- April, valamit meg kéne beszélnünk - kezdi Greg. Eddig kis köröket rajzoltam az ujjammal a homokba, most felnézek rá. A tűz másik oldalán ül, a szemében tükröződnek a lángok.
- Mondhatod - felelem egyhangúan és folytatom a rajzolgatást.
- Tudod, Chrissel már egy ideje tudtuk, hogy A Cég vadászik rám, és hogy valószínűleg még a tábor ideje alatt meg fognak támadni. De mikor rájöttem, hogy te is hozzájuk tartozol - itt egy rövid szünetet tart. - Az... az olyan volt, mint egy pofon az élettől. Te elfutottál, viszont én nem hagyhattam ott Wendyt a táborban, ezért visszamentem és akkor ott volt Rossie, és tudod...
- Most már mindegy - mondom, rá se nézve.
- De mivel végül én is otthagytam az osztályt, vissza már nincs értelme menni, mert csak magyarázkodás lenne és valószínűleg ki is rúgnának, úgyhogy úgy döntöttünk Chrissel, hogy nem fejezem be a sulit.
- Mit fogsz csinálni? - kérdezek közbe, talán túl nagy érdeklődéssel.
- Főállású maffiavezér leszek - mondja vigyorogva. - Tudod a King vállalat nagyon sokat keres, viszont nem vagyunk sokan. Vagyis eddig hárman: Chris, Wendy és én. Néha Tom is besegít, de ő eddig egy akcióban se vett részt. Wendyt meg féltjük bevonni ezekbe, mert ő annyira nem erős és amúgy se szeretnénk belekeverni az "alvilági életbe". Szóval arra gondoltam, hogy esetleg te szívesen csatlakoznál hozzánk...
- Én?? A King-maffiában? De én eddig ellenetek voltam, és most azt kéred, hogy álljak át hozzátok? - kérdezem döbbenten.
- Nem te voltál ellenünk, hanem A Cég. Te csak egy bábu voltál A Cég számára. És egyébként is most épp meg akarnak ölni.
Nem válaszolok. Nem tudok mit mondani. Nem lenne hülyeség átállni hozzájuk, hisz A Cég úgyse fogad vissza, és ezek után már vissza se akarok menni. De ha elfogadom Greg ajánlatát, akkor szinte az egész életemet velük kell majd töltsem. El kell majd viselnem Greg összes csinibaba barátnőjét, sőt talán Rossie is huzamosabb ideig ott lesz vele. Az viszont igaz, hogy eddig is ugyanezt csináltam, mármint részt vettem akciókon, sőt az egész életem ezekből állt. Csakhogy akkor nem a saját célomra csináltam, hanem amiatt, mert A Cég embere voltam. Nem volt választásom. Most én dönthetek.
Viszont, ha nemet mondok, akkor mit fogok csinálni? Hova mennék? Nincs otthonom se. Nincs hol aludnom, nincs pénzem. Nem tudnék új életet kezdeni, vagyis hát csak nagyon nehezen. Ismét lopnom kéne, ugyanúgy az utcán lennék egy darabig, mint A Cég előtti időkben.
- Adok időt, hogy átgondold, Cassie - mondja Greg halvány mosollyal az arcán. Nem szoktam meg, hogy bárki is Cassienek hívjon, szóval ez egy kicsit furcsa még. - És hamarosan itt az idő az alváshoz. Ha szeretnéd, őrködök én először, addig aludhatsz - ajánlja fel.
- Nem, szeretnék előbb én őrködni. Addig is van időm gondolkodni - válaszolom.
- Ahogy óhajtod - feleli és eloltja a tüzet. Lefekszik a homokba és lehunyja a szemét.
Nem telik el egy óránál több, mikor halvány fényt látok a fák között. Mintha tűz lenne. De nem erdőtűz, hanem fáklyák tüze. Amilyen gyorsan és halkan csak tudok, odamászok Greghez és megrázom a vállát:
- Greg, ébredj! Vannak itt valakik rajtunk kívül.
Greg lassan kinyitja a szemét és felül.
- Tessék? Mi történt? - kérdezi álmosan.
- Vannak itt valakik rajtunk kívül - ismétlem meg és a erdő felé mutatok. - El kell bújnunk!
Greg felpattan és körülnéz a parton. Sehol egy bokor vagy domb, ahova elbújhatnánk.
- Menjünk a tengerbe, ott kevésbé vagyunk feltűnőek! - suttogja, majd megfogja a kezem és a víz felé kezd futni. Rákulcsolom a kezem az övére és én is futásnak eredek.
Nem lassítunk le még akkor se, mikor a vízbe érünk. A tenger szinte jeges, reszketni kezdek. Már a vállamig ér a víz, ezért megállok. Greg is megáll. Mindketten a part felé fordulunk. Egyre erősebb a fáklyák fénye.
- Közelednek - súgom Gregnek. Greg bólint és az ajkába harap. Bár még mindig este van, nagyon jók a látási viszonyok. Vagy csak megszokta a szemem a sötétséget..
- Fázol? - kérdezi Greg. Eddig nem is vettem észre, hogy ennyire szorítom a kezét és hogy az egész testem reszket. - Gyere - mondja Greg és odahúz magához és átölel. A teste melege egy kicsit csillapítja a fázásomat.
-OTT!! - üvölti hirtelen valaki a partról felénk mutatva. Észrevettek. Lebuktunk.
- KI A PARTRA! MOST! - kiálltja egy másik valaki. Úgy húszan lehetnek, mindenki kezében fáklya.
Felnézek Gregre. Még mindig öleljük egymást. Greg a szemembe néz, majd közelebb hajol és megcsókol. A döbbenettől mozdulni se bírok.
- April, merülj le és ne gyere ki a vízből! Kérlek, tedd meg ezt nekem! - mondja könyörgő hangon és óvatosan a víz alá nyom. Elengedi a kezem és elindul a part felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése