2014. február 24., hétfő

Huszonkilencedik rész: Ottragadva

Szorosan kapaszkodok Tomba, miközben szeljük a habokat. Mindenki jetskire pattant végül, hogy lássa a "drámát". Chris már elég közel van Rossiehoz, Wendy közvetlenül mögöttük van egy kék jetskin, utána vagyunk mi Tommal, mellettünk pedig Greg vezeti a fekete, King feliratú jetskit.

Hátranézek. A jachtot már eléggé lehagytuk, alig látni. Viszont amit lehet látni, az az előttünk lévő sziget. Nagy pálmafák, homokos part, pont mint a filmekben. Ha ilyen sebességgel haladunk, öt percen belül elhaladunk mellette.

Mikor a sziget közelébe érünk, Rossie hirtelen elrántja a kormányt és a part felé kezd száguldani. Mindenki követi a példáját, Tom is teljes erejével balra kormányoz, ami következtében majdnem a vízbe esek.
- Minden rendben ott hátul? - kiabálja túl Tom a motorok zúgását.
- Igen, persze - kiabálok én is, de mivel én vagyok hátul, pont a fülébe üvöltök. - Jaj, bocsi - teszem hozzá halkabban, mire Tom csak a fejét rázza. Juhéjja, egy emberrel több, aki nem normálisnak gondol.

Rossie ebben a pillanatban érte el a partot. Leugrik a jetskiről és befut a fák közé.
- Ajjaj - mondja Tom, miközben a lelassítunk a parttól körülbelül 20 méterre. - Remélem tudsz úszni.
- Tudok, de mi a baj? - kérdezek vissza.
- Elfogyott az üzemanyag - válaszol Tom. - Ki kell úsznunk a partra.

Válasz helyett belevetem magam a vízbe. Legjobban a hátúszást tudom, ezért hátrafelé közelítem meg a partot. Mielőtt még szárazföldre érnék, segítek Tomnak kihúzni a szárazföldre a jetskit.

- Rossie merre van? - kérdezi Wendy a már parton Greget, mire ő a dzsungel felé mutat:
- Ott.
- Én oda be nem megyek érte - jelenti ki Wendy, és leül a homokba. Odamegyek hozzá és én is lehuppanok a földre.
- Ti nyugodtan keressétek, addig mi itt chillelünk - teszem hozzá és hátradőlök. A forró homok kellemes a hátam alatt.
- Rendben, én nem fogok miatta itt unatkozni - kezdi Chris. - Úgyhogy: ROSSIE, AZONNAL GYERE A PARTRA!! - üvölti.
- MIÉRT? - kiáltja vissza Rossie a fák közül. Felülök, hátha megpillantom valahol, de csak a sűrű erdőt látom.
- CSAK LÉGYSZI GYERE! - kérleli Greg viszonylag kedves hangon.

Az egyik bokor megrezdül és Rossie lép ki a fák árnyékából. Lassan jön felénk, közbe riszálja a csípőjét és szomorú arcot vág.
- Jaj, "szegényke megsértődött" - súgja nekem Wendy. - Undorító ez a színjáték.
- Egyetértek - mondom, miközben Rossiet nézem, El kell ismerni, nem hétköznapi látvány szolárium-barnította bőre, festett haja és tökéletes sminkje. Ha nem lenne mű az egész csaj, még szép is lenne.
- Egy kicsit megfájdult a fejem, visszamegyek a jachtra - mondja Rossie halkan, majd odamegy a jestkikhez.
- Erről jut eszembe, nálunk elfogyott a benzin - jelenti ki Tom, majd Chrisre pillant. - Valami ötlet, hogy jutunk haza?
- Hát akkor két embernek meg kell itt várnia a dagályt, hogy idejöhessek értük a hajóval.
- És az mennyi idő? - kérdezem Christől.
- Hát, kábé holnap reggel kilenckor lesz legközelebb dagály - válaszolja.

Mindenki idegesen pillantgat körbe. Természetesen senkinek nincs ínyére egy éjszakát egy ismeretlen szigeten tölteni.
- Én léptem - mondja vigyorogva Rossie, már a jetskin ülve és gázt ad.
- Mi ez már??? Miatta jöttünk ide, most itt ragadt két ember és Ő az, aki elmegy?? - mondja Chris dühöngve és idegességében belerúg egy kagylóba. Az elrepül és hangos csobbanással a tengerbe érkezik.
 - Rendben, akkor ki az akinek mindenképp vissza kell jutnia a hajóra? - gondolkodik hangosan Greg. - Először is te, Wendy, mert neked asztmád van és neked is Chris, mert te tudod vezetni a kompot.
- Akkor hárman maradtunk - jegyzi meg Tom és rám pillant. - Azt mondom, hogy lányoké az elsőbbség, April, mehetsz! - ajánlja fel.
- Már bocs, hogy belerondítok az illedelmességedbe Tom, de szükségem van rád a hajón - mondja Chris. - Még nem szereltem meg a GPS-t és te vagy az egyetlen, aki ért ehhez.
- Nekem nem gond, én maradok ha kell - jegyzem meg halkan. Bár ódzkodom a gondolattól, hogy itt aludjak egy ismeretlen helyen, ahol pókoktól kezdve bennszülötteken át még akár ragadozók is lehetnek.
- Biztos, hogy jó ez így? - kérdezi Tom inkább tőlem, de Greg válaszol helyettem is:
- Persze, maradunk mi.
- Akkor mi visszamentünk, ha nem gond - mondja Wendy és Tommal elindul a jetskik felé.
- Óvatosan! Veszélyes lehet az este! - búcsúzik el Chris és ő is visszaindul.

Öt perc múlva már csak a távolodó jetskiket nézem a naplementében. Illetve nézzük. Mivel itt ragadtam éjszakára Greggel egy szigeten...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése