2014. március 19., szerda

Harmincnegyedik rész: Sérültek

Nem merek levegőt venni. Nem Rossie felől jött a lövés. Mögülem. Megfordulok és Chrissel nézek össze.
- Szívesen, April, természetesen máskor is megmentelek - mondja.

Nem tudok válaszolni. Csak az előttem elterülő testet nézem. Rossie testét. A golyó a mellkasa bal oldalán ment át. A szívén.

- Chris - kezdem halkan. - Te... te... megölted!
- B#szki - csillan meg a felismerés a szemében, majd elejti a pisztolyt és cinikusan hozzáteszi. - Ne már!
Odamegy Rossie hullájához és úgy fél percig szótlanul nézi.
- Rajta már nem tudt... tudtok segíteni - mondja egy nyöszörgő hang.
- Úristen!! - kiáltok fel és odaszaladok Wendyhez. Épp hogy csak tud beszélni. A hasából ömlik a vér. - Chris, segíts már!
- Engedj! - utasít Chris, majd odaguggol Wendy mellé. Lassan alányúl és felemeli. - Elviszem az orvosi szobába, addig foglalkozz a többiekkel! - mondja, majd Wendyvel a karjában kisiet a helyiségből.

Körülnézek. Rossie hullája. Vele már nem tudok mit kezdeni. Aztán megpillantom az ájult Greget. A homloka szilánkos, az arca vérrel van borítva. Már majdnem odamegyek hozzá, mikor eszembe jut Tom. Rossie őt is megsebesítette. Ilyen szempontból nagyon is örülök, hogy már nem tartozik az élők sorába.

Odafutok Tomhoz. Eszméletlenül fekszik, egy nyílt seb van a vállán. Ő is vérzik, de azért nem annyira, mint Wendy. Odamegyek az asztalhoz és felkapok egy köteg szalvétát. Nagyon hamar át fog ázni, de ideiglenesen megfelelő. Még mielőtt a sebre tennék bármit is, leöntöm egy kis alkohollal. Bőven van belőle itt, az étkezőben, és még fertőtlenít is. Aztán ráhelyezem a szalvétákat és odaszorítom. Kiveszem az övemet, és elszorítom vele a sebet.

Tomon segítettem, amit tudtam, most Greg jön. Undorodok ettől az embertől. Kétszínű és hazug. Ráadásul egy perverz paraszt. Igazságtalan, hogy Tom és Wendy súlyosan megsebesültek, Gregnek meg "csak" a homloka sérült.

Visszamegyek az asztalhoz és fogok még szalvétát. Nem találok több olyan italt, mint amivel Tom sebét tisztítottam ki, ezért a Rossie helyén lévő Jack Daniels-t fogom. Cigaretta is van mellette. Nem tudtam róla, hogy Rossie dohányozni, de tuti az övé, mivel rózsaszín.


Alkoholba mártom a szelvétákat és elkezdem törölgetni Greg arcáról a vért. Ekkor Greg kinyitja a szemét és káromkodik egyet:
- B#zdmeg, mi ez ami ilyen kib#szottul csíp???
- Alkohol - válaszolom komoran.
- Aauuh, a fejem - nyúl Greg a sebéhez, majd mikor az ujjai a vérhez érnek, elkapja a kezét. - Miért vérzek?
- Hát.. ö... valaki - kezdek bele zavartan a történetbe. Nem akarom kimondani Rossie nevét, nehogy Greg megkérdezze, hogy vele mi történt. Nem szeretnék az lenni, aki közli vele a halálhírt. - Szóval fejbe csaptak egy üvegtállal.
- Kicsoda? - kérdezi döbbentem, mire terelni kezdem a témát:
- Tom súlyosan megsérült. Vigyük le a betegszobába vagy hova!

Greg lassan feláll és odasétál Tomhoz. Pár másodpercig méregeti, majd megszólal:
- Ketten nem tudjuk levinni, ha eszméletlen. Vagyis le tudnánk, de te nem bírod el, én meg szédülök, szóval csak még nagyobb kárt tennénk benne, ha például elejtjük.
- Rendben, akkor szóljunk Chrisnek! Elment meggyógyítani Wendyt.
- Te akkor maradj itt Tommal, én megkeresem őket - felel Greg, majd elindul az ajtó felé. Már majdnem fellélegezhettem, hogy nem vette észre Rossi holttestét, de ekkor visszafordul.
- April, egyébként azt akarom... - és nem tudja befejezni a mondatát. Rossiet nézi. - Mi a ...?
Nem szólalok meg. Csak rontanék a helyzeten. Ezért inkább úgy érzem, jobb ötlet kislisszanni az ajtón, amíg Greg sokkos állapotban van.

Épp lépném át a modern küszöböt, mikor Greg megragadja a karom és visszaránt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése