Harminckettedik rész: Reggeli

Nem sokat aludtam tegnap éjszaka. Szinte végig csak forgolódtam és töprengtem. Ez meg is látszhat rajtam, mert Wendy reggeli közben így szól:
- Minden rendben, April? Olyan nyúzottnak tűnsz...
- Persze, csak nem túl sokat aludtam az éjszaka - válaszolom neki egy ásítás közben.
- Az éjszakáról jut eszembe - kezd bele Rossie. - Hol voltál Greg? Vártalak....
Ez volt az a pillanat, mikor majdnem kiköptem a palacsintámat.
- Ilyen nyílt utalást már régen hallottunk, Rossie. Köszönjük szépen - mondja ironikusan Chris.
- Jaj, maradjál már - dobja át Rossie a tökéletesen besütött haját a válla felett. - Szóval Greg??
- Valakivel beszélgettem, jó? - válaszol morcosan Greg. Úgy tűnik ő se aludhatott sokat.
- Vele? - mutat rám Rossie.
- Neve is van - szól közbe Chris, majd halkan hozzáteszi: - Ribanc...
- TESSÉK?? - áll fel Rossie. Közbe majdnem fellöki az asztalt, Tom narancsdzsúsza ki is borul. - MIT MONDTÁL???
- Mondjam ki hangosan is? - vág vissza Chris teljes nyugalommal, ami Wendyt csak még jobban felidegesíti. - Azt mondtam, hogy. Egy. Nagy. Ribanc. Vagy!
- Ajjaj, itt veszekedés szagot érzek - mondja vigyorogva Tom, aki látszólag nagyon élvezi a drámát.
- TE CSAK KUSSOLJ BE, PIZZAPOFI!! - ordítja Rossie, majd kicsörtet az étkezőből.

Körülnézek. Chris elégedetten mosolyog, Wendy inkább rémültnek látszik. Tom még mindig vigyorog, szerintem ő ilyen dráma-fan lehet. Lassan fordítom a fejem Greg felé. Az arcáról semmilyen érzelmet nem lehet kiolvasni. Ekkor apró nevetőráncokat pillantok meg a szeme körül. A szája is elkezd fölfelé görbülni és kitör belőle a nevetés.
- Ez k#rvanagy volt - pacsizik Chrissel az asztal felett még mindig nevetve.
- Belökhetem az ósönbe? - teszi fel a költői kérdést Chris.
- Hova? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel.
- Óceán angolul. Ósön - oktat ki Tom.
- Akkor segíthetek? - kérdezem Christől, aki csak bólogatni tud a nevetéstől.
- Olyan gonoszak vagytok - mondja Wendy csendesen.
- Nem mondhatod, hogy nem vicces - feleli Greg még mindig röhögve.
- Na jó, talán egy picit - adja meg magát Wendy kuncogva, majd körülnéz: - Bevettétek!! IMÁDTAM!
Majd ő is röhögőgörcsöt kap. Úgy tíz percig mindenki megállás nélkül nevet. A jókedvünknek egy kattanás vet véget.

Mindenki a hang felé pillant. Rossie áll az ajtóban. Kezében egy stukker, amit épp ránk szegez.
- Senki ne mozduljon! MEGÉRTETTÉTEK??? - üvölti a pisztollyal kalimpálva.
Összenézek Wendyvel. Ő is annyira le van döbbenve, mint én.
- Ezentúl én vagyok a főnök. Aki nem engedelmeskedik, azt lelövöm - mondja Rossie komoly hangon, majd rám szegezi a fegyverét és az ujját a ravaszra teszi. - Veled kezdem.