- Tessék?
- Jól hallottad - mondja Wendy komolyan. - Kisbabám lesz.
- Húha - nyögöm ki nagy nehezen. Wendynek? Babája? - De még csak 17 vagy.
- Tudom, de nem is ... - kezdi el a mondatát, mire közbevágok:
- Álljon meg a menet!! KI AZ APA???
- Hát az úgy volt - nyekeg Wendy. - Hogy miután eltűntél...
- Az meg mikor volt? - kérdezek vissza döbbenten. Mégis mikor tűntem el? Az gáz, ha nem emlékszem??
- Mikor a szigeten ragadtál Greggel - feleli. Ja, hogy akkor eltűntem? Nem is tudtam...
- Igen, szóval mi volt akkor?
- Jó, elmondom a teljes sztorit. Tehát ott maradtál Greggel azon az ismeretlen, veszélyes helyen, én meg nagyon aggódtam értetek. Lefeküdtem aludni, de nem bírtam álomba merülni, ezért átmentem Tomhoz, és nála töltöttem az estét.
- Várj! Most akkor Tom az apa? - kérdezem döbbenten. Wendy és Tom? Hát mindenesetre nagyon jól titkolták a kapcsolatukat. Vagy csak én vagyok a vak...
- Nem biztos - mondja halkan, majd elpirul.
- Ööö.. ezt hogy érted? - kérdezem tőle tágra nyílt szemekkel.
- Hát, még a táborban, a hajóutunk előtt is voltam egy fiúval. A neve Erwin, magas, jóképű és egy igazi gentleman. Ki van gyúrva, és a bal vállán van egy tetoválása. Egy oroszlán - kezdi az ábrándozást.
- Jó, oké - szakítom félbe. - Szóval vagy ez az Erwin vagy Tom.
- Nem éppen - ismeri el a száját húzva.
- Ezt hogy érted? Van egy HARMADIK IS?? - döbbenek le.
- Hát, ha már eddig őszinte voltam, ezek után is az leszek. Szóval van harmadik is. De ő egy kicsit más, mint a többiek.
- Hogy érted? Egy űrlény? - kérdezek vissza összezavarodva. Nem elég, hogy lefeküdt három emberrel egymás után, de még védekezni se volt képes. Egy kicsit bizarr ez a lány.
- Nem, dehogy - neveti el magát.
- Hát akkor?
- Tudod ő egy negyvenéves férfi, és három gyereke is van - jelenti ki teljes nyugalommal.
- MII?? - Ha most ittam volna, biztos kiköptem volna, mint a filmekben.
Wendyvel még legalább két órán keresztül beszélgettünk. Mivel már elkezdett felkelni a nap, úgy döntöttem, hogy ideje aludni is valamennyit. De most csak itt forgolódom.
Túl sok minden jár a fejemben. Tom és az, hogy most egy hidegvérű gyilkosnak gondol. A halott Devid. Wendy és a babája. Meg persze a három apajelölt.
- April, ideje felkelni - rázza meg valaki a vállamat, mire a fejemre húzom a takarót. Nem sokszor voltam ilyen álmos. Úgy aludhattam 5 órát??
- Miééért? - kérdezem nyújtózkodva. Felpillantok, hogy legalább tudjam, ki az aki hajnalok hajnalán képes kiverni az ágyamból.
- Wendy valamit be akar jelenteni - húzza meg a vállát Chris. - Nem tudod mi lehet az?
- Nem, nem tudom, hogy mi lehet az - füllentem.
Egy óra múlva mindenki a reggelizőasztalnál ül. A többiekkel ellentétben feszült vagyok, ők inkább kíváncsiak. Wendy is szokatlanul nyugodtnak látszik. Én tuti összepisilném magam, ha ilyet kéne bejelentenem.
- Szóval mit is akartál? - fordul Greg Wendy felé. Wendy szépen nyugodtan lenyeli a falatot, ami a szájában van, leteszi a villáját. Tomra pillant, aki épp felállt, hogy hozzon egy poharat.
- Csak annyit szeretnék mondani, hogy kisbabám lesz - jelenti ki hangsúlyosan, mire Tom hangos csörömpöléssel elejti a drága üvegpoharat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése