Sziasztok!
Először is egy hatalmas bocsánatkéréssel tartozom, a késés miatt. Kicsit zsúfolt volt a hét eleje, és nem tudtam beleiktatni egy gyors írást. De most itt a rész, szóval semmi ok a pánikra.
Másodszor pedig a szavazás eredményét szeretném veletek megosztani. Ez első helyen holtverseny alakult ki, mégpedig az "érzelmes" és az "akció" témában. Mindkettő 52-52%-ot kapott tőletek. Csak egy kicsivel lemaradva, 47%-kal második lett az "izgalmas rész".
Megpróbálok erre törekedni, a részek írásánál. És megindítom az új szavazást, ami az egyik legkényelmetlenebb témát fogja érinteni. Kíváncsian várom az eredményeket.
De ennyi szövegelés elég is, jó olvasást!
- Mi a szar? - kérdezem döbbenten, a saját arcképemre bámulva. - Ja, hogy én meghaltam?
- Üdv a halottak között - hallok egy ismerős hangot mögülem. Hátrafordulok, és az alul öltözött Greggel találom szemben magam. Egy melegítőn kívül nincs rajta...semmi.
- Mi a..? - mondom halkan, bár magam sem tudom, hogy Greg hasizmára vagy a saját halálhíremre utaltam-e.
- Nem is örülsz, hogy látsz? - kérdezi mosolyogva, mire felállok, és odafutok hozzá. Megtorpanok előtte, és egy hatalmas pofont adok neki.
- Aaau, ezt miért kaptam? - tapogatja meg az arca bal oldalát. Válasz helyett viszont csak szorosan megölelem. - Öhhm, oké, ez már jobban tetszik - feleli perverzen.
- Oké, most kezdheted - jelentem ki, és leülök a kanapé háttámlájára.
- Mégis mit?
- A magyarázkodást. Miért "haltál meg", én miért "haltam meg", hol vagyunk és miért? - fejtem ki bővebben. Greg mély levegőt vesz, és belekezd:
- Szóval, most a trannonburgi nyaralómban vagyunk. Főleg biztonsági okokból. Senki sem tudja, hogy ez egyáltalán létezik. Még Chris se - fejezi be a mondatát, majd elhallgat. Nem szólok semmit, csak kíváncsian nézem. - Oké, akkor folytatom - adja meg magát. - Egyáltalán nem állt szándékunkban becsapni téged, de muszáj volt úgymond "meghalnom". Egy ideje nagyon a sarkunkban van A Cég, lásd Devid és csapata, de nem az volt az egyetlen támadás. Mivel én vagyok a célpont, úgy döntöttünk, hogy ha "meghalok", talán békén hagynak minket. Reggel sietnem kellett, ezért nem vártam meg, hogy felébredj, de megmondtam Chrisnek, hogy mit üzenek, gondolom átadta.
- Tessék? - kérdezek vissza. Greg üzent nekem, Chris pedig direkt eltitkolta előlem. Sőt, ehelyett azt mondta, hogy elhunyt. Hirtelen féktelen dühöt érzek. Szerencse, hogy Chris nincs a közelben, különben...
- Nem adta át?? Megüzentem, hogy majd jelentkezem, csak játszd el a gyászoló barátnő szerepét. Nem mondta? - kérdezi zavarodottan.
- Nem.
- Basszus - fordul meg, és egy óriásit üt a falba. - Most már minden világos. Ugye összejöttél Chrissel? - Nem válaszolok, csak a földet bámulom. - Szóval igen. És szerinted ez megtörtént volna, ha tudod, hogy visszatérek?
Gregre nézek. A szemében ugyanaz a düh csillog, mint amit én érzek. Chris mindkettőnket átvert.
- Tudja, hogy hol vagyunk? - kérdezem, miközben a kezem ökölbe szorul.
- Nem. Elintéztem, hogy benne legyen a halálhíred fő műsoridőben, hogy A Cég rólad is leszálljon. Ja, de küldtem Chrisnek egy SMS-t, hogy elvittelek, de nem hiszem, hogy említettem, hogy hova.
- Soha többé nem akarom meglátni - jelentem ki. - Hazug áruló.
- Akkor nem érzel iránta semmit? - teszi fel a kérdést Greg, majd egyet előrelép.
- Ha a harag semminek számít, akkor nem - nevetek szarkazmussal.
- Jó, mert már pár hónapja megakarom ezt tenni - válaszol, majd megragadja a derekam, a falhoz nyom, és lesmárol...
A verandán ülök, és az új telefonomon lévő képet bámulom. Úgy félórája csináltuk, mikor Greg vitorlásán csókolóztunk.
Az ujjam a küldés gomb fölött van. Ha elküldöm a képet, hadat üzenek Chrisnek. Megérdemli, azok után, amiket tett. Egy kicsit habozok, majd megnyomom. "Az MMS elküldése sikeres. Neki: Chris"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése