2014. január 6., hétfő

Tizennegyedik rész: Megmentés a megmentőtől

 Teljesen ledermedek. Egy fekete ruhás fiú áll velem szembe, kezében egy rozsdás vasrúd. Már találkoztam vele, nem is egyszer: ott volt, mikor elraboltak és kiugrottam az ablakon; Greg lakásában, de tegnap a bárban is.
- Bocs, ha megöltem valakit a konyhádban - kezd bele, miközben fenyegetően lóbálja a fegyverét. - De ideje elbeszélgetnünk - teszi hozzá és oldalba csap a vascsővel. A fájdalom nagyobb, mint amire számítottam. Nekiesek a konyhapultnak. Megragadja a csuklómat és hátul összebilincseli a kezeimet. Felránt a földről és a székre ültet. Elővesz a zsebéből egy guriga szigszalagot és hozzákötöz a fékhez. Mozdulni sem bírok.
- Figyelmeztetlek, én nem fogok veled cseverészni. Szóval jobb ha elmondod, amit tudni akarok, vagy szenvedni fogsz - mondja, miközben a csövet végighúzza a nyakamon. - De ezt először is a hajlakk miatt kapod - mondja és a combomra csap. Felszisszenek, bár legszívesebben ordítanék.
- Tehát, ki vagy te? - kérdezi az asztalnak támaszkodva.
- April - felelem összeszorított fogakkal.
- Tudom a nevedet, nem erre vagyok kíváncsi.
- Hát akkor mire? - kérdezek vissza. Közben megpróbálok kibújni a bilincsből, de csak a csuklómat sikerül felhorzsolnom ezzel.
- Idejössz a városba és megölöd két barátomat. Legalábbis azt hiszem, bár Derrick holteste nem került elő.
- Sajnálom, de nem tudom, hogy kiről beszélsz - hazudom a képébe.
- Dehogyisnem tudod! Nem érted, hogy az igazat akarom?  - üvölti, és hasba csap a fegyverrel.
- Ááá! - kiáltok fel fájdalmamban.
- Ezt kurvagyorsan fejezd be! - hallok egy ismerős hangot. Felemelem a fejem, de csak a felém közeledő vasrudat látom. Aztán teljes sötétség...


Szörnyű fejfájással ébredek. De legalább már nem érzem magam megkötözve. Lassan kinyitom a szemem. Egy ágyban fekszem, mellettem valaki ül. Bántja a szememet a lámpa fénye, ezért inkább visszacsukom.
- Jó reggelt, cica - köszön rám az a valaki. -Hogy érzed magad?
- Greg, én mi a halált keresek a te ágyadban? - kérdezem, miközben nagy nehezen felülök. - És miért robban szét mindjárt a fejem?
- Durva volt tegnap a buli, és hát az ágyamban kötöttél ki - válaszolja perverz vigyorral.
- Na, de most komolyan - mondom az ágy támlájának dőlve.
- Csak Mike fejbe csapott a vasrudával - feleli, miközben leteszi az IPadjét. - Szerintem annak a gyereknek vasrúdfétise van, vagy nem tom.
- És te hogy kerültél a lakásomba? - kérdezem tőle. Aztán összeráncolom a homlokomat. - És van valami különösebb magyarázatod arra, hogy miért csak egy ing van rajtam az alsóneműmön kívül?
- Mike vére rákerült a ruhádra, és nem szerettem volna összevérezni az ágyneműmet - válaszolja teljes őszinteséggel.
- Te levetkőztettél? - kérdezem tágra nyílt szemekkel.
- Talán gond? - kérdezi huncutan. - De hogy ne érezd magad egyedül, én is levetkőztem - mutat az izmos felsőtestére.

- Mennyi az idő? - váltok inkább témát, a szememet a testén pihentetve.
- Hétfő, hajnali három - feleli a tabletjét bámulva.
- És mi lett a vasárnappal? - kérdezem ijedten.
- Végigaludtad - mondja nemes egyszerűséggel.
- Az azt jelenti, hogy ma megyünk Kapholba?
- Igen - válaszol, miközben végigmér a szemével és perverzen elmosolyodik.
- Te ilyenkor mire gondolsz? - kérdezem tőle és én is végigmérem. Ha harc, hát legyen harc!
-  Elmondhatom, de szeretnéd, hogy inkább megmutassam? - kérdezi perverzen, mire felállok és kimegyek a szobából. - Hé, cica, most meg hová mész? - kiállt utánam, mire elmosolyodok. Ez sose adja fel?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése