Lépteket hallok, ezért odaosonok az ajtóhoz. Gyorsan kell letámadnom, hogy ne számítson rám. Lehet hogy gyengébb vagyok, de a meglepetés ereje velem lesz.
Hirtelen kinyílik az ajtó, én meg rávetem magam valakire. Mindketten kiesünk a folyosóra, de legalább én vagyok felül. Ki is használom a helyzetet: behúzok neki egyet. Majd még egyet. Gyorsan felpattanok.
Miközben az arcát fájlalja, időm van alaposan szemügyre venni: ugyanolyan menő cuccban van, mint a többi srác. A különbség csak az, hogy a zsebében van egy pisztoly. Nem nehéz kiszúrni, mert félig kilóg.
Hirtelen egy hangot hallok a folyosó végéről. Reflexből leguggolok és kikapom a fiú zsebéből a pisztolyt. De a srác megragadja a lábamat, ezért elesek. A fegyver leesik mellém.
A folyosó végére pillantok: egy másik fiú áll ott, pisztollyal a kezében. Rám fogja a fegyverét, az ujja már a ravaszon. Lövésre készen áll és az arckifejezéséből ítélve, mindjárt meg is fogja tenni.
Ezért amilyen gyorsan csak tudok, odakapok a mellettem lévő pisztolyért és a fiú felé lövök. A srác ordítva hátraesik. A lábát találtam el.
Ekkor jött el a pillanat: a mellettem ülő fiú megelégeli a dolgot. Idegbeteg módjára nekem esik, teljes erejével meglök, én hátraesek és beverem a fejem a kemény csempébe. A srác a pillanatot kihasználva rám ül és elkezd fojtogatni. Megpróbálok ellenállni, ellökni magamtól. Ő természetesen sokkal erősebb, így nem sokat tehetek.
Ekkor szemem sarkából megpillantom a fegyvert, amivel lábon lőttem az előző fiút: ott hever a padlón. Biztos akkor ejtettem el, mikor a fojtogatóm nekem támadt. Az utolsó energiámat is felhasználva odakapok a pisztolyért és megcélzom a fiút.
Meghúzom a ravaszt. A srác hátraesik, így én kiszabadulok.
Egy darabig csak köhögni tudok. Homályosan látok. Percek telnek el, mire kitisztul a látásom. Rápillantok a folyosó falára: tiszta vér az egész. Odamászok a fojtogatómhoz, hogy megnézzem, mi történt vele. Nyitott szemmel fekszik, a szája nyitva. Egy bemeneti seb van a homlokán. Ott találtam el. Valószínűleg átlőttem az agyát, így azonnal meghalt. Meghalt.
Megöltem őt. Remegni kezdek. Ugyanez volt, mikor először öltem embert. De az már hat éve volt. Ha jól számolom, ő a negyedik ember, akit közvetlenül én öltem meg.
Az agyamban cikáznak a képek, az emlékeim: egy halott férfi a vízben, akit én löktem a folyóba. Egy égő Porsche: én robbantottam fel, még 2009-ben, Narting Cityben. Az akkori polgármester ült benne. Aztán egy füstölő holttest. Nekem támadt egy férfi két éve, én meg nekilöktem a villanypóznának. És most ez a fiú, egy lyukkal a homlokán.
Nem tudom róla levenni a szemem. Biztos van családja. Vagyis már csak volt. Az életével együtt ezt is elvettem tőle.
Hirtelen dobbanásokat hallok a folyosó végéről. Valakik futnak. Ha meglátják, hogy lelőttem a barátjukat, akkor én sem fogok innen élve kijutni. Felpattanok és elkezdek sprintelni az ellenkező irányba. Befordulok.
Zsákutca. Csak egy ajtó van a folyosó legvégén. Istenem add, hogy nyitva legyen. Odarohanok az ajtóhoz, teljes erőmmel rántok egyet a kilincsen. De az ajtó zárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése