- Jól hallottátok - feleli nyugodtan Wendy. - Anyuka leszek.
- Basszus - csúszik ki Tom száján egy káromkodás, mire mindenki felé fordul.
- Te - áll fel Greg a helyéről. - Te! Te voltál!?
- Mi? - vág értetlen fejet Tom. - Hogy én? Mi voltam?
- Te vagy az apja, vagy nem? - egyszerűsíti le Chris.
- Én... én nem tudom miről beszéltek - hebeg Tom, mire Greg átvág a konyhapulton, és a falhoz szorítja.
- TE VOLTÁL? TUDOM, HOGY TE VOLTÁL, TE KIS... - majd ellöki, és Tom a földre esik.
- Ne bántsd, nem biztos, hogy ő volt - védi meg Wendy, mire Greg felhorkan:
- Mi az, hogy nem biztos? Ő volt, vagy nem ő volt??
- Ő is volt... - dünnyögi Wendy halkan. Chris elneveti magát.
- Most csak szívatsz minket, ugye?
- Nem, tényleg igazat mond - felelem Wendy helyett, mire rám halványan mosolyog, majd bólint, hogy folytassam.
A reggeli egészen ebédig húzódott. Mindent elmondtam, amit tudtam, Wendy csak néhány helyen egészített ki. Greg a végére egészen lenyugodott. Úgy tűnik beletörődött, hogy nagybácsi lesz.
Chris meglepően kedves volt, sőt még gratulált is Wendynek. Tomra ő is kicsit szúrós szemmel nézett, de legalább nem verte meg.
- Szia, nem zavarok? - nyit be Chris a szobámba, ezzel megzavarva eddig is zavaros gondolataimat.
- Nem, gyere nyugodtan.
- Fél órán belül kikötünk Penerában. Öltözz fel valami kényelmes ruhába, itt van egy pár cipő, hogy futni is tudj - helyez le az asztalra egy dobozt.
- Van valami feladatunk? - kérdezem kíváncsian.
- Igen, de egyelőre csak megfigyelés. Drogkereskedők... - csóválja a fejét, mire elpirulok. Pár héttel ezelőtt még én is az voltam. - Akkor hagylak is készülődni, hétkor gyere a fedélzetre - kacsint, majd kimegy a szobából.
Odamegyek az asztalhoz, és kinyitom a dobozt. Egy pár gyönyörű futócipőt látok benne. Önkéntelenül is elmosolyodok, majd boldogan keresek valami ruhát.
Negyed nyolcra végre mindenki odaér a megbeszélt helyre. Bár még csak a hajón vagyunk, a látvány a kikötőre máris káprázatos. Ahhoz képest, hogy Penera egy elég nagy város, innen alig látni embereket.
- Na, akkor ne vesztegessük az időnket - mondja Chris, majd elindulunk a lefelé a jachtról.
- A terv a következő - kezdi Greg, már a partnál állva. - Szétválunk három csoportra. Vagyis inkább két párra, és egy emberre.
- Aki én leszek - vág közbe Chris.
- Igen, szóval Chris lesz az irányító. Itt vannak a headset-ek, ezekkel fogunk vele kommunikálni. És egy szabály van: az irányító parancsát mindig be kell tartani.
- És ha az a parancs, hogy öljem meg magam? - akadékoskodik Tom.
- Nem véletlenül Chris az irányító. Neki nem fognak ilyen hülyeségek az eszébe jutni.
- És hogy vannak a csapatok? - kérdezi Wendy, majd lopva Tomra pillant.
- Lehetsz Tommal, ha ez Aprilnek megfelel - mondja Chris, mire bólintok.
- Oké, akkor April és Greg, induljatok a jobbra levő kisutcában, Tom és Wendy, ti pedig a kávéháznál kezdtek - adja ki a parancsot Chris. - Ha bármi gond van, a tetőről figyellek titeket.
Greggel elindulunk az utcán. Csak pár ember mászkál errefelé, így szinte már kínos csendben haladunk.
- "Forduljatok jobbra" - hallom a headset-emből Chris hangját. Megvárjuk, amíg a szemből jövő pár elhalad, majd befordulunk az utcába. Vagyis inkább sikátorba, mert ilyen keskeny utca nem létezhet.
- "Nem látlak már titeket innen, vigyázzatok nagyon" - mondja Chris. Greg megtorpan és elmosolyodik.
- Mi az? - kérdezem tőle halkan. - Van valami gond?
- Ó, gond az nincs - válaszolja. - Csak tetszik a helyzet.- Milyen helyzet?
- Az, hogy kettesben maradtunk - mondja, majd nekinyom a falnak és lesmárol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése