Lassan felbukok a víz alól. Veszek egy nagy levegőt és visszamerülök, hogy csak a szemem és a homlokom lógjon ki. Hátha így nem vesznek észre.
A parton nagy kavarodás van. Túl sok az ember, én meg túl messze vagyok. Közelebb kell mennem.
Amennyire csak tudok, a part felé úszok. Húsz méternél nem merek közelebb menni, nehogy meglássanak. Viszont innen már jól látok mindent. Egy csomó szakadt, narancssárga ruhás ember van a parton. Látszik, hogy nem sokszor fürdenek szappannal. Miért vannak itt? Talán a szigeten élnek?
Hirtelen megpillantom Greget. Egy kigyúrt csávó lefogja a két kezét, amíg egy barna, zsíros hajú nő megkötözi. Fegyvert nem látok senkinél se, viszont így is túlérőben vannak.
Egy öregember elindul a fák felé, a többiek követik. Greg a csoport végén megy, a pasi még mindig lefogja, bár már meg van kötve a keze. Mielőtt belép a dzsungelbe, hátrapillant. A tekintetünk összetalálkozik, de ekkor a kigyúrt lök Gregen egyet, aki emiatt elesik. A pasi dühösen felrántja Greget a földről és eltűnnek a fák között.
Felpattanok és kifutok a vízből. Kinn a parton fúj a szél, a ruháim meg át vannak ázva, így szó szerint vacogok. A dzsungel felé kezdek futni, nem akarom Greget szem elől veszíteni, de ekkor valami zúgást hallok a hátam mögül. Megfordulok és a jachtot látom közeledni. A fedélzeten ott áll valaki és integet. A víz felé futok és ordibálni kezdek:
- Segítség! Gyertek! Gyorsan! Greget elvitték!
A fedélzeten álló ember bemegy a kabinba. Valószínűleg nem hallotta meg, amit kiáltoztam.
Ekkor valami bozótzörgést hallok a hátam mögül. Valakik jönnek. Biztos meghallották a kiabálásomat és visszajönnek értem. Most szúrtam el mindent...
A víz felé kezdek rohanni. Ha elég gyors vagyok, talán belemerülhetek a vízbe, mielőtt észrevennének.
Már térdig a vízben vagyok, mikor valaki rám ordít:
- Azonnal állj meg, vagy meghal a barátod!
Megtorpanok. Az ösztönöm azt súgja, hogy harcoljak, ne adjam meg magam, viszont most Greg fontosabb, mint a becsületem. Lassan megfordulok és szembe találom magam egy magas, teletetovált férfival. Mögötte ott áll a kigyúrt csávó, egy kést tart Greg nyakához.
- Add a kezed! - utasít komor hangon a tetovált, majd megragadja a kezem, és egy gyors mozdulattal kicsavarja. A nem várt fájdalomtól összecsuklik a térdem, és a vízbe rogyok. Ismét megragadja a kezem, de most nem okoz több fájdalmat, csak elkezd a part felé cibálni. Felállhatnék, hogy könnyebben kijuthassunk, de nem akarom gyorsítani az eseményeket, ki tudja mit akarnak velünk művelni.
A part előtt pár méterrel akkorát ránt rajtam, hogy akaratlanul is lábra állok. Kinn megint dideregni kezdek, mire a fogva-tartóm rám üvölt:
- NE REMEGJÉL MÁR, B#ZDMEG!!
- Többször ilyet nem mondhatsz neki! SOHA! - ordítja vissza valaki a hátam mögül. Egy kattanást hallok, majd egy hangos dördülést, és a tetovált holtan hullik a földre. Meghalt. Az a valaki lelőtte.
Félve megfordulok. Nem akarom, hogy engem is lelőjön. Mikor meglátom, hogy ki az, meghökkenek. Chris.
- Engedd el, vagy te is meghalsz! - fordul Chris Greg fogvatartója felé. Az lassan felemeli a kezét és hátralép egyet. Greg idejön hozzám és Chrishez. - Nyomás vissza a fák közé! MOST! - üvölti Chris a többi ismeretlennek a pisztolyával hadonászva, mire egy páran futni kezdenek. Fél perc múlva már senki sincs a parton rajtunk kívül.
- Hogy kerültél ide? - kérdezem még mindig döbbenten Christől.
- Jöttem megmenteni titeket - villantja meg a százwattos mosolyát, és egy késsel elvágja a csuklónkon lévő köteleket.
- De mivel? - egyszerűsíti le a kérdésemet Greg.
- Szörfdeszkával - válaszol Chris és egy fekete, King feliratú deszkára mutat. - De már itt a dagály, mindjárt visszamegyek és idejövök értetek a jachttal.
- De ez itt marad - mondja Greg és elveszi Christől a pisztolyt.
..:..
Fél óra múlva végre a fedélzetre tehetem a lábam. Nagyon fáradt vagyok, teljesen átázott mindenem és még mindig vacogok.
- Gyere, adok száraz ruhákat - ajánlja fel kedvesen mosolyogva Wendy, de Tom közbelép:
- Majd én segítek neki, ti nyugodtan menjetek aludni.
Tom átkarolja a vállamat és elindulunk a többiekkel a folyosón. Mikor már mindenki bement a szobájába rajtunk kívül, felém fordul.
- April, tudod, azt hiszem rájöttem valamire. És jobb ha ezt te is tudod. Szóval, szerintem... hogy is fejezzem ki magam... tehát Chris mondta nekem, vagyis inkább utalt rá... szóval nem biztos, de én biztos vagyok benne...
- Tom, nyögd már ki!
- Szóval Chris szerelmes beléd - mondja és bemegy a szobájába, engem egyedül hagyva a folyosón.
Le vagyok fagyva. Mozdulni se bírok. Chris?? Szerelmes lenne?? BELÉM??? Ez hogy lehetséges?
Sose voltam még ennyire összezavarodva. Már a saját érzéseimen se tudok kiigazodni, nem hogy másokén. Nem akarom megbántani Christ, de úgy érzem, mintha éreznék valamit.... Greg iránt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése