Álmomban egy szebb helyen járok. Van családom és barátaim. Egy kellemes szobában vagyok, egy piros fotelben olvasok. De ekkor egy kiáltás megzavarja a nyugalmamat. Nem az igazi nevemet kiabálja. Vagyis hát nem tudom. Lehet, hogy eredetileg is April voltam, bár ezt már nem fogom megtudni. A nevelőcsalád, ahol hét éves koromig éltem, a Barbara nevet használta. Barbie. Még hogy én Barbie? Minden vagyok, csak barbi nem. A kiabálás nem marad abba, sőt erősödik. Mintha valaki az arcomba kiáltaná:
- April! April! Ébredj!
De hiszen én nem is alszok. Felállnék, de nem tudok. Hirtelen köhögőrohamom lesz. Percekig csak köhögök. Nem tudom abbahagyni.
De végre abbamarad. Eltűnik a kedves kis álmom, helyébe feketeség lép. Sajnos ezt se láthatom sokáig, mert teljesen elveszítem az irányítást. Már nem vagyok magamnál. Mintha valaki leütött volna.
Hosszú ideig voltam ájult, úgy érzem. Nagy nehezen kinyitom a szemem. Egy nagy, kristályokkal kirakott csillárt pillantok meg. Hol lehetek?
Felülök. Csak a bugyim és a melltartóm van rajtam. Valaki levetkőztetett.
A testem tele van a kisebb-nagyobb vágásokkal. Biztos akkor szereztem őket, mikor átestem az üvegen.
Felállok. Egy ultramodern szobában vagyok. Eddig a franciaágyon feküdtem. Az ajtó, szemben, résnyire nyitva van. Ki kell jutnom innen, mert lehet, hogy azok a fiúk hoztak ide, azért, hogy most megkínozhassanak.
Elindulok az ajtó felé. Még csak a szoba közepén járok, mikor valami elkezd csipogni. Egy kis szerkezet az, ami az egyik polcon van. Mozgásérzékelő. A szarba!
Mozdulatlanul állok a szoba közepén. Lépteket hallok az ajtón kívülről. Jön valaki.
Lassan nyílik ki az ajtó. Egy fullcapes, bőrnadrágos fiú lép be. Ledobja a sapkáját egy székre.
- Szia. Látom felébredtél - mondja komoran, majd végigmér és perverzen elmosolyodik. Hát persze, csak alsónemű van rajtam.
- Greg? - kérdezem meghökkenve, mikor felismerem. - Te mit keresel itt?
- Itt lakom? - kérdez vissza gúnyosan.
- Akkor én mit keresek itt? - kérdezem, inkább magamtól és leülök egy közeli székre. Greg megkerüli az asztalt és ő is leül egy székre, pont szemben velem.
- Hát tudod - kezdi lassan - épp ott fulladoztál a medencémben, és én úgy gondoltam, jó móka lenne kimenteni. Amúgy le kellett ereszteni az összes vizet, mert belevéreztél.
- Állj! Én a te medencédben haltam meg majdnem? - kérdezem dühösen.
- Igen. Ja és egy ablakot is kitörtél. Örülj, hogy nem fizettetem ki a házamban okozott károkat.
- Mit kerestem én a te házadban? Várj! A fiú. Hú basszus! - mondom, miközben visszagondolok a történtekre.
- Carl-ra gondolsz? - kérdezi komoran. - Igen, ő meghalt. Nem tudom, hogy miért, de te lelőtted. Vagy nem így volt?
- Meg akart fojtani... - kezdem.
- Ezért inkább lelőtted? - kérdi feldúltan. - Mondjuk megérdemelte az a pszichopata állat!
Ajjaj, gyorsan témát kéne váltani, mielőtt Greg nagyon bepipul.
- Mennyi az idő? - kérdezem, remélve, hogy nem voltam nagyon feltűnő.
- Kilenc óra huszon... Mindjárt fél tíz - válaszolja az IPhone-ját megnézve.
- Este? - kérdezek vissza.
- Dehogyis! Reggel - válaszol furcsán nézve.
- Reggel? Vagyis már majdnem egy órája elkezdődött a tanítás? - kérdezem egy kicsit beparázva. Már rögtön a második nap elkések. És az átvétel. Lekéstem a tegnap esti átvételt.
- Persze, hogy elkezdődött - szakítja félbe a gondolataimat Greg. - Ma kihagyjuk a sulit.
- Kihagyjuk? Oké, hogy te kihagyod, de én új diák vagyok. Nem engedhetek meg magamnak csak úgy egy nap lógást! - mondom szinte kiabálva. - Amúgy is, mit csinálnánk?
- Ó, van egy pár ötletem - feleli azzal a perverz vigyorával. - Elölről szereted vagy hátulról?
- Jézusom!
- Mi az? Várj, tudom! Te a 69-et szereted? - kérdi perverzen, miközben feláll. Én is felállok, és hátrálok egyet, mikor elindul felém.
- Nyugi van! - mondja félig nevetve. - Nem foglak megerőszakolni. Amúgy, ha fel szeretnél öltözni, de egyáltalán nem muszáj, sőt! - mondja, ismét perverz képpel. - Szóval, akkor az emeleten találsz ruhákat.
- A saját ruháim? - kérdezem reménykedve.
- Nem. Azok véresek és össze vannak vagdosva. De mondom, az emeleten vannak ruhák. Még senki nem viselte őket. Ha nagyon akarod, meg is tarthatsz egy párat... - mondja, de félbeszakítja a csengő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése