- Baszki - szitkozódik suttogva.
- Mi a baj? Kik azok? - kérdem tőle én is halkan beszélve.
- A haverjaim. Akik tegnap délután elraboltak - válaszolja. - De most el kéne bújnod.
- Miért is? - kérdezem összezavarodva. - Én nem félek tőlük!
- Pedig kéne - feleli Greg, majd a könyökömnél fogva kivezet a szobából. - Menj fel az emeletre és ne gyere le! Érted? Bármi történik, maradj ott!
- Greg? Most meg mi van? Miért kell bujkálnom? - kérdezem. Hirtelen hangos ordítozás hallatszik kintről:
- Greg! Engedj be minket! Greg! Tudjuk, hogy benn vagytok! Mi csak a csajt akarjuk!
- Figyelj, April! Csak menj fel oda és ne gyere le! Érted? - kérdezi mélyen a szemembe nézve.
- Rendben - válaszolom halkan és már futok is felfelé a márványlépcsőn. Egy pillanatra megállok és visszanézek: Greg is elindult, de ő a lefelé vezető lépcsőn. Be fogja engedni őket!
Felérek az emeletre. Ezen a szinten jó pár ajtó van. Benyitok az egyiken: egy mosószoba modern gépekkel. A következőbe is benyitok: egy csilli-villi fürdőszoba. A fürdőkád nagyobb, mint az én ágyam.
Indulok tovább a folyosón, mikor meghallom, hogy kinyílik a bejárati ajtó. A házban vannak az elrablóim. Gyorsan beiszkolok a soron következő szobába.
Ráfordítom a kulcsot és megfordulok. Egy mélyvörös szobában állok. Minden bizonnyal ez a 'főhálószoba', vagyis Greg hálószobája. A falakon poszterek számítógépes játékokról, autókról, félmeztelen csajokról. Az egyik falnál meglátok egy szekrény rengeteg fiókkal. Tudom, hogy nem illik más házában kutakodni, de én most megteszem. Mindig is kíváncsi voltam, hogy mit tart egy fiú a szobájában. Kihúzom a legfelső fiókot: képregények, fiús mangák és újságok. Kihúzom a másodikat: pókerszett, rulett, egy komplett kaszinó. Most jöjjön a harmadik: egy felbontatlan cigis doboz és egy zacskó. Tele fehér porral. Drog.
Mindig is rossz véleménnyel voltam a tudatmódosító szerekről. Túl sok fogy belőlük. Még mielőtt elkezdtem szállítani ezeket, nem is sejtettem, hogy ennyi van a világon. Életem során már legalább fél tonna drogot adtam át a megrendelőknek. Voltak óriási cégek is, de sima, hétköznapi emberek is.
Gyorsan visszazárom a fiókot, és megnézem a következőt. Vagyis inkább csak megnéznem, mert be van zárva. Ezen az egyen van kulcslyuk. Sebaj, kihúzom az alatta lévőt. Egy pillanatra lefagyok, mert a fiók tele van. Telis-tele. Óvszerekkel.
Van itt ismert márka, ismeretlen külföldi, névre szóló (?) és különleges óvszer is. Ez a kék csomagolású elvileg foszforeszkál a sötétben, ez a piros serceg, mint a robbanós cukorka (??), ez a másik pedig zenél (???).
Gyorsan bevágom a fiókot. Túl sokat láttam. Meg vagyok rontva.
Egy kiáltást hallok lentről. Valakit megütöttek. Még egy ordítás. Mintha Greg hangja lenne.
Óvatosan kinyitom az ajtót és lábujjhegyen odamegyek a lépcsőhöz. Lenézek, de nem látok senkit a lépcső közelében.
- Úgyse kapjátok el! - hallom lentről az újabb kiáltást. Ez biztos, hogy Greg hangja! Egy csattanást hallok és egy kisebb nyögést. Olyan, mint mikor vernek valakit.
Hirtelen összeáll a kép: Greget megverik azért, mert nem mondja el, hogy hol vagyok. Most miattam szenved.
Gondolkodás nélkül lesprintelek a lépcsőn. Mivel mezítláb vagyok, ez nem jár nagy zajjal. A földszintről jönnek a hangok.
Futok a folyosón, a hangok irányába. Egy nyitott helységből jönnek a hangok, a nappaliból. Befordulok. Egy csapat fiút látok, mind bőrgatyában és bőrdzsekiben vannak, úgy öten lehetnek. Középen ott térdel Greg, két srác lefogja, egy másik üti.
- Hé, hagyjátok őt! - kiáltom oda nekik. - Engem akartok, nem igaz? - kérdezem, majd sprintelni kezdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése