2014. május 4., vasárnap

Negyvenhetedik rész: "Nem maradok tovább"

Reggel a telefonom vad rezgésére ébredek. Felülök, megdörzsölöm a szememet, és elveszem a telóm az éjjeliszekrényről. Megnyitom az üzneteket, és hirtelen az összes álmosság kiszáll belőlem.


Ledöbbenve ülök az ágyon. Chris válaszolt az MMS-emre... vagyis ő azt hitte, hogy Greg MMS-ére. 

Felállok, kikulcsolom az erkélyajtót, bezárom magam mögött és leülök egy heverőre. Előveszem a mobilom, és remegő kézzel elkezdem értelmezni az üzenetet.

 - "Először is Chris jól lehordja Greget. Hülye.. bunkó... buzi... f@szkalap... szinte már nevetséges! Aztán hogy megegyeztek valamiben" - gondolkodok magamban. Olvasom tovább, és majdnem kiejtem a telefont a kezemből. - "Ezek elosztottak engem?! Ki az az F???" - A kezem ökölbe szorul, a hányinger kerülget. 

Greg és Chris végig kamuztak nekem. Még hogy Chris nem adta át az üzenetet! Eleve Greg ment el valami ismeretlen ribivel, akit természetesen elfelejtett említeni nekem. Mindketten becsaptak, és én mindkettőjüknek hittem. Követtem őket vakon, mint valami pincsikutya. Ha Greg, vagy Chris azt hiszi, hogy ezt valaha is megbocsátom nekik, nagyon tévednek! A Céget pedig magasról leszarom, eddig se kerestek, ezután se fognak. Vagy lehet, hogy az is csak egy nagy kitaláció...

Nem maradok tovább. Idegesen berohanok a szobába, a telefont az asztalra teszem, úgy, hogy rögtön észre lehessen venni. Felhúzom a kedvenc szerelésemet és egy kényelmes cipőt, aztán a bejárat felé veszem az irányt. Remélem nem találkozok össze Greggel, amíg ki nem érek a lakásból. 

Sietősen megyek a folyosón. Bepillantok a nappaliba. Greg fekete IPhone-ja a kanapén hever. Odamegyek, felkapom és futok tovább. Ki akarom deríteni, ki is az a rejtélyes F, és ezt valószínűleg a telefonjából tudom legkönnyebben.

Még mielőtt kilépnék a házból, kiveszek a titkos rekeszből egy kis készpénzt. Na jó, az összeset. Hangosan becsapom a bejárati ajtót, majd elkezdek futni. 

Pár percen belül a buszmegállóhoz érkezek. Van itt egy pár ember, ezért nem akarok sokáig maradni, az első buszra felszállok. Leülök az első szabad ülőhelyre, és Greg telefonját kezdem tanulmányozni.

A feloldókód kitalálása körülbelül 35 másodpercembe telik. Már hónapok óta ugyanaz a kódja: 0069....
A háttérképén mi vagyunk, ahogy épp csókolózunk. Chris SMS-e előtt nagyon édesnek gondoltam volna, most csak a hányinger kerülget. Na de foglalkozzunk azzal a csajjal. Muszáj megtudnom, ki az az F!

A kontaktokban 3 F-betűs van: Filipp, Felicity és Flora. Gondolom Filipp fiú, Greg pedig nem buzi, ezért vagy Felicity vagy Flora a befutó. Rámegyek Flora nevére, és egy kép villan fel... egy hetven éves néniről. Azt hiszem, nem ő F. Megnyitom Felicity-t is, és egy szőke hajú lány képe jelenedik meg, amint egy kutyust puszilgat. 

- Szia - köszön rám valaki hangosan, mire összerezzenek. Felpillantok és egy velem körülbelül egykorú, világos hajú fiút látok. - Leülhetek?
- Öhhm.. persze - mondom, és a belső ülésre csúszok. 
- Meddig mész? - kérdezi kedvesen.
- Hogyha én azt tudnám - felelek nevetve, majd a telefonomon lévő, illetve Greg telefonján lévő képre pillantok pillantok. Ő is odanéz, majd megkérdezi:
- Ismered?
- Kit? - úgy teszek, mintha nem tudnám miről beszél. Nem akartam volna, hogy meglássa a képet.
- Felicity-t - válaszol, miközben felhúzza a szemöldökét. Úgy érzem, nem megy nekem a színészkedés...
- Miért, te talán igen? - vágok vissza, majd lezárom a telefont.
- Az unokatesóm - válaszolja kacér vigyorral.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése