Ötvenhatodik rész: A kiválasztott?

Szerencsére még emlékszem, hol van a ház, amelynél Aaronnal meg a többiekkel találkoztam. Amilyen gyorsan csak tudok, elkezdek futni a megfelelő irányba.

Hamarosan a dzsip nyomaira bukkanok, így azokat követem. Negyed órán belül az épülethez érek, a kocsi most is az ajtó előtt áll.

Odamegyek és bekopogok. Semmi válasz. Hangosabban kopogok, már fájnak az ujjperceim, de semmi, így fogom magam és benyitok.

Lépek egyet, de a talaj helyett csak egy óriási lyukat találok a lábammal. Zuhanni kezdek, majd hatalmas puffanással érek földet.

- Nicsak, kit látok - szólal meg a bordó hajú, mikor meglát. Közelebb jön, megragadja a pólóm nyakát és felemel. Mélyen a szemembe néz. - Mit csinálsz te itt? Tudod, milyen veszélybe sodorsz minket, ha valaki ránk talál?
- Én csak Aaronnal akarok beszélni - felelem fuldokolva. Nagyon erős a szorítása.
- AARON! - üvölti el magát. - GYERE IDE EGY PILLRE!

Elenged, én pedig ismét a földre esek. Minden porcikám sajog...

- Mi az, Gina? - lép be Aaron. Megpillant és elkerekedik a szeme. - Ő meg mit csinál itt?
- Leesett - válaszol, mire Aaron arcán szörnyülködő kifejezés suhan át.
- De hát.. - kezd bele, mire Gina közbevág:
- Tudom. Veled akar beszélni.
- Gyere velem - utasít Aaron, és kiráncigál a helyiségből.

A fürdőbe megyünk.
- Mit tapasztaltál? - kérdezi, még mielőtt bármit mondhatnék.
- Honnan tudod, hogy van valami?
- Figyu, 20 métert zuhantál az előbb, és nem lett semmi bajod. Szóval?

Teljesen leblokkolok. Húsz méter? Lehetetlen. Ha húsz mé...
- Héé, mondj már valamit! - zavarja meg a gondolataimat Aaron.
- Jó, akkor hangokat hallok és nincs tükörképem.
- Ismerős kezdet - mondja sejtelmesen.
- Hogy érted ezt?
- Úgy, hogy velem is így kezdődött.
- Mi kezdődött? - értetlenkedek.
- Megmutassam? - kérdezi félmosollyal, mire bólintok. Felkap a hátára, és kirohan a szobából.

Oda tartunk, ahova az előbb leestem. Aaron nem lassít, a gyorsaságtól szinte elfolyva látom a külvilágot.
- Kapaszkodj - kiáltja nekem, majd felugrik. A fal egy kiálló részében megkapaszkodik, majd ugrik tovább. Kábé hat ugrással felérünk.
- Te jó isten - mondom, mikor letesz. Hogy ugorhat majdnem négy métert helyből?
- Ez még csak a kezdet - fordul felém.

Az arca egyik felét fekete, pikkely szerű anyag borítja, szeme sárgán izzik, keze szintén fekete, ujjai végén hosszú karmok. Majdnem hátraesek, mikor meglátom.
- Nyugi van, nem bántalak - mondja, majd mély levegőt vesz, és minden nem hétköznapi dolga másodpercek alatt felszívódik.

- Velem is ez lesz? - kérdezem félve. Nem akarok szörnnyé válni!
- Nem biztos, de megeshet. A tünetek alapján valószínű.
- Valahogy meg lehet állítani, hogy átváltozzak?
- Nem! - jelenti ki valaki mögülem. Megfordulok, és a múltkori néger sráccal nézek össze. Azt hiszem, Brannek hívták.
- Mer'? - kérdezi Aaron.
- "A Romboló" támadta meg. Ez azt jelenti...
- Hogy ő a kiválasztott - fejezi be a mondatot Aaron.