A kijelzőre pillantok. Ha a legalsó szinten van Greg, akkor három emelet van vissza. Ha nem, akkor vagy elhaladtam mellette, vagy ebben a pillanatban fog megállni a lift. Imádkozom, hogy ne álljon meg, de a lift a -6.-on lelassít.
Az ajtó lassan kinyílik. Elfordulva állok, de már az árnyékából felismerem Greget. Valami hosszú dolog van a kezében, szerintem egy vasrúd. Előre látom, hogy fájdalmat fog okozni, és valamiért elsírom magam. A térdem összerogyik és a földre esek. Kitör belőlem a zokogás.
Régóta nem sírtam. Sose voltam az a bőgős fajta, de néha ki kell engedni a feszültséget. Mikor rendszeresen bűnözősdit játszottam, simán le tudtam vezetni a stresszt egy kiadós verekedéssel, vagy egy hosszú futással. De mióta a hajón vagyok, egyikre sincs lehetőség, és egyre több a dráma. Eddig Greg mindig gentleman volt velem, (még ha perverz is), de sose bántott. Nem tudom, hogy mit jelentett neki a kapcsolata Rossieval, de mióta úgy hiszi, hogy én lőttem le, sok fájdalmat okozott.
- Te sírsz? - kérdezi döbbent hangon, de mielőtt bármit is tenne, lépteket hallok.
- Greg! Aprilt nem láttad?? - hallom Chris hangját a folyosó végéről. - Mit csinálsz te azzal az acélcsővel?
Greg kiejti a kezéből a csövet, erre Chris elkezd szaladni a folyosón. Mikor ideér, azonnal felmordul:
- Greg, mi a k#rva életet műveltél vele??
- Megölte Rossiet, de most nem tudom, minek sír.
- Mii?? April lelőtte Rossiet?? És ezt honnan szartad?? - kérdez vissza dühösen Chris.
- Ő mondta - válaszol Greg komoran. - Nem szerettem Rossiet, de ne ölje meg.
- Nem ő ölte meg - feleli Chris komoly hangon. - Én voltam az...
..
Egy negyven négyzetméteres lakosztályban ülök. Most épp minden hálám Chrisé, amiért felbukkant akkor ott a folyosón, és megmentett Gregtől. Vagyis nem kellett megmenteni, mert Greg miután megtudta, hogy semmi közöm Rossie lelövéséhez, szinte lesokkolt, és otthagyott bennünket. Chris felrángatott a földszintre, és adott egy lakosztályt, hogy pihenjem ki magam.
Bár nagyon hívogató a franciaágy, mégis a párnázott ablakpárkánynál ülök, és a tengert bámulom. Kopognak.
- Gyere - mondom halkan, mire kinyílik az ajtó, és Greg lép be rajta. A pulzusom az egekbe szökik, és az ájulás határán vagyok egy pillanatig.
- Szia, nyugi, nem bántalak - kezd bele, mikor belép. - Leülhetek valahova?
- Persze - válaszolom, és egy kicsit arrébb húzódóm, hogy mellém férjen. Még egy kicsit félek tőle, és ezt szerintem érzi, mert ő is feszeng.
- Csak bocsánatot akartam kérni tőled - beszél hozzám halkan, rám se nézve. - Nagyon rendes volt tőled, hogy feláldoztad a saját kapcsolatodat azért, hogy ne vesszek össze annyira Chrissel.
Bólintok egyet. Nem tudok mit mondani erre. Leütött, majdnem megvert, aztán idejön bocsánatot kérni. Sajnos ennyi nem elég ahhoz, hogy ne haragudjak már rá.
- Szóval szeretném, ha nem... - kezdi a mondatát, de nem tudja befejezni, mert egy apró, tollas kábítólövedék találja el a nyakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése