- Nem hittem volna, April - kezdi szokatlanul nyugodtan. - Ennyire nem esett le?? Csak menteni próbáltalak titeket. Nem érzek semmit Rossie iránt. Illetve nem éreztem, mert VALAKI lelőtte.
- Nem én.. - mentegetőzök, de ekkor eszembe jut, hogy Greg mit tenne Chrissel, ha megtudná, hogy ő ölte meg. Engem valószínűleg nem bántana, de ha ők ketten összeverekednek, akkor az biztos nem lesz sérülésmentes menet. Ezért inkább máshogy folytatom: - Vagyis, sajnálom. Azt gondoltam, hogyha elteszem Rossiet láb alól, akkor elfelejtenéd őt. Mert ellene semmi esélyem, de nélküle talán....
Greg hitetlenkedve felhúzza a szemöldökét.
- Ezt se gondoltam volna rólad. Te is ilyen ribanc lettél. Megérdemelnéd, hogy most én is lelőjelek - emeli fel a pisztolyát. A döbbenettől megszédülök. Az utolsó dolog, amit látok, az a felém közeledő pisztoly.
Egy hűvös helyen ébredek. A hideg padlót érzem a hátam alatt. Lassan felnyitom a szemem és felülök. A fejem zsong, a látásom is homályos egy kicsit.
Körülnézek. Egy kamraszerűségben vagyok, legalábbis a több polcnyi élelmiszerből ezt a következtetést vonom le. De mit keresek én itt? Hogy kerültem ide?
Hirtelen beugranak a reggel történtek. A lövöldözés, a sebesült barátaim és Rossie... Greg! Greg leüthetett. Képes volt fejbe csapni a pisztolyával. Én elájultam, és valaki idehozott.
Felpattanok. Meg kell keresnem a többieket, Wendyt és Tomot. Remélem nincs semmi bajuk.
Odarohanok az ajtóhoz és teljes erővel lenyomom a kilincset. Zárva. Nem tudok kimenni, pedig muszáj kijutnom valahogy.
- Engedjetek ki innen!! - dörömbölök az ajtón. - Ki akarok menni!!
- KUSSOLJ BE! - kiált vissza valaki az ajtó túloldaláról. Greg az.
- Greg, légyszi nyisd ki az ajtót!!
- Nem nyitom ki, és jobb, ha abbahagyod a könyörgést. Nem fog meghallani senki, mert a jacht legmélyebb részén vagyunk. A többiek legalább öt teljes szinttel felettünk vannak.
Lerogyok a padlóra. Hogy teheti ezt? Bezárt, mint valami foglyot. A legjobb az egészben, hogy semmi közöm Rossie halálához, és most nekem kell szenvednem.
Már csak azért sem fogom azt tenni, amit Greg akar. Egyre nő bennem a düh. Hirtelen felindulásból felállok, megfogok egy random konzervet és az ajtónak hajítom. Hangos csapódással ütődik a fémnek, majd elgurul.
Megfogom a következőt, és ezt is nekidobom. Majd a következőt. És az azutánit is.
- EZT MOST FEJEZD BE!! - ordít kintről Greg.
- MERT HA NEM?? - üvöltöm vissza, és tovább dobálom a konzerveket.
Tíz perc múlva mozgolódást hallok odakintről. Kattan egyet a zár, és kicsapódik az ajtó. Greg fújtatva lép a szobába, majdnem felrobban mérgében. Gondolkodás nélkül felkapok egy újabb konzervet és felé hajítom. Az átszeli a levegőt, majd még mielőtt Greg félreugorhatna, a homloka közepén találja el, pont a sebén. Greg megszédül, és a falnak tántorodik. A lehetőséget kihasználva kirohanok a helyiségből.
Egy hosszú, megvilágítatlan folyosón vagyok. A vízszint alatt lehetünk már. Úgy 10 méterre tőlem, egy ajtó mögött pislákol egy lámpa. Odasprintelek. Egy lift az.
Teljes erőmből ütöm a hívógombot. A lift nem siet lefelé, Greg pedig bármelyik pillanatban kiléphet a szobából. Hangos csengéssel megérkezik a lift, szinte bevetem magam és megnyomom a legfelső gombot. Minél messzebb, annál jobb.
Már a földszinten vagyok, mikor hirtelen megáll a lift, és elkezd lefelé menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése