Hirtelen kinyílik az ajtó és Greg esik be rajta.
- Mondtam, hogy maradj a fürdőben - mondom neki, majd folytatom a kutakodást. Egy nagy kő esik le a szívemről, mikor megtalálom a dobozt. Kinyitom és kiveszek belőle egy injekciós tűt. Ezt még A Cég adta, ha esetleg bedrogoznak és nálam van, akkor ez úgymond "hatástalanítja". A pontos nevére már nem emlékszem, a címke is le van már kopva.
- Greg, ezt most beadom neked - lépek felé a tűvel, mire ellöki a kezem és véletlenül kinyomom úgy a harmadát az anyagnak. - Nee!! - kiáltom a sírás szélén állva. - Te komolyan meg akarsz halni?!
- Nem adhatsz be nekem oltást! - mondja és lerogy a földre.
- Greg! - üvöltöm az arcába, miközben megpróbálom felállítani. - Fel kell állnod!
- Ne! Nem akarom, hogy megölj!
Megöljem? Én? Azzal, hogy felállítom? Vagy az ellenszerrel? Maximum méreggel tudnám. Valaki már megpróbálta megölni méreggel?
Hirtelen lefogja a csuklómat és megpróbálja elvenni a fecskendőt. Mivel egy kicsit kábult, nem nehéz ellenkeznem vele. Újból megpróbálom beadni neki, de kiveri a kezemből. Az injekció hangos puffanással ér földet.
- Greg, nem érted, hogy muszáj? - ordítom neki suttogva, mire elfordul.
Odamászok elé, a tűt a hátam mögé rejtem. Valahogy muszáj beadnom neki. Valahogy el kell terelnem a figyelmét...
A bal kezemet a térdére teszem és lassan közelebb hajolok hozzá. Összetalálkozik a tekintetem az ő zavart nézésével. A számat az övére tapasztom és a jobb kezemben levő fecskendővel beadom neki az anyagot. Azonnal hátraesik, de legalább beadni sikerült. Kíváncsi vagyok, hogy a csókra fog-e holnap emlékezni.
- April? - kérdezi tőlem halkan. - Te ki vagy?
- Én, öö, egy jó barátod - válaszolom neki. - De neked most pihenned kéne.
Erre elterül a földön és becsukja a szemét.
- Greg, van itt egy csomó ágy a szobában. Ki kéne használnunk a helyet - mondom , az ő szavait idézve.
- De olyan messze van - felel, miközben nagy nehezen felül.
Lehet, hogy nem lesz elég az ellenszer. Istenem, add, hogy ne halljon meg Greg. Senki se. Nick Kinget kivéve...
Nehézkesen felsegítem az ágyra. Hozok egy takarót és leülök mellé.
- Remélem reggel találkozunk - mondom neki, és már majdnem felállok, mire elkapja a csuklómat.
- Maradj itt velem - suttogja erőtlenül.
Lassan behúz maga mellé az ágyba, úgy, hogy átöleljem a testét. Ha biztos lennék benne, hogy jól lesz holnap, azonnal ellökném, de ez most más. Lerúgom a cipőmet, és bemászok mellé a takaró alá. A fejemet a vállára hajtom és álomba merülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése