Addig hátrálok, míg tudok. A hátam a hideg falhoz nyomódik. Még mindig a nem létező tükörképemet nézem.
Valami nagyon nem normális történhetett kinn. Bármi is az, nagyon gyorsan véget kell vetnem neki. Vagy bedrogoztak vagy valami mást adtak be, nem tudom, de remélem nem tart sokáig a hatàsa.
- Minden rendben? - hallom Jason hangját a folyosóról.
- Persze, jövök már - felelem, majd vetek egy utolsó pillantást a tükörre, és kilépek az ajtón.
Jason már pizsamában áll az ajtó előtt, tekintete aggodalommal teli.
- Gyere, ideje aludni - indul el a lépcsőn felfelé.
Szó nélkül követem, majd bedőlök mellé az ágyba és álomba merülök.
Az éjszaka közepén hirtelen felriadok. Rápillantok az órára: 04:26. Kábé három órát aludhattam, mégse vagyok fáradt. Jason zavartalanul alszik tovább mellettem, nem tudom, akkor én mégis mire ébredhettem.
Óvatosan felkelek, és lemegyek a konyhába. Kinyitom a hűtőt, és ezzel a lendülettel kiesik belőle egy borosüveg. Megszédülök, hallom, amint az üveg hatalmas csattanással földet ér, érzem a folyó bor illatát. Ekkor visszanyerem az egyensúlyomat, és elkapom az üveget.
Lerogyok a padlóra. Az érintetlen üveg a kezemben van, nem törött össze, csak képzeltem az egészet.
Meghallom Jason lépteit a lépcsőn. Gyorsan felállok és visszarakom a bort.
- Hát te meg mit csinálsz? - köszönt Jason álmosan.
- Én csak... öö... nem tudtam aludni - felelem zavarodottan. Igazából jó kérdés, hogy mit is csinálok.
- Nem baj, úgy is beszélni szerettem volna veled valamiről - kezd bele. - Szóval a városban van ez a fősuli szerűség, ahova én is járok. Csak napi 6 óra, és nem 8 mint a többi; különböző szakokra járhatsz, és nincs tandíj, ha felvesznek.
- April Whole közismertebb bűnözőt tuti nem fogják felvenni - jelentem ki.
- De Cassy-t simán, főleg, ha az egyik legjobb tanuló ajánlja be - kacsint rám.
.:.
Úgy délután három körül járhat az idő, épp Jasontől indulok haza. Illetve Felicity-hez, most az a "haza".
Úgy döntök, nem busszal megyek, hanem gyalog. Eldöntöttem már, hogy nem érdekel mi történt az éjszaka, akkor is a legrövidebb utat fogom választani. Ami az erdő mellett vezet.
Most nem olyan félelmetes, mint az este, bár barátságosnak nem mondható. Furcsa susogást hallok a fák mögül. Biztos a szél sűvít. Vagy csak beképzelem.
- Jól - hallom valahonnan. Megfordulok, de senki sincs mögöttem. - Jól gondold meg, hova jelentkezel - hörgi valami a fák közül.
Kiráz a hideg. Valami nagyon félelmetesbe csöppentem bele. Tennem kell ellene valamit, nem fogok tudni így élni. Balra fordulok, és elkezdek sprintelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése