Hányingerem van. Megkapaszkodok a falba, de hallom, hogy bent valaki lépked a szobában. Az ajtó felé tart. Az utolsó dolog, amit most csinálni szeretnék, az a Greggel való társalgás, így amilyen gyorsan csak tudok, elindulok a folyosón. Valamelyik ajtón muszáj bemennem, ha nem akarom, hogy meglásson. Mindegyik ajtó ugyanolyan, kivéve az egyik: MOSODA. Tökéletes.
Már vagy másfél órája ülök egy ruhahalomban. Szerencsére még nem talált rám senki, bár már kezdek éhes lenni és vécére is el kéne mennem. De megfogadtam, hogy addig nem fogok kijönni, amíg meg nem talál valaki. Ekkor valaki egy kicsit lenyomja a kilincset, de nem nyit be. Majd hirtelen kinyílik az ajtó és Uriah lépked be a helyiségbe. Rám néz, majd kifut a szobából és nyávog(?) egyet. Lépteket hallani a folyosóról, majd Tom, Greg haverja, fordul be.
- April, téged keresünk vagy negyven perce! Hol voltál? - kérdezi mérgesen.
- Itt chilleltem ezen a kupac ruhán. Talán hiányolt valaki? - kérdezek vissza, majd egy luxusmosógépbe kapaszkodva felállok.
- Igen. És amúgy is ebédelni kéne valamit. Nem vagy éhes?
- De, mehetünk - válaszolom és Uriahra támaszkodva kivonszolom magam a helyiségből.
A pompás ebédlőben már ülnek egy páran. Innen látom, pedig még csak a fedélzeten vagyok. Tom előrement, mert én még átöltöztem emberibb ruhákba. Most egy márkás rövidnadrág és egy haspóló van rajtam. Lehet, hogy szeptember van, de itt a nemtudommilyen tengeren nagyon forró az idő.
Lassan belépek a helységbe. Egy nagy, egzotikus faasztal van középen, körülötte már egy kivételével az összes hely foglalt. Hirtelen mindenki rám néz. Nem szeretek a középpontban lenni.
- April, gyere ülj le! - mondja Chris, a mellette lévő székre mutogatva. Lassan odamegyek, megpróbálom azt színlelni, hogy semmi gond a járásommal, de még mindig nagyon fáj. Lassan leülök, hogy a lábam még véletlenül se érjen semmihez.
- Szia - köszön nekem Wendy. Ő is itt van? - Jól van a lábad?
- Persze, semmi baja - füllentem, majd végignézek az asztaltársaságon. Hatan vagyunk: jobb oldalamon ül Chris, a balon Tom. Szemben velem Greg ül, mellette Wendy és Rossie.
- April, majd beszélhetnénk ebéd után? - kérdezi egyszer csak Greg tőlem, megtörve a csendet.
- Szerintem itt is megbeszélhetitek - válaszol helyettem Rossie nagyképűen.
- Szerintem meg te ne szólj bele semmibe se, jó? - fordul felé Wendy mérgesen.
- Szerintem meg ne veszekedjetek - szól bele Tom is.
- De most komolyan, miért van itt ez a fruska? - kérdezi Rossie Christ, mire ő felhúzza a szemöldökét.
- Tudjátok mit? További kellemes ebédet nektek - állok fel az asztaltól és kimegyek az ebédlőből. Milyen alapon fruskáz le engem ő? Mintha ő valami apáca lenne, vagy nem tudom. Legszívesebben a merőkanállal kapartam volna ki a szemét. Vagy belelöktem volna a tengerbe.
Mire kiérek a fedélzetre, halálos fájdalmat érzek a lábamban, de nem állok meg, befutok a folyosóra.
Már tíz perce a földön ülök a folyosón. Hallom, hogy jön valaki, de nem érdekel.
- April, hát itt vagy - hallom Chris hangját. Megáll előttem , majd leül mellém.
- Megmagyaráznád nekem, kérlek - kezdek bele a mondandómba - hogy ki és miért van itt? Vagy egyáltalán hol vagyunk?
- Szóval, te éppen a King "maffia" hajóján vagy a világ egyik legszebb tengerén. Én és Greg Kingek vagyunk, úgyhogy ez a mi hajónk, mi azért vagyunk itt. Wendy a féltestvérünk, csak ezt nem tudják sokan, de ne is nagyon híreszteld, kérlek. Ja és ő is a "maffia" tagja. Tom Greg legjobb barátja és sokat segít nekünk, ő azért van itt, viszont nem tudom, hogy az a másik csaj miért van itt - fejezi be Chris. - Csak annyit tudok, hogy az egész suli egyszer már végigment rajta.
- Kétszer - javítja ki az ekkor érkező Greg perverz vigyorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése