- April, meg kell ígérned, hogy úgy teszel, mintha nem tudnál rólam - mondja sietősen.
- Mi? De miért? - kérdezem zavarodottan.
- Itt nem mondhatom el. Most pedig menj vissza a temetésemre, ha megkérhetlek - feleli humorosan, majd elköszön: - Szia, April.
- Greg, várj! - ordítom a telefonba. Nem hagyhat csak úgy itt!
- Igen? - kérdez vissza halkan.
- Látlak még valaha? - teszem fel a kérdést a könnyeimmel küszködve.
- Nem tudom. Most pedig menj - majd lerakja a telefont.
A ceremónia nagyon szép volt. Legalábbis amennyit láttam belőle. Mihelyst véget ért, kirobogtam a templomból, nehogy valakivel összefussak. Christ nem láttam azóta, a telefonomat meg a Greggel folytatott beszélgetésem után kikapcsoltam, szóval hívni se tudott.
A programterv szerint most mindenki a Greeywood temetőbe megy, ahol eltemetik Greget. Illetve az üres koporsóját. Nem lenne elég lelki erőm ott lenni, de a jachtra se szeretnék visszatérni, így más merre visz az utam.
Max 2 kilométerre lehet innen Greg háza. Rég nem jártam ott, és máshova meg nagyon nem mehetek, ezért úgy döntök, a temetés ideje alatt ott fogok tartózkodni.
Húsz perc alatt megteszem az utat az óriási házhoz.
- Semmit nem változott - tűnődök el hangosan, de a gondolataimat félbeszakítja egy autó motorjának zaja. Megfordulok, és egy ismerős fehér Ferrarit pillantok meg.
- Cassy, mégis mi a halálért jöttél el? - száll ki az autóból mérgesen Chris.
- Chris, én csak... szóval... nem tudtam ott maradni. Nekem ez nem megy - mondom halkan, majd elfordulok.
- Tudod, hogy Gregnek mennyit jelentene, ha ott lennél - feleli, majd hallom, hogy elindul felém.
"Hogyne tudnám, most telefonáltam vele" - gúnyolódik magamban.
- Szeretnél bemenni? - csörgeti meg a kulcscsomóját. Bólintok, mire kikeres egy fényes kulcsot, és kinyitja az ajtót. - Csak utánad.
A ház tényleg semmit se változott, minden pontosan ugyanúgy van, mint mikor utoljára jártam itt.
Ledobom magam a kanapéra. Chris mellém ül, majd átkarol. Elhúzódok tőle.
- Cassy, mi van veled? - kérdezi aggódva. - Minden rendben?
- Nem, nincs minden rendben - állok fel. - És nem vagyok Cassy, a nevem April. Ne hidd azt, hogy attól, hogy az "igazi" nevemen hívsz, bármivel is különlegesebb lennél a bárkinél!- vágom a fejéhez, majd kirohanok a szobából.
Lerántom a lábamról a tűsarkút, majd mezítláb futok tovább. Nem értem, miért akadtam ki ennyire. Főleg, hogy egyáltalán nem a nevemmel van baj...
Befordulok a konyhába, és kiugrok a nyitott ablakon át a kertbe. Az erdő felé veszem az irányt, ahová egyszer azt a srácot temettem. Már a nevére sem emlékszem...
Egyszer csak összecsuklik a lábam, és a földre rogyok. A kezembe temetem az arcom és elsírom magam. Elfekszek a hideg földön, és sírok tovább, míg nem minden összemosódik...
Hirtelen felriadok. Elaludtam. Körbenézek. Már egyáltalán nem ott vagyok, ahol elaludtam. Egy bőrkanapén fekszek, egy ismeretlen szobában. A falon lévő plazmaTV-ben épp a hírek mennek.
Hirtelen a nevemet hallom, de nem élőben, hanem a TV-ből. Odakapom a fejemet.
"A tizenhét éves April Whole-t ma Gregory King temetése után holtan találták az utamai erdőben. A kórboncnok szerint gyilkosság nem történt. Aktuális barátja, Christopher King, akinek az öccsét ma temették, és aki a holttestre rábukkant, nem nyilatkozott."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése