- Most komolyan April lesz a nevem? - tűnődöm magamban a hamis irataimat nézve. - April Vole. Születtem 1996. március 17-én, Caligulában. Kár, hogy azt sem tudom, hol van. Na, mindegy.
Ránézek a naptárra. Augusztus 31. Holnap suli. Nem sokat jártam suliba, ha jól számolom, össz-vissz hat évet. Röhej. De most már nem számít, csak ne bukjak meg.
Felszaladok a lépcsőn, egyenesen a hálóba. Kicsapom a szekrény ajtaját, ledobom magamról a pólót és a nadrágot és felveszem a bőrszerkómát: egyben hosszúnadrág és a hősszúujjú felső. Egy perverzebb pornóba is beleillenék, de úgyse fog meglátni senki. Megtöltöm a pisztolyom és a tokba csúsztatom. Remélem, nem lesz rá szükség.
- Kezdődhet az este - mondom halkan és kimászok az ablakon. Egy ugrással a szomszéd erkélyen termek. Óvatosan felmászok a lapos tetőre, ahonnan az egész várost beláthatom. Erre az évre már csak egy nagy feladatom van, de az Kaphol-ban, ahova osztály-kirándulni megyünk. Itt, Utamában, csak kisebb ügyeim vannak, az is főleg futárkodás. De először is A Cég dílerét kell megtalálnom. És igen, drogot kell szállítanom.
A díler elvileg az Utama Night Club-ban dolgozik. Ez a fiatalok szórakozóhelye. A számomra legkönnyebb közlekedési módszert választom: a tetőket. Szerencsére a szűk utcák miatt szorosan vannak a házak a városban, így nem kell nagyon megerőltetnek magamat.
Tíz perc se telt el, máris megérkeztem a klubhoz. Nagyon durván hangos itt a zene, nem tudom, hogy mit élveznek ezen az emberek. Azonnal kiszúrom a dílert: beszartam-gatya, kapucni, fullcap és hátizsák.
- Helló -köszönök neki. - Te bizton Cole vagy. Én A Szállító vagyok, jöttem a cuccért.
- Kódod? - kérdez vissza azonnal.
- 113538 - válaszolom tökéletes magabiztossággal. Már vagy százezerszer elmondtam ezt életem során. A srác a kezembe nyom egy fekete csomagot, amin egy fehér cetli van. A kézbesítés pontos helye és címe. Hát igen, nálunk már csak így megy ez.
Már épp indultam volna tovább, mikor egy teljesen mai divat szerint öltözködő, látszólag dúsgazdag srác megszólal:
- Hé, miért van az, hogy ő ingyen kap?
A díler már elindult az utcán, így gondolom, tőlem várja a választ.
- VIP vagyok - mondom miközben elég feltűnően végigmérem. - Talán gond?
- Dehogy, sőt nálam is lehetsz VIP, ha szeretnéd - mondja egy perverz vigyor kíséretében, mire a haverjai felröhögnek.
- Ccch, paraszt - vetem át a vállam fölött, miközben elindulok hazafelé. Ekkor érzem, hogy egy kéz hozzáér a csípőmhöz. Reflexből megfogom és rántok rajta egyet, mire a 'fogdosóm' előreesik. Egy fiú az (természetesen), valószínűleg ugyanabból a társaságból, mint az, amelyikkel épp most beszéltem.
- Szerintem jobban jársz, ha nem érsz hozzám - vigyorodok el, majd lazán elsétálok. Az utolsó mondat, amit hallok: Egyszer úgy megbaszom!
Hazaérve beteszem a cuccot a szekrénybe és lefekszek aludni. Holnap fárasztó napom lesz: nemcsak az átadást kell lebonyolítanom, még az iskolát is túl kell élnem. Egyébként óriási szerencsém volt, hogy nem hitték rögtön azok a fiúk, hogy tolvaj, vagy gyilkos vagyok. Mondjuk nem vagyok valami gyilkos alkat: se a magas és olyan, mint egy topmodell, se a kigyúrt állat kategóriába nem tartozom. Pont ezért is szerződtetett A Cég: mert alacsony vagyok és ezért olyan gyámoltalannak tűnhetek. És ki hinné egy gyámoltalan lányról, hogy szabadidejében lop, csal és embereket öl?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése