Sziasztok! Mielőtt elolvasnátok az új részt, tekintsétek meg a közvélemény-kutatás eredményét! Nem is ragozom tovább a szót jöjjön a nyertes! Illetve a nyertesek, mivel 3 is van belőle: April, Greg és Chris is 28%-ot kapott. Ezután jön Tom és meghökkentő módon Rossie. Harmadik helyen pedig Wendy áll. Ma megnyitom az újabb szavazást, kérlek megint szavazzatok! Köszönöm és jöjjön is a rész! Jó olvasást! :*
- Francba! - mondja Greg, miközben félig benn van már a lyukon. Gyorsan kimászik, és a nyílást takaró faldarabot visszahelyezi a helyére. - Ne álldogáljunk itt, gyorsan üljetek le, vagy nem tudom! - utasít engem és Tomot, mivel Wendy és Chris már nincs a helyiségben.
Greg a - most már elfedett - nyílás előtt leül, és a sapkáját kezdi a kezében forgatni. Tom az egyik székre telepedik, majd lehunyja a szemét. Érzem, hogy nekem is kéne valamit tennem, de ötlet hiányában csak levágom magam Greg mellé, a hideg padlóra.
Épp időben, mivel a zár kattan, kinyílik az ajtó, és Devid lép be rajta. Gyanakodva körülnéz.
- Hol a többi? - kérdezi ijesztő nyugalommal.
- Mégis miről beszélsz? - kérdez vissza Greg, hasonló megnyugvással. Sose értettem, hogyan tudnak ilyen nyugodtak maradni, miközben az én szívem majd' kiugrik a helyéről.
- Ne nézz buzinak!! Ki vele, hol van a kiscsaj, meg az a másik King gyerek?! - mérgesedik be Devid, és előrántja a pisztolyát.
- Hé, arra semmi szükség! - pattan fel Tom, mire Devid felé fordítja a fegyverét:
- Azonnal visszaülsz!! Te, pedig most szépen elmondod, hogy hova mentek, és hogyan! - fordul vissza Devid, majd megcélozza Greget.
- Majd én elmondom - állok fel, mire mindenki rám néz. Kínos pillanat, mert semmi tervem.
- Halljuk.
- Szóval... - kezdek bele, és egy rövid lépést teszek Devid felé. - Chris és Wendy... - mondom lassan, majd egy hirtelen mozdulattal a pisztoly felé kapok, és kirántom a kezéből.
Devid már kapna is a másik fegyveréhez, de megelőzöm: felé fordítom az előbb megszerzett fegyvert, és meghúzom a ravaszt. Devid pupillája összeszűkül a fájdalom hatására, majd a mellkasához kap. Valószínűleg átlőttem a tüdejét. Megremeg a lába, és összeesik. Pislog még párat, majd abbahagyja a lélegzést. Meghalt.
- Te most... meg-megölted... a volt... pasid? - kérdezi dadogva Tom. Kiejtem a fegyvert a kezemből.
- Ez durva volt - mondja Greg is döbbenten. - Hogy csináltad?
- Annyit láttam, hogy elvette a fegyvert, és hidegvérrel lelőtte - felel helyettem Tom. A hangjában mintha félelmet lehetne felfedezni.
Hirtelen Chris jelenik meg az ajtóban. Wendy mögötte kukucskál be.
- Hát itt meg mi történt? - kérdezi Chris összeráncolt homlokkal. - Megöltétek?
- Ő volt az - mutat rám Tom, mint valami terroristára.
- Szép volt - vigyorog rám Chris, majd odamegy Devid holttestéhez, és kivesz valamit a zsebéből. A rádióját.
- Mindenki jöjjön a túszokhoz! Most! - adja ki a parancsot a rádióba. Nem olyan a hangja, mint Devidnek, de az adás néha magától is torzít. - Remélem beveszik, és elkaphatjuk az embereit.
Eddig észre sem vettem, de most feltűnik, hogy Chris és Wendy zsebében fegyverek vannak. Biztos akkor szedték össze, mikor kimentek a szobából. Wendy rám néz, majd felém dob egy nagyobb pisztolyt. Greg is kap egyet Christől, viszont Tom még mindig sokkolva van Devid halálától, ő nem fogadja el.
- Én nem leszek gyilkos! - tiltakozik hangosan. - És örülnék, ha az ő kezében se lenne fegyver - mutat rám, szinte undorral.
- De lesz! - vág vissza Greg. - Örülhetnél, hogy megmentette az életed!
- Psszt! - pisszegi le őket Wendy. - Jönnek valakik!
Csendesen elhelyezkedünk, és várjuk, hogy beforduljanak az ajtón. Kevesebb, mint egy percen belül meg is történik. Az ajtón belépő három, kigyúrt férfit golyózápor fogadja. Azonnal meghalnak.
- Szerintetek vannak még? - kérdezi suttogva Wendy.
- Nem valószínű - válaszol Chris, majd feláll. - Szabadok vagyunk.
Este van már. A hajóbéli szobámban ülök, és a felkelő holdat bámulom. Talán Tomnak igaza van, és nem vagyok normális. Nem is gondolkodtam, mikor megöltem Devidet. Mintha valami euforikus állapotban lettem volna.
Hirtelen kopogás zökkent ki a gondolataimból.
- Gyere! - kiáltom, mire kinyílik az ajtó, és Wendy lép be rajta. Arca aggodalmat sugall.
- April, beszélnünk kell!
- Van valami gond? - kérdezem reménykedve, hogy nem erről van szó. Wendy mély levegőt vesz, majd kimondja:
- Terhes vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése