2014. május 11., vasárnap

Negyvenkilencedik rész: Folyton lelépek...

- Szeretném, ha ezt most elmagyaráznád - mondja Greg köszönés helyett.
- Ismeritek egymást? - kérdezi Jason, miközben hol rám, hol Gregre pillant. - És milyen April?
- Mondhatjuk úgy is - felel Greg hűvösen, de a második kérdésre nem ad választ.
- Én nem tartozom magyarázattal - vetem oda Gregnek, majd Jasonhöz fordulok: - Hol is tartottunk?
- Ott, hogy ki  a halál az az April? - teszi fel a kérdést újból Jason, de nem válaszolok. - De most komolyan emberek, mi a halál folyik itt? - értetlenkedik tovább.
- Mi lenne, ha főznék egy teát, és közben beszélnénk ezt meg? - kérdezi Felicity mosolyogva.
- Én biztos, hogy nem fogok magyarázkodni senkinek - jelentem ki, majd megfordulok, és elindulok a bejárat felé.

A szemem sarkából még épphogy látom, ahogy Greg és Jason farkasszemet néznek.
- Istenem, emberek - akad ki Felicity, majd elindul utánam. - April, várj!

Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy nem várom meg Felicity-t, de aztán rájövök, hogy végül is ő nem ártott nekem semmit. Greg volt az.

Így aztán megállok, veszek egy mély levegőt, és szembe fordulok vele.
- El kell mennem a stúdióba, gyere velem, addig se vagy itt velük - biccent a fejével hátra, a fiúk felé. - És egyébként is szívesen megismernélek - teszi hozzá mosolyogva.
- Menjünk - válaszolom, majd kisietünk a házból.

A járdán állok, amíg Felicity kiparkol a mélygarázsból. Egész kedves lány. Megértem, ha Greg vele akart lelépni. Arra lennék kíváncsi, mennyit tud rólam. Azt biztos tudja, hogy Aprilnek hívnak, de hogy kinél dolgoztam, vagy hogy mi közöm van Greghez, azt nem hiszem, hogy "Mr.Tökély" megemlítette volna.

- Pattanj be gyorsan - kiállt ki Felicity egy sötétkék sportkocsi ablakából. - A fiúk bármelyik pillanatban rájöhetnek, hogy le akarunk lépni.

Odasietek a kocsihoz, de még mielőtt beszállhatnék, valaki rám kiállt:
- April, ne!
Hátra se fordulok, hanem bevágódom az ülésre, mire Felicity padlógázzal elhajt.
- Huhh, ez közel volt - fújja ki a levegőt Felicity, miközben a főútra kanyarodunk.

Az út közben elég sokat beszélgetünk. Megtudom például, hogy Felicity egy valóságshow sztárja, heti négyszer forgat. Van egy kutyája, Chipsy, ami (vagy inkább aki) szintén szerepel a showban. Már több ezer dollárt keresett a "szereplésével", ezzel a világ száz leggazdagabb kutyáinak egyike.



- Greget hogy ismerted meg? - teszem fel azt a kérdést, ami már régóta foglalkoztat.
- A testvérén, Chrisen keresztül. Őt ismered, ugye?
- Persze - válaszolok gúnyosan mosolyogva.
- Szóval Chris szerepelt egy időben a showban, és ...
- Tessék? - kérdezek vissza, talán túl nagy hévvel. - Chris? A showban??
- Igen, de ez miért olyan fura? Szerinted honnan van ennyi pénzük a King testvéréknek? - nevet Felicity. - Chrisért oda voltak a csajok. Ha belegondolsz, érthető: izmos, sármos, kedves és híres. Kell ennél több?

Nem válaszolok. Ismét sokkolt állapotba kerültem. Hogy lehet, hogy Chris egy TV-sztár?? Sose követték őt paparazzók, vagy nem kért tőle senki autogramot. Mondjuk azt sem tudom, hol lakik Chris. Vagy Gregnél láttam, vagy a jachton. Egyik hely se valami lesifotós-paradicsom.

- Megjöttünk - parkol le Felicity egy fehér villa előtt.
- Itt szoktál forgatni?? - kérdezem döbbenten. Ez nagyobb, mint Greg háza! Legalább tíz család simán eléldegélhetne ezen a helyen. Nagyszülőstül...

A kérdésemre Felicity csak bólint. A visszapillantóban megigazítja  a haját, majd kecsesen kiszáll az autóból. Én is kiszállok, mire látom, hogy már három újságíró köszöntötte őt.

- Csak foglald el magad valamivel - kacsint rám Felicity, majd bemegy a házba.

Még mielőtt bármit is csinálhatnék, egy másik sportkocsi parkol le előttem. Jason pattan ki belőle.

- Csak úgy lelépünk, mi? - heccelődik, majd megölel. - Ha nem akarod, hogy az ideges pasid is utolérjen, elvihetlek valahova.
- Akkor siessünk - vigyorgok Jasonre, és beszállunk a Bugattijába.

Százhússzal hajtunk a kihalt úton. Jason egyszer csak lefékez, mert nem olyan messze egy nagy, kidőlt fa fekszik keresztben az úttesten.

- Mi a halál??! - szitkozódik, majd megáll a fa előtt. - Most hogy menjünk tovább?

Hirtelen valaki kinyitja Jason ajtaját, megragadja Jasont és kirántja az betonra. Gyorsan kiugrok a kocsiból és ahogy csak tudok, elkezdek rohanni az ellenkező irányba, de valaki megragadja a karomat. Mielőtt bármit is tehetnék, egy tűszúrást érzek a nyakamon....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése