- Figyi, ez most halál komoly - néz a szemembe Aaron. - Még nem tudjuk, mennyire leszel olyan, mint mi, de mivel a Romboló miatt kerültél bele, még fontos lehetsz a számunkra.
- Na jó, időpocsékolás volt ide jönnöm, sziasztok - köszönök el, és elindulok a folyó irányába. Még mielőtt három lépést tennék, furcsa hangot hallok felülről, majd Bran esik le elém. Illetve ugrik. Átugrott engem.
- Mi a sza.. - kezdeném a káromkodást, de közbevág.
- Nem mehetsz el! Higgy nekünk!
- Mert ha nem? - kérdezek vissza flegmán, mire negragadja a csuklómat. Felvonom a szemöldökömet. Szerencsére nem tudják, hol dolgoztam eddig, így ennyi előnyöm lesz. És a meglepés nagy előny.
Megfogom a csuklómat markoló kezét, és rántok egyet rajta, amitől majdnem elesik. Reflexből hasba térdelem, majd egy jól célzott ütéssel a fejére, ártalmatlanítom. Aaronra pillantok, aki tátott szájjal bámulja a kiütött haverját. Még mielőtt bàrmit csinálhatna, elsprintelek.
Feltűnően hamar érek oda Felicity házához. Vagy csak túlságosan el voltam foglalva az aggódással, hogy a drogosok utánam jönnek.
Az ajtót, mint mindig, nyitva találom, így nyugodtan besétálok. Semmi hangot nem hallok, biztos máshol van forgatás.
Megtorpanok. Jobbra tőlem kell lennie egy tükörnek. Lassan odafordulok, és belenézek. Egy sápadt, kócos lány néz vissza.
- Ezazz - suttogom halkan. Úgy tűnik, hamarosan kiürül a szer a szervezetemből.
Valami neszt hallok a nappaliból. Lerúgom a dorkómat, hogy halkabban járhassak. Odasettenkedek az ajtóhoz, és belesek a szobába.
A torkomban gombóc keletkezik. Nyelni sem tudok. Felicity, mint általában, úgy fest mint egy filmsztár. Chris pedig... hát ő csak Chris póló nélkül. Ezzel nem lenne semmi gondom, na de... mi a halálért smárolnak?
Lehet, hogy már nincs semmi köztem és Chris között, de még korai mással látnom. Nagyon korai.
Hátralépek és egy óriásit reccsen a parketta. Felicity ijedten húzódik hátra Christől.
- April? - lepődik meg Chris. - Te.. te mit keresel itt?
- Hát nem azt, amit találtam - teszek egyértelmű utalást a helyzetre, aztán felszaladok az emeletre.
A vendégszobába zárkózva, az ágyon fekve kopogást hallok.
- April, na beszéljük meg, eressz be - kiabál Felicity kintről. Csak fordulok egyet, nem válaszolok.
Valami megmozdul a lábamnál. Odakapom a fejem, és Brannel nézek össze. Az ágyon guggol.
- April, kedvesem, miért nem nyitsz ajtót? - kérdezi gonosz vigyorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése