- April, mi a halál történt tegnap este? - kérdezi, mire lassan felülök. - Mert gondolom nem hancúroztunk, mert akkor nem ruhában ébrednék.
- Hát nem - válaszolom. - Csak egy kicsit... ööö... bedrogoztál és muszáj volt megmentenem téged.
- Mi van? A drogozás nem halálos - oktat ki.
- De az - felem. - Főleg ha valaki olyat vesz be, amiről azt se tudja, hogy mi az - teszem hozzá dühösen.
- Héé, nyugi, cica! Inkább menjünk reggelizni - mondja és megragadja a kezem.
- Én veled ki nem megyek ezen az ajtón, főleg nem kézen fogva - rántom ki magam a szorításából. - Nem akarom, hogy azt higgyék az emberek, hogy mi lefeküdtünk.
- Már rég azt hiszik, cica. Azóta, hogy nálam töltöttél egy pár estét - válaszol perverzen.
Odamegyek az ablakhoz és kinyitom.
- Én akkor sem fogok kimenni azon az ajtón - mondom, majd egy laza mozdulattal kiugrok az ablakon. Mivel a földszinten van a szoba, így szinte semennyit sem esek.
Épp indulnék végig az udvaron az ebédlő felé, mikor valaki hirtelen megragad hátulról és beránt egy bokorba. Egy nő az, fekete ruhában van, az arcát maszk fedi.
- 113538-as ügynök? A Cég üzeni, hogy ne felejtse a feladatát, mert ha nem teljesíti, akkor az árulásnak fog számítani. És Ön sem akarja majd, hogy A Cég megbosszulja az árulást - mondja, majd feláll és elszalad.
Mozdulni sem bírok az események gyorsasága miatt. Mi van? Árulásnak számít? Nem értem, hogy miért.
De nem is fontos, hiszen ez is csak egy ember, akit majd lelövök vagy felrobbantom vagy valahogy végzek vele. De először meg kéne találnom....
Reggeli után az ofő bejelenti, hogy ma múzeumba fogunk menni. Egy biztos, hogy én nem fogok kiállításokat megtekinteni, mikor az életemről van szó. Hiszen A Cég az árulókat kivégzi....
Kapunk fél órát, hogy összekészüljünk. Visszamegyek a szobámba és leülök az ágyra. Nehezemre esik gondolkodni, mert a tegnap este miatt fáj a fejem. Nem tudom, mit csináltam volna, ha Greg meghal. Mit mondtam volna a többieknek? Hogy azért halt meg a suli legmenőbb pasija, mert halálos drogokat hordok magamnál? Nem, természetesen nem. Valószínűleg nem láttak volna többé. A szökés nem megoldás, de jobb annál, mint hogy börtönbe zárjanak vagy esetleg lebukjak.
Ekkor kinyílik az ablak és Greg ugrik be rajta. Majdnem szívrohamot kapok az ijedségtől.
- Hé, ez erőszakos behatolásnak számít - mondom neki dühösen, mire elneveti magát.
- Ugye nem akarsz múzeumba menni? - kérdezi, miközben ledobja magát mellém az ágyra.
- Úgy nézek ki, mint aki akar? - kérdezem egyhangúan.
- Akkor nem szökünk meg, csak mi öten?
- Öten?? - kérdezek vissza összeráncolt szemöldökkel. Nem is ismerek annyi embert az osztályból.
- Aha, nagyon nagy arcok, majd meglátod - válaszol kacsintva, majd feláll. - Jobb, ha indulunk is mielőtt az ofő elkap minket.
- Rendben, csak egy pillanat - guggolok oda a bőröndömhöz, és úgy, hogy Greg még véletlenül se lássa meg, belecsúsztatom a kistáskámba a pisztolyomat és egy maszkot. Ha útközben összetalálkoznék esetleg Nick Kinggel, nem akarom elmulasztani a lehetőséget.
Kimászunk az ablakon, mert a tanárnő elvileg a folyosón járőrözik. Greg egy parkolóba vezet, ahol már egy kisebb csapat áll.
- Meghoztam az ötödik tagot - kiált oda Greg a többieknek.
- Hé, szia April! - köszön Tom, mikor meglát. - Bemutatom a többieket. Ő itt Roger - mutat a fiúra, mire az megfordul. Ismerős az arca, de még sose beszéltem vele.
- Csá - köszön oda, majd visszafordul és beszélget tovább.
- És a csapat másik női tagja pedig Rossie - folytatja Tom, mire a lány előlép Roger takarásából. Miniszoknya, fullcap, magassarkú és innen látom a push-up-ját. Igen, a ribi lány a vonatról.
- Jaj, Greg, ne mondd hogy őt hoztad - kezdi nyávogósan. - Ő egy kib#szott űrlény, láttátok volna a vonaton mit csinált... Szerintem először is be kéne avatnunk.- teszi hozzá gonoszan, mire Rogerrel felnevetnek, még Tom is elmosolyodik. Nem értem, hogy min, de nem is akarom. Főleg a klubjához nem akarok csatlakozni.
- Köszi, Greg, meggondoltam magam, inkább egyedül lógok el - súgom neki úgy, hogy a többiek is hallják. - Tényleg nagy arcok a barátaid - teszem hozzá és elindulok az utca irányába.
- Én veled ki nem megyek ezen az ajtón, főleg nem kézen fogva - rántom ki magam a szorításából. - Nem akarom, hogy azt higgyék az emberek, hogy mi lefeküdtünk.
- Már rég azt hiszik, cica. Azóta, hogy nálam töltöttél egy pár estét - válaszol perverzen.
Odamegyek az ablakhoz és kinyitom.
- Én akkor sem fogok kimenni azon az ajtón - mondom, majd egy laza mozdulattal kiugrok az ablakon. Mivel a földszinten van a szoba, így szinte semennyit sem esek.
Épp indulnék végig az udvaron az ebédlő felé, mikor valaki hirtelen megragad hátulról és beránt egy bokorba. Egy nő az, fekete ruhában van, az arcát maszk fedi.
- 113538-as ügynök? A Cég üzeni, hogy ne felejtse a feladatát, mert ha nem teljesíti, akkor az árulásnak fog számítani. És Ön sem akarja majd, hogy A Cég megbosszulja az árulást - mondja, majd feláll és elszalad.
Mozdulni sem bírok az események gyorsasága miatt. Mi van? Árulásnak számít? Nem értem, hogy miért.
De nem is fontos, hiszen ez is csak egy ember, akit majd lelövök vagy felrobbantom vagy valahogy végzek vele. De először meg kéne találnom....
Reggeli után az ofő bejelenti, hogy ma múzeumba fogunk menni. Egy biztos, hogy én nem fogok kiállításokat megtekinteni, mikor az életemről van szó. Hiszen A Cég az árulókat kivégzi....
Kapunk fél órát, hogy összekészüljünk. Visszamegyek a szobámba és leülök az ágyra. Nehezemre esik gondolkodni, mert a tegnap este miatt fáj a fejem. Nem tudom, mit csináltam volna, ha Greg meghal. Mit mondtam volna a többieknek? Hogy azért halt meg a suli legmenőbb pasija, mert halálos drogokat hordok magamnál? Nem, természetesen nem. Valószínűleg nem láttak volna többé. A szökés nem megoldás, de jobb annál, mint hogy börtönbe zárjanak vagy esetleg lebukjak.
Ekkor kinyílik az ablak és Greg ugrik be rajta. Majdnem szívrohamot kapok az ijedségtől.
- Hé, ez erőszakos behatolásnak számít - mondom neki dühösen, mire elneveti magát.
- Ugye nem akarsz múzeumba menni? - kérdezi, miközben ledobja magát mellém az ágyra.
- Úgy nézek ki, mint aki akar? - kérdezem egyhangúan.
- Akkor nem szökünk meg, csak mi öten?
- Öten?? - kérdezek vissza összeráncolt szemöldökkel. Nem is ismerek annyi embert az osztályból.
- Aha, nagyon nagy arcok, majd meglátod - válaszol kacsintva, majd feláll. - Jobb, ha indulunk is mielőtt az ofő elkap minket.
- Rendben, csak egy pillanat - guggolok oda a bőröndömhöz, és úgy, hogy Greg még véletlenül se lássa meg, belecsúsztatom a kistáskámba a pisztolyomat és egy maszkot. Ha útközben összetalálkoznék esetleg Nick Kinggel, nem akarom elmulasztani a lehetőséget.
Kimászunk az ablakon, mert a tanárnő elvileg a folyosón járőrözik. Greg egy parkolóba vezet, ahol már egy kisebb csapat áll.
- Meghoztam az ötödik tagot - kiált oda Greg a többieknek.
- Hé, szia April! - köszön Tom, mikor meglát. - Bemutatom a többieket. Ő itt Roger - mutat a fiúra, mire az megfordul. Ismerős az arca, de még sose beszéltem vele.
- Csá - köszön oda, majd visszafordul és beszélget tovább.
- És a csapat másik női tagja pedig Rossie - folytatja Tom, mire a lány előlép Roger takarásából. Miniszoknya, fullcap, magassarkú és innen látom a push-up-ját. Igen, a ribi lány a vonatról.
- Jaj, Greg, ne mondd hogy őt hoztad - kezdi nyávogósan. - Ő egy kib#szott űrlény, láttátok volna a vonaton mit csinált... Szerintem először is be kéne avatnunk.- teszi hozzá gonoszan, mire Rogerrel felnevetnek, még Tom is elmosolyodik. Nem értem, hogy min, de nem is akarom. Főleg a klubjához nem akarok csatlakozni.
- Köszi, Greg, meggondoltam magam, inkább egyedül lógok el - súgom neki úgy, hogy a többiek is hallják. - Tényleg nagy arcok a barátaid - teszem hozzá és elindulok az utca irányába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése