Mindenkinek kellemes húsvétot! Tojjon sokat a nyuszi :)
Pihenjetek eleget és jó olvasást! <3
Nee! Valaki csúnyán megsérült. Istenem, add, hogy ne Wendy vére legyen! Csak az övé ne, nem sebesülhet meg a babával!
Mély levegőt veszek, és lenyomom a kilincset. Hagyom, hogy az ajtó kinyíljon. Bepillantok a folyosóra, meggyőződök róla, hogy nem vár rám egy idegbeteg gyilkos se, majd belépek.
Nagyon gyenge a világítás, de nem kapcsolhatom fel a lámpát, nehogy észrevegyen. Bárki is van itt.
A padlón egy hosszú vérfolt van, a nappali irányába vezet. Megragadok egy nehéz tárgyat a mellettem lévő szekrényről, és elindulok. Sikerül belelépnem a vérbe, és elcsúszok. Épphogy csak meg tudok kapaszkodni a falba, hogy ne essek el. Gyorsan leveszem az új (most már véres) cipőmet és a zoknijaimat, hogy biztosabban és halkabban haladhassak.
Odaérek a nyitott ajtóhoz. Habozás nélkül belépek rajta, és vérfagyasztó látvány tárul elém:
A parketta csupa vér, a függöny le van szakadva, összetört üvegasztal, szanaszét heverő tárgyak. Egy ismeretlen férfi holtteste van a polcon. Egy alak fekszik a vérrel átitatott kanapén, és nehezen lélegzik.
Leejtem a kezemben lévő serleget, ami hangos koppanással ér földet. Nem lesz már szükségem rá, mindenki vagy halott vagy súlyos sérült. Átvágok a helyiségen, és lerántom a leszakadt függönyt a szófán haldokló emberről. Hirtelen minden levegő kifut a tüdőmből, és majdnem összecsuklik a lábam. Greg az.
- Úristen, basszus, Greg, mi történt veled??! - kérdezem tőle idegesen, miközben a kezembe veszem a kezét. Nagyon hideg, alig van benne élet.
- April... - nyöszörgi Greg, majd fuldokolni kezd. Lassan felültetem, hogy ne essen baja. Mikor végre abbahagyja a köhögést, nagy nehezen megszólal: - Wen... Wendyt... Wendyt elvitték...
- Wendyvel majd később foglalkozunk, most te vagy a fő. Hol sérültél meg?
Greg a hasára helyezi a kezét. Egy óriási, vörös folt van a ruháján. Megragadom a pólója alját, és egy hirtelen rántással leveszem róla. Más szituációban elolvadnék a hasizmától, de most a kábé húsz centi hosszú, mély vágás köti le a figyelmemet. Nem egyenletes a seb széle, minden bizonnyal egy recés késsel ejtették a vágást.
- Vigy.. vigyél a fagya.. sztóba! - leheli Greg, majd lassan behunyja a szemét.
- NEE! Ébren kell maradnod! Hallod! Ébredj! GREG! ÉBREDJ! NEM HALHATSZ MEG! - ordítom, miközben a könnyek csorognak le az arcomon.
Megfogom a hónaljánál, és elkezdem kifelé vonszolni a szobából. Ha azt kérte, hogy a fagyasztóhoz vigyem, hát megteszem. Elvileg a hideg lelassítja a testet, és hibernáláshoz közeli állapotba kerülhetünk. Ha ez kell, hogy túlélje, akkor meg fogom tenni, még ha megfagyok is.
A fagyasztó négy teljes szinttel lejjebb van. Odasprintelek a lifthez, megnyomom a hívógombot, majd visszafutok Gregért. Minden erőmet beleadom, hogy elhúzzam odáig.
Tíz percünkbe telik, hogy eljussunk a fagyasztóhoz. Greget egy utolsó rántással berántom a szobába, majd a kimerüléstől elesek. Nagy nehezen felülök, és ellenőrzöm Greg szívverését. Még él.
A megnyugvástól sóhajtok egyet, majd a fejemet Greg karjára helyezem és elalszok..
Máshol ébredek. Már nem a hűtőszobában vagyok. A jéghideg csempe helyett valami puha van alattam. Egy ágy lehet. Kinyitom a szemem, de csak egy lehúzott redőnyt látok. Az apró réseken beszűrődik a napfény. Dél körül lehet már, mert nagyon éhes vagyok. Felülök, de Greg nincs mellettem. NE!
Felpattanok, és vad keresésbe kezdek. Teljesen felesleges, mert első ránézésre látom, hogy nincs a szobában. Kivágom az ajtót, és végigcsörtetek a folyosón. A konyhából hangok szűrődnek ki. Szinte rohanok, majd befordulok az ajtón.
- Hol van? - teszem fel a kérdést. A bekötött fejű Tom, és a látszólag ép Chris zavartan összenéznek.
- Kicsoda?
- Greg. Hol van? Ugye jól van? - aggodalmasan pillantok egyik fiúról a másikra. Zavartan összenéznek, mintha nem tudnák, mit mondjanak.
- Az a helyzet, April.. - kezd bele Chris komor arccal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése