelül másfél fejjel magasabb nálam.
- Ó, igen - feleli perverz vigyorral a képén.
- Undorító állat - mondom, mire elmosolyodik.
- A legtöbb lány legszívesebben rám vetné magát, te meg undorítónak találsz? - kérdi még mindig mosolyogva.
- Mert a legtöbb lány egy ribanc - felelem lazán és kilépek a folyosóra.
- Hallottad, hogy mit mondott? - kérdezi egy sipítozó hang a teremből. Nem igazán érdekelnek az osztálytársaim érzései, így nyugodtan sétálok tovább.

A folyosó tele van diákokkal. Mindenki a nyárról vagy a továbbtanulásról fecseg. Még jó, hogy nekem ezzel nincs gondom: én nem fogok se egyetemre, se fősulira járni. Tökéletesen megvagyok a munkámmal tanulás nélkül is.
A gondolataimból a csengő zökkent ki. Gyorsan visszamegyek a teremhez és végigülök még egy unalmas osztályfőnöki órát. Néha azt veszem észre, hogy egy-egy lány undorodva méreget: nem tehettem jó benyomást azzal a mondattal.
Az óra végét jelző csengetés sajnos nekünk nem szól, ugyanis a tanárnő két órát is megtart egyben, de így hamarabb hazamehetünk. Mikor végre befejezi a beszélést, és kijelenti, hogy mehetünk haza, én vagyok az első, aki kilép a teremből. A tervem gyorsan elillanni, még mielőtt Gregék ismét rám szállnak.

Sajnos a tervem nem vált be, mert az iskola előtt megállít egy másik fiú. Ugyanolyan szerelésben van, mint  a többi "menő csávó", így valószínűleg egy 'bandába' tartoznak.
- Szia kislány, emlékszel rám? - kérdi vigyorogva.
- Miért, kéne? - kérdezek vissza. Erre felhúzza a bőrdzseki ujját, mire egy frissebb seb válik láthatóvá.
- Ezt tegnap csináltad nekem, mikor ellöktél - mondja dühösen a mélyebb karcolásokra mutatva.
- Ajjaj - válaszolom halkan és futni kezdek. A lakásommal ellentétes irányba sprintelek. Még csak az kéne, hogy megtudják, hogy hol lakom. Szerencsétlenségemre a fiú sem bizonyul túl lassúnak, így a B tervhez kellett folyamodnom. Hirtelen bekanyarodok egy sikátornak tűnő mellékutcába. Egy kuka mellé guggolok, hogy ne lásson meg azonnal. Mikor elhalad mellettem, felugrok és teljes erőmből nekilököm a falnak, majd taszítok rajta egyet, amitől elesik. Így nyertem egy kis időt; el is kezdek rohanni kifelé az utcácskából, de ekkor egy csapat ugyanolyan öltözködésű fiú jelenik meg előttem. Az egyiknél egy vasrúd is van. Épp fordulnék meg, mikor egy kéz lefog hátulról és egy kloroform szagú kendőt nyom az orromba...