Utána jött az életemben a legkeményebb, majdnem tizenegy év. Először mindenhova befogadtak: szállodákba, a családok a házaikba, éttermekbe. Ez így ment úgy két évig, aztán iskolába kellett járnom. Az alsó tagozatot is csak éppen hogy kijártam, a felsőben és a gimiben volt, hogy éveket hagytam ki.
Tizenkét éves koromra megszoktam az utcai életet. Az emberek adakoztak néha nekem, olyankor még éheznem se kellett. Viszont mikor már nem tudtam több pénzt összekönyörögni, mert mindenki elküldött, vagy rosszabb esetben meg is vert. Ilyenkor lopáshoz kellett folyamodnom.
Nagyon ügyes tolvaj voltam, két éven keresztül nem kapott rajta senki. Viszont a tizenötödik szülinapom körül, épp a SunSetSuperMarket-ben tébláboltam, a tökéletes pillanatra várva, mikor egy fekete ruhás ember megragadott és kiráncigált az üzletből. Betuszkolt egy kocsiba és egy fecskendővel valami lila folyadékot adott be nekem.
Az első emlékem ezután, hogy egy szegényen világított helyiségben ébredtem. Adtak valami konzervet enni és vizet, hogy szomjan ne halljak. Majd bejött egy nagy szakállas, vékony bácsi és kikérdezett. A legtöbb kérdésre nem tudtam megadni a választ. Olyan egyszerű kérdésekre, mint például mikor születtem vagy mi az anyukám neve. Hiszen még a sajátomat se tudtam...
Aztán kaptam egy számot: 113538. Ez volt az új "nevem". És ez volt az új otthonom: A Cég. Két hónapnyi edzés után végül munkába állítottak. Sok munkám volt másfél év alatt: tizenhét. És most ez a tizennyolcadik, az utolsó. És az egyetlen, ami nem sikeres.
- Igen, de miért lepődsz meg ezen annyira? - kérdez vissza Chris, kizökkentve a gondolataimból.
- Mert, ööö - nem akarom elmondani neki, hogy nem tudtam eddig - nem tudom elképzelni, hogy honnan tudtad meg - füllentem végül.
- Hát, Greg felhívott, hogy A Cég embere, akiről tudtuk, hogy meg akarja ölni őt a kirándulás alatt, az te vagy. És hogy nézzek utánad, mert veszélyes lehetsz még a számunkra.
- De hát megtagadtam a parancsot! - tiltakozom. Ezek után se bíznának bennem?
- Tudom, de Greget nagyon lesokkoltad. Próbáltunk felkészülni minden lehetőségre, mert A Cégnél lévő beépített emberünk azt mondta, hogy már nagyon készül az akció Greg ellen, de arra semmiképp sem gondoltunk volna, hogy te leszel az, aki meg akarja majd ölni. Szóval a kis incidens után Greg telefonált, hogy te vagy az és hogy megsérültél valószínűleg, meg valaki üldöz, így meg kéne menteni téged.
- De hogyan találtál meg? - kérdezem tőle kíváncsian, majd ásítok egyet.
- Nem én találtalak meg, hanem Uriah - fordul Chris az alvó gepárd felé, majd elmosolyodik. Uriah kinyitja a szemét és nyávog egyet.
- És most mi lesz? Az osztályba már nem mehetek vissza, mert elvileg megszöktem, A Cégnél meg valószínűleg a feketelistán vagyok. Vagyis ne lepődj meg, ha most beugrik valaki az ablakon és megöl engem - figyelmeztetem egykedvűen Christ, majd elfekszem az ágyon.
- Nem fognak megölni, vigyázunk rád. És most valószínűleg egy darabig itt leszel nálam, majd keresünk neked új nevet meg papírokat és eldöntheted, hogy mit akarsz csinálni.
- Most csak aludni akarok - felem Chrisnek és behunyom a szemem.
Órák múlva ébredek csak fel. Nem magamtól kelek, valaki felébreszt. Vagy inkább valami. Kinyitom a szemem és Uriah-val nézek farkasszemet. Gyorsan felülök, hogy magasabb legyek nála. Még mindig tartok tőle egy kicsit.
Ő közelebb hajol és a fogai közé veszi a pulcsim ujját. Vagyis nem az én pulcsimét, mert valószínűleg Chris pulcsija van rajtam.
Óvatosan elindul az ajtó felé, engem magával húzva. Felállok és követem. A konyhába vezet, ahol Chris éppen telefonál. Mikor meglát, eltartja magától a telefont.
- April, ööö Cassy, vagy mi most a neved? Nagyon gyorsan menj ki a kertbe és ülj be a helikopterbe! Fél perc és én is jövök.
- Miért?? - kérdezek vissza bizonytalanul.
- Mert megtaláltak minket. Bármelyik percben megérkezhetnek, el kell tűnnünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése