- Öhm, az adatbázisban. Be van jelentve már az esküvő.
A kezembe temetem az arcom.
- De miért ne mehetne hozzá ehhez a Cassyhez? Látszik, hogy szeretted, és gondolom ő is téged, de ha azt hitte, meghaltál, simán továbbléphetett...
- Nem, mert... szóval azért... amiatt, hogy... - dadogok.
- Miért nem? Csak mondd el - fogja meg a vállam.
- Azért, mert Cassy én vagyok.
- Mi az, hogy te vagy? - kérdezi komolyan. - Azt mondtad, hogy April az igazi neved.
- Ez egy hosszú történet. A lényeg, hogy Cassy Lewis voltam születésemkor, de nevet kellett változtatnom. Így lettem April.
- Aha.. De várj, mi? Hogy mehet hozzád Gregory?
- Csak Greg - javítom ki. Megvonom a vállam.
Csak egymást nézzük gondolkodva percekig. Felfoghatatlan. Erre nem tudom, mi lehet a magyarázat.
- Van egy ötletem - szakítja meg a csendet. Az ölébe kapja a gépét, és pötyögni kezd. - Szóval, csak úgy járhatunk ennek a végére, ha odamegyünk - mondja, de a szemét nem veszi le a képernyőről. - Feltöröm a fájlt, és megnézem, hol lesz az esküvő. Mindjárt meg is van... Öhm... tessék - fordítja felém a gépet.
- Egy sziget, ami a King család tulajdonában van - magyarázza. - És találd ki, hol van!
- A Csendes-óceánon - mosolyodok el.
- Ott bizony. Megtaláltuk.
***
- Már nem lehet visszamondani a szobát, ezért itt kell aludnunk. Amúgy is eltart egy darabig, mire megjön a hajó - jelenti ki Ares.
- Milyen hajó? - ráncolom a homlokomat.
- Amivel oda megyünk holnap. Csak nem gondoltad, hogy egy géppel fogok leszállni egy idegen szigetre? Meg amúgy is feltűnő lenne..
- Igaz - sóhajtok. - Akkor mégis csak itt kell aludnunk?
- Igen - mosolyodik el huncutan. - Hidd el, jó móka lesz.
***
Ares beállított egy ébresztőt, de felesleges volt. Épphogy csak felkelt a nap, én is felébredtem.
- Miért kelsz fel? - kérdezi Ares. - Aludj még.
- Nem bírok. Kimegyek, hogy ne zavarjalak.
- Ne menj! Inkább felkelek én is - azzal ledobja magáról a takarót. Még időben elfordulok, mielőtt ismét kínos helyzetbe kerülünk.
- A hajó elvileg már pár órája a kikötőben áll, úgyhogy ha gondolod, indulhatunk.
- Jó, menjünk - kapom fel az egyetlen értékemet, a telefonomat. A táskámat még Chris, azaz Ares házában elrejtettem. Ha meglátná a pisztolyokat, azonnal gyanakodni kezdene.
***
- Most kicsit kelet felé - kiáltom Aresnak egy iránytűvel és GPS-szel a kezemben. Nem tudom, hány órája lehetünk a nyílt vízen, de rossz ötlet volt rám hagyni az irányítást.
- Biztos? - kérdez vissza, majd megtekeri a hajókormányt.
- Nem - mondom, majd megfordítom a készüléket. - Lehet, hogy nyugatra.
- Nem, jó irányba megyünk.
- Honnan tudod? - kérdezem. Az iránytűt is megfordítom. Ajjaj.
- Gyere, nézd meg! - kiáltja vissza.
Felszaladok a kabinból. és megállok Ares mellett. Közvetlenül előttünk van a sziget.
- Most már értem - vigyorgok rá, miközben egyre közeledünk. - De várjunk! Eddig nem tűnt fel, hogy itt vagyunk?
- Dehogynem, már 10 perce láttam merre kell menni. De jó volt hallgatni a szenvedésed - feleli, majd kinevet.
***
A villától nem messze kötünk ki. A sziget még mindig gyönyörű.
- Ne a főbejáratnál menjünk, nem lenne jó, ha rögtön észrevennének - javasolja Ares. Bólintok.
- Van egy hátsó bejárat, csak ahhoz kicsit kerülnünk kell.
- Nembaj - válaszol, majd elindulunk egy ösvényen.
Ares megy elől, bár én jobban ismerem a helyet. Mondjuk nem sokat voltam itt, de azért valamennyire emlékszem.
- Valakik jönnek - torpan meg előttem. - Mi legyen?
- Nem tudom, bújjunk el, vagy..?
- Chris? - szakít félbe egy hang elölről. Jason. Felicity unokatestvére, akivel egy buszon ismerkedtem meg. Hirtelen elöntenek az emlékek. Főleg az maradt meg, mikor Jason bemutatkozott.
"- Bocs, tényleg, rögtön ezzel kellett volna kezdenem. Szóval elölről az egészet. Szia, te dögös csajszi a buszon, a nevem Jason Hill, mizujs?''
Ares csak áll, és nagy szemekkel néz rá. Hát persze, gőze sincs, hogy ki ő.
Előrelépek, és megfogom Ares kezét.
- Szia Jason, én Maybel vagyok - mosolygok rá. Ares kérdőn tekint rám, de csak mosolygok.
- Hát szia - köszön vissza Jason, de nem nagyon törődik velem. Ares felé fordul. - Chris, gyere be, Greg biztos örülni fog.
A neve hallatán megduplázódik a vérnyomásom.
- Felicity is itt van? - kérdem.
- Öhm, persze, szerintem a másik házban van.
- Másik házban? - csodálkozom. Csak egy ház volt a szigeten. - Milyen másik házban? Van másik is?
- Igen, nemrég lett kész. Ha visszafordulsz, rögtön az első elágazás jobbra.
- Rendben, akkor én beszelek Felicityvel, aztán jövök hozzád - mondom Aresnek, majd elindulok vissza.
***
Nagyon megváltozott ez a hely azóta, hogy eljöttem aznap. Nem tudom miért, de valahogy furcsa hangulata van.
Hangokat hallok. Mintha emberek lennének. Elhaladok egy terasz előtt, amit épp a dolgozók díszítenek. Szokatlan itt ez a sok ember.
- Szia, segíthetek? - kopogtatja meg valaki a vállamat. Megfordulok, és Felicityvel találom szemben magam.
- Jézusom, de örülök neked! Épp téged kereslek!
- Engem? - néz rám kérdőn. - Ma nem adok autogramot, ne haragudj.
- Jaj, nem, én nem rajongó vagyok - magyarázom. - Figyelj, lehet őrültségnek fog hangzani, de hinned kell nekem. Én vagyok az, April.
Először csak néz rám, majd felnevet.
- Az lehetetlen.
- Tudom, hogy annak hangzik, de higgy nekem - győzködöm. - A baleset után átoperálták az agyam ebbe a testbe, Chris testébe meg Aresét.
- Ki a faszom az az Ares? És te ki vagy?
- April vagyok, higgy nekem. Nem tudom, mit hogy tudtok, de elmondom, hogy volt igazából. Szóval azon az estén...
- Hallgass - szól közbe. - Inkább elmondom én, hogy volt "igazából". A baleset után Chris nyaralni ment, "te", vagyis April, aki igazából Cassy, pedig hazajött.
- Hazajött? Hazajöttem?
- Igen, most is ott teázgatsz a szerelmeddel a nappaliban.
- Na jó, ezt nem értem.
- Ahj, istenem - fogja meg a fejét. - Megmutatom, de utána elmész, és nem zaklatsz minket! Megértetted?
Bólintok. Megfordul és elindul a járdán a ház felé. Követem. Közben egy pincér tálcájáról lekapok egy pohár pezsgőt.
Belépünk a teraszajtón. A következő látvány fogad: Ares velünk szemben ül egy fotelben, meggyötört arca van. Vele szemben, vagyis nekünk háttal, egy kanapén két ember ül: egy fiú és egy lány.
- Chris, végre hazajöttél - köszönti Felicity Arest. - Greg, Cassy, van egy hívatlan vendégünk.
Greg hátrafordul, és ridegen végigmér. Megremeg a kezem. A lány is hátrafordul.
Mikor megpillantom az arcát, akaratlanul is elejtem a poharat. A szilánkok hangosan szállnak szerte a földön.
Igaza volt.
Felicity nem hazudott.
A lány a kanapén én vagyok.
April.
Az az én testem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése